Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Horváth János: A hajnali utas


Kora hajnalban kelek. Reflexek, beidegződés. Nyúlok a cigarettáért, csukott szemmel tapogatok, nem találom. Eszembe jut, négy éve nem dohányzom.

Fürdőszoba. Nézek a tükörbe, ismerős arc néz vissza rám. Láttam már valahol.
A borotva életlenül szántja végig az arcomat, a fájdalom is. Kezdem szokni. A gőz beteríti a kis, szellőzetlen helyiséget. Jólesik a forró zuhany. Gondolkodom. Ilyenkor reggel, ez nem tűnik okos dolognak. Bosszant, hogy nem ismertem fel a tükörből visszanéző arcot. Biztos, hogy láttam már valahol.

Rohanás a buszpályaudvarra. Útközben bekapok egy pár falatot, és iszom még egy kávét a gombánál. Villamos, tömeg, utazom. Az órámat nézem, de látom, még van idő.
Egy órával korábban érek a pályaudvarra. A busz már bent áll, az ajtók zárva. Van idő. Ez a legfontosabb. Nem szeretek rohanni, kapkodni. Megveszem a jegyet. Optimista vagyok, visszafele is.

Az ablak mellett ülök. A buszon nincs sok utas, esznek, olvasnak, néhányan alszanak. Bámulom az ismerős tájat. Amint kiérünk a városból, monotonná válik a motor zúgása, egyenletes sebességgel robogunk tovább. Fák suhannak, legelők, mezők, szántóföldek követik egymást. Szép ez az ország. Betonozni megyek, egy barátomhoz, Tereskére. Felújították a régi házat, betonozni kell a járdát, és a kocsi feljárót. Régi vályogház, de tiszta, rendes. A padlást tavaly hozták rendbe, idén nyáron a falakat javították, hogy bírja a telet. Hideg tél lesz, azt mondják a tereskeiek.

Bánkon át vezet az út. A Börzsöny legszebb erdein megyünk keresztül. Vaddisznókat is lehet néha látni, és őzeket. A lombokat hullatók már nagyrészt megszabadultak terhüktől, de a fenyvesek délcegen állják az ősz rohamait. Színesedik a táj, jelzi a tél közeledtét.

Az első ülésen egy fogyatékos fiú ül az édesanyjával. A fiú az indulás óta fészkelődik, nem találja a helyét, próbál kapcsolatot teremteni.

- Bácsi, lesz ma hó? - kérdezi váratlanul, hozzám fordulva.

- Lesz - válaszolom tömören, és magam is csodálkozom, a meteorológia valóban hóesést jelzett.

- Még ma?

- Még ma - mondom türelmesen.

Az asszony csitítja a gyereket, és bocsánatkérően néz körül.

- Ne haragudjanak rá, ilyenkor nem tudja, mit tesz.

Nyugtatólag fia vállára teszi a kezét.

- Nem zavar - mondom -, szívesen beszélgetek vele.

- Bácsi, nem fázol?

- Nem fázom - válaszolok, és előre ülök a mögöttük lévő, üres ülésre. A fiú hálás tekintettel néz rám, és mosolyog. Beszélgetünk.

A többiek is elmosolyodnak, néhányan elfordulnak, tovább alszanak. A busz monoton zúgással megy tovább a célja felé. Fák suhannak, legelők, mezők, szántóföldek követik egymást. Szép ez az ország.

 

  
  

Megjelent: 2016-09-24 16:00:00

 

Horváth János (Budapest, 1952)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.