Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Rimóczi László: Az ökoterrorista

 

 

...Évi kérdezte, hova settenkedek ilyen sebesen azzal a dinamitrúdszerűen összeszigszalagozott sárgarépacsokorral? Hova-hova? Hát elmondtam neki hova-hova: a dolgomra! 2012 óta vagyok zöld terrorista, s Évi kérdezte minap, hogy minek? Elmondom, minek. Az átlagember csak fogyaszt, herdál és szenved, bele se gondol, mibe kerül földi léte a Földnek. Füstöl, kipufog, pusztít. A tengerek romokban hevernek. Ha elsüllyed egy olajos tankhajó, akkor a dölyfös nagyvállalat rögtön, de vállvonva, a tenger mélyére siet, hogy mentse, ami menthető, fütyül az óceán ökológiájára, csak a saját bőre mentőcsónakra helyezése, meg a hordónkénti stabil dollárja izgatja. Szóval, Évi kérdezett, én meg szakítottam vele aznap. Ne hátráltassa törekvéseimet, ne! Anyám is a minekkel jött, hogy minek kell ilyen radikálisan fellépni? Mert a suttogást nem érti a mai átlag, csak a robbantásra és bummra figyel. Ennyi kell ahhoz, hogy az átlag ember hederítsen.
Feladatom, hogy felhívjam az emberek figyelmét a civilizáció mérgező voltára. Mert engem igen aggaszt a környezetünkre gyakorolt agresszív hatás. Kizsákmányoljuk a bolygó erőforrásait, és páros ökológiai lábnyomot hagyunk földünk orcáján. Hát, persze, hogy nem mosolyog, s cunamival meg földrengéssel jutalmazza törekvéseinket.


Neked mekkora...?
Az ökológiai lábnyomod?
Azt mondom a buta fogyasztónak, függessze fel gonosz hajlamait.
Válasz: „ jó, de nem mindjárt”
És ezzel a nem mindjárt-tal van bajom.
Azt kérdi a kibontakozott szennyező tényező: „miért pont én, ha más se?” - És ezzel a miért pont én- hozzáállással is van a főlegbaj, mert minden ember Pont-én-ember, mindegyik így véli. És olyan hajóval nem jutunk 1 irányba, amiben minden férfi összevissza csapkod az evezőjével.
Anyámnak is megmondtam, hogy csak próbáljon megállítani. Megmondtam neki, hogyha nem hagyja törekvéseimet békében működni, elköltözök tőle, aztán vigye kocsival a szomszéd a fájós lábát!  
A szír terroristák bejönnek, én meg megyek a helyükre – csere terroristának.
Sok helyen szívesen látnak, és én is szívesen látom, ha szélsőséges fellépésemet zöld rend követi. Ám ökoterroristának nem lehet csak úgy lenni, csak úgy belépni, mint a hímzőkörbe, nem ám. Meghívásos alapon működik, majd jön a ranglétra. A próbaidős terroristák még csak kisebbet szólhatnak, az odaláncolás meg sárdobálás még tilos.  
Nekem már mindent lehet, kígyót-békét dobálhatok, de csak egy irányba: a haladás felé. Ami mindig elől van. Nem lehet megnyilvánulni eredményesen egy ilyen világban nem szélsőségesen.
A radikális fellépés nem feltétlen felelőtlenség, amikor a békés párbeszéd közönybe sikkad. Mivel a környezetrombolás is erőszakos eszközökkel történik, megengedhető, hogy erőszak legyen a válasz.
Aki egy zöld aktivistát kezével támogat, Isten lemosolyog rája.
Anyám kérdezte, hogy milyen ellenes vagyok is konkréten? Háááát, atomellenes, környezetvédelmi és természetvédelmi igenlő, állatvédő, szociális-szennyezés elleni, + antiglobalista természetesen. Elveink nem olyan szofisztikáltak, mint teszem azt, egy hippimozgalomé, de még így is oda tudunk b*szni.
2014-ben odaláncoltuk magunkat! Mondtam anyunak, hogy későn jövök, ne várjon, vegye ki a zárból a kulcsot, be tudok jönni a sajátommal. Szóval, odaláncoltam magam a WestEnd pláza vízesésére, és éreztem, hogy az épületet elönti a szégyen, mert rájött, mit is tartalmaz. Mik járnak-kelnek benne. Illúzió és fényes pusztulás. Éreztem könnyeit, s belső mocorgását. A velem mérgesen ismerkedni kívánó, túlsúlyos nyugdíjas biztonsági őrnek beleharaptam a fülébe.
Beszaladtam a vécébe, majd száraz álruhára váltottam, s halkan elvegyültem az étterem-részlegen... Lopott mosollyal kicseréltem az összes marhahúst semmire, majd a sarokban bújtam meg, várva a rettenetet.
2014 őszén ideológiailag felrobbantottunk egy vadásztársaságot, amikor erőszakosan átneveltük őket vegetáriánussá.
Egy vágóhídon elzártuk a vércsatornát, mire elöntötte a melósokat a feltorlódott vörös szemrehányás.
Egy szőrme előállító egységet bedeszkáztunk! Ott fulladt meg mindenki!
Egy állatkísérleti központot betoltunk a Dunába.
Egy környezetromboló bankot hozzábilincseltünk egy gonosz biztosítótársasághoz, és úgy hagytuk őket.
Az állatfelszabadítást ellenző szervezeteknek fenyegetőleveleket küldtünk mérgező mondatokkal.
Az állatokkal kísérletező laboratóriumok és gyógyszerkutató intézetek egyre inkább bajban lesznek...
A legutóbb ottalvós bevetésre mentünk, mert itt a vakáció! Balaton. Mivel bálnáink nincsenek - mert a Szent István anno kihalászta az összeset - védeni sem tudom őket, így a pontyvédelemre szakosodtam. Meglékelem a horgászokat, kiszúrom azt az éhes és puffadó önbizalmat, ha rajtam múlik, csendben marad a kapásjelző, ti pontynyúzó állatok! Csak a testemen keresztül lesz itt halászlé. Próbálj csak működésképtelenné tenni, lézerrel a szemedbe világítok tüstént.
Jövőhéten egy vidramenyét feldolgozó üzemet megyünk kiszabadítani, már szóltam anyámnak, hogy ne várjon.    
Pusztítsd el a kapitalizmust, mielőtt az pusztítja el a világot. A Föld az első! Hisz rajta állunk, kivonni talpunk alól nem lehet. Mert akkor előbb-utóbb a semmin állunk majd

  
  

Megjelent: 2016-09-17 16:00:00

 

Rimóczi László (1979) újságíró,  a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.