Keresés a honlapon:

Shrek Tímea: Diskurzusok

 
I.

–    Esküszöm neked, hiába komámasszony, gyűlölöm azt a cselédet!
–    De mégis miért?
–    Mert egy koszos, utolsó cigány.
–    Bagoly mondja.... És te mi vagy? Te sem vagy fehérebb!
–    Vicc ami vicc, de a cigányok között is van különbség! Figyeld meg, hiába a testvérem felesége, a családot össze sem lehet hasonlítani. Miatta még az öcsém is neki kezdett inni.
–    Ez a testvéred felesége?
–    Bár ne az lenne, de ez van, anyuka hiába kérte, hogy ne szűrje össze a levet ezzel, mégis megszöktette, pedig pénz volt, nem kellett volna ezt csinálniuk. Mi nem táboros cigányok vagyunk, ezt te is jól tudod, én is dolgozok hivatalos munkahelyen.
–    Hányan vagytok testvérek?
–    Négyen, ez a legkisebbik öcsém családja, a másik két testvérem oroszba lakik. Hála az Úrnak mindenkinek sikerült az élete, csak ezzel nem tudom mi lett. Szerintem megvarázsolta.
–    Jajj ne beszélj butaságokat, olyan dolgok nem léteznek!  Habár a cigányoknál sose tudni.
–    Hallod?! A ház ott van a fenekük alatt, gáz,víz bevezetve, oszt ez a bánat cseléd arra nem képes, hogy a pulya alatt a liberót kicserélje, mikor minden a szájába van? Az ilyen a táborba való!

II.

–    Mama! Ugye nem engeded, hogy az anyám elvigyen minket a táborba?
–    Drága gyermekem és mit csináljak vénségemre hat gyerekkel?
–    Mamikám! De engem te neveltél! Hogy fogok én nélküled aludni? Ki fog neked segíteni mosni? Nem akarok az anyámmal menni!
–    Kicsi kincsem, tudod, hogy jobban szeretlek, mint bármelyik unokámat, azért is neveltelek én és nem anyád, ez meg is látszik, de ezt még apáddal is meg kell beszélni, mert ha ő megy, akkor menned kell neked is.
–    Apám iszik, anyám meg egy undorító féreg! Ha te nem akarsz elvállalni, majd megkérem Pisti bátyját, ő biztos nem engedi majd meg, hogy belőlem táboros cigány legyen!
–    Katicám,  hidd el, ezt én sem fogom hagyni.

III.

–    Eredj, pakold össze a lomod! – szólt az anya a kislányhoz.
–    De én nem akarom!
–    Dehogynem, költözünk, ezt mán megmondtam!
–    De én nem akarok a táborban lakni! Én itt maradok az utcában mamával.
–    Olyan nincs, jössz oszt kész!
–    Anyukám, könyörgöm, hadd maradjak itt mamánál! – kérlelte térdenállva a tízéves gyermek az anyját.
–    Nem!- majd, rúgott egyet az oldalába, mint ahogyan a kutyáknak szokták – Takarodj és szedd a lomod!
–    Csak arra kérlek , magyarázd el, minek kell nekünk elköltözni?
–    Mert itt olyan, mint a csurmában! Be vagyunk zárva és semmit nem szabad csinálni, nagyanyád semmit sem enged.
–    De hát anyu! Neked ennyi pulya mellett nincs mit csinálnod? Vagy mit akarsz még?
–    Fogd be a pofád, bánat kölyke!- azzal egy jókora pofont kevert le a lánynak ,- Olyan vagy mint nagyanyád, még a     beszéded is. Készen vagy már? Összepakoltál?
–    Nem. – válaszolta zokogva.
–    Há mé?
–    Mert félek.
–    Oszt mitől?
–    Attól, hogy olyan leszek, mint te.


Együtt,2014/4, 61-62old.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-09-14 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.