Keresés a honlapon:

Shrek Tímea: Tortúra

 

Ez is ugyanúgy indult, mint a többi nap. A sárga színű busz háromnegyed hétkor indult el a megállóból. Azon a gödrös úton haladt, amire már évek óta ígérik, hogy pénzt szánnak és leaszfaltozzák. De az ország romokban hever, erre nincs keret.

Megállt. Az ajtók kinyíltak. Felszálltam. A járási kórház előtt néhány ember várakozott. Utoljára egy idős asszony lépett fel. Nehéz volt a járása, átadtam neki a helyem. Leült. Sokáig kutatott táskája alján, majd valami iratot és a pénztárcáját szedte elő. Nyugdíjas igazolvány volt. Átnyújtotta a sofőrnek, az pedig mérgesen nézett rá.

– Nyugdíjassal a pénztárban kell jegyet venni! – dörmögte, majd visszadobta a dokumentumot.

A néni reszkető kézzel nyúlt tárcájába, hallottam ahogyan az érmék megcsörrennek. Rengeteg aprót szedett elő, majd leszámolta az út árát.

– Tessék, fiatalember. – szólt kedves hangon.

A központi megállóban nagy tömeg gyülekezett. Iskolások, fülhallgatóval és okostelefonnal. Két, katonai egyenruhába öltözött férfi tolakodott előre. A fiatalabbik az emberek közé dobta nyálas cigarettacsikkjét, és mielőtt felszállt, a földre köpött. Mellettem haladtak el. Éreztem a több napos alkoholszagot rajtuk. Hangosan nevettek, nem törődtek azzal, hogy kinek a lábára lépnek rá. Felsőbbrendűnek érezték magukat és ezt az utasokkal és érzékeltették. Figyeltem. Kényelmesen helyet foglaltak, felállítva két iskoláskorú leánykát. A sofőr tőlük is a menetdíjat kérte.

– ATO-sok vagyunk! –ordította az idősebbik hátulról.

A vezető előre fordult és beindította a járművet.

A következő megállóban leszálltam. Ez a busz is elment.

 

*ATO – terrorelhárítási művelet, ukr.ny.: Aнтитерористична Операція

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-06-04 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.