Keresés a honlapon:

Janáky Marianna Csalások

 

Először hatévesen csaltam. A nevelőnőm azt mondta, felsős koromig az Isten megbocsát. A bátyám, Ati vett rá, hogy tapsoljak össze-vissza a zenetanárnőnél. Együtt jártunk volna zongoraórára, de én sem akartam. Amikor skáláztam, a spaletta résein át fénycsíkok szöktek a tanárnő szobájába. Hangjegyek libegtek azon, le-föl bucskáztak kis kötéltáncosok. Olyan hideg volt nála, akár a pincénkben, ahol mindig féltem (mégis lementem), például a szellemektől, bár soha nem láttam egyet sem, csak az őrangyalom egyszer a szobámban, ahogy a parketta fölött lebegett áttetsző fátyolban, és hosszú haja a plafontól a csillárig ért. Épp megnézte a villanykörtét. Én is meg akartam többször. A bátyám egyszer széttört egyet. A zsebrádiót meg kibelezte.

Épp szembecsukósdit játszottam imádkozás közben, és próbálgattam fél szemmel vagy résnyire kinyitva nézelődni, amikor az őrangyalom megjelent. A bátyám nem hitt nekem. Hülye vagy, nincs Jézuska, se Télapó, se Isten, se angyalok. Még Csúnyabácsi se!, mondta a kertben, miközben egy bottal hadonászott. Nem árultam be.

Ötödik után összetéptem a kottafüzet lapjait. Egy lábasba tettem, meggyújtottam az erkélyen, leszórtam a hamut, amikor Ati a kapun kilépett. Gitárórára ment. Én is szerettem volna.

Egyszer hatodikban felébredtem, mert a szobámban „kereste a halakat”. Megijedtem, olyan furcsa volt, pikkelyesre festette arcát a hold. Másnap kiderült, előfordul az emberrel ilyen, hogy éjszaka mászkál, és utána nem emlékszik rá. Ma már ő sem emlékszik arra sem, hogy kijelentette, neki mindig három eperrel, cukorkával több jár, a három évvel idősebb jogán.

Hetedikben, amikor egyedül voltam otthon, a köldökömbe tettem egy epret, köré filctollal szirmokat rajzoltam. Másnap Joci újra Kati mellét tapogatta hátul a suli udvaron. Kézi közben fellöktem. Tenyerét a salak madeirásra csipkézte.

Apa szerint anya sokat kárált. Például hogy okos enged, szamár szenved. Én engedtem mindig, Ati pedig csúfolt: Iá, nagy szamár, mégis iskolába jár!

Tanár lettem. Ő a fizikatudományok kandidátusa, fia közgazdász, az enyém bankár. Szoktunk pókerezni, néha nyerek. Csalok. Nézem a lapok hátulján a szíveket.

 

Tiszatáj 2013/9

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-07-29 19:01:03

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.