Keresés a honlapon:

Janáky Marianna Lopások

 

Hatévesen loptam először. Nagymama megkért (nálunk nyaralt), hogy hozzak neki a sarki trafikból tíz szem dianás cukorkát. Itt van a nagymamád?, kérdezte mosolyogva a trafikos, akinek akkora mitesszerek voltak az orrán, mint katicán a pettyek. (Már meg tudtam volna számolni.) A jéghideg-forró (mentolos-édes) lé égette a nyelvem hazafelé, de a márványmintás cukorpalást nagyon tetszett. Nagymama nem számolta meg a fehér papírzacskóban lapuló kilenc cukorkát. Másnap bevallottam anyának. Nem az első eset, mondta. Kétévesen a kutya tányérjából ettél, vér­hast kaptál, be sem engedtek hozzád. Éjszaka amőbákról, baktériumokról álmodtam. Nem értettem, miért nevet.

Apád kilépett a pártból, mielőtt meghalt, ezt Árpi, a padtársam súgta egy órán hozzám hajolva harmadikban. Másnap elloptam a radírját fogalmazás óra előtt.

Tízévesen pénz kellett. Anya táskájából vettem el piros filctollra, az fogyott ki a leghamarabb, mert a körmeimet is festettem vele. Egy este Feri focimeccs jegyét is. Ő volt anya barátja. Nem tenném érted tűzbe a kezem, mondta anya, amikor rákérdezett. Épp tortát sütött neki, a születésnapjára, én az asztalnál rajzoltam. Rajzolj virágot, mutatott a polcra hátra se fordulva. A piros rózsát a papírszíves hurkapálcával Feritől kapta. Nincs kedvem, mert…, de nem folytattam, azt gondoltam, a habverő hangja a temetőbe is kihallatszik. Végül tökházat rajzoltam: egy egérke ült az ajtajában, az ablakpárkányon gyertya égett. Minek az a gyertya? Felesleges, közölte anya rám se nézve, amikor megmutattam. Kimentem a konyhából a csokrot szorongatva. Az erkélyen vibrált a lámpa, a papírszívet falevelek kapták szárnyra, majd egy pocsolyába esett. Aztán elégettem a hurkapálcát, ujjaim körül táncolt a láng, a rózsákat szirmaira tépkedtem, egyesével szétrágtam, és kiköpködtem a járdára. Vártam Ferit.

Még nem jött haza, ezt előző nap mondtad, anya, először. Végül nyállal csíkot húztam az arcomra a szememtől lefelé, és bementem, mert már fáztam. Este, amikor kialudt a villany a hálószobában, Feri hangját hallottam: Megint a kislányod! Te hallgattál. Aznap a tökházzal álmodtam. Az egérke arca olyan volt, mint a tiéd, és egyfolytában cincogtál, én mégis a saját hangomra ébredtem.

Tizenegy évesen Sanyi földrajzfüzetét loptam ki szünetben a táskájából. Azt tologatták órán Katival ide-oda. Kati szép volt, de buta, mint a sötét éjszaka. (Ezt a hasonlatot apa használta többször.) Iskola után kidobtam a füzetet az első kukába, hisz egy héttel azelőtt Sanyi még nekem írta, hogy szeret, és én ezért szíveket rajzoltam a hangjegyek helyére az énekfüzetébe. Aztán hazakísért, hosszú hajszálaimból karkötőt fűztem neki. Igaz, másnap már nem volt rajta.

Tizenkét évesen cigit loptam. Aznap háromszor mostam fogat. Te akkor szoktál rá, amikor Feri már nem járt hozzánk. Azt, hogy a csoki likőrből ittam, megtudtad, pedig letöröltem a bárszekrény ajtaját, mert ragacsos lett. Az ágyból akartál kiráncigálni, amikor hazaértél a munkából, de magamra húztam a paplant, és valamit makogtam. Este egy új férfi aludt nálunk. Persze előre szóltál. Éjszaka hallottam az ágy nyiszogását. A férfit nem láttam, csak a borosüvegeket reggel, és a becenevét megjegyeztem: Laca, gyere!

Csak egy kis szerelmet loptam, világosítottál fel reggel, miközben Én a szívemet adtam neked, és az árából vettünk egy labdát szólt a rádióban az LGT szám.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-07-29 18:45:39

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.