Keresés a honlapon:

Janáky Marianna Szerelmek

 

 

Apa temetésén a kabátokra madeirát hímzett a fagy. Tor is volt utána. Nem akarok felnőtt lenni soha! Én se, öleltem át húgomat. Bátyám parittyájával játszott a sarokban. Nagymama őt nézte, miközben fekete paszpólos fehér zsebkendőjét elővette. Akkor már két napja gyászjelentés volt a kapunkon. Apa is volt, de kitátotta száját a sír, mint mesében a sárkány. A temetőben a csend majd megszakadt.

Apa karikagyűrűjét a fürdőszoba polcán hetekig láttam. Örökké 1951. Tudtam, hogy ez van belevésve, egyszer megmutatta. Egy este felpróbáltam, miközben az ablakból néztem, ahogy anya, mint vadgalamb tavasszal ide-oda tipeg az udvarban.

Gyönyörű volt fekete ruhában is és különleges, mint a fekete gólya, amit azon a nyáron, Pesten az állatkertben láttam.

 

Férjhez megyek Sanyi bácsihoz! Négyen feküdtünk az ágyban, amikor bejelentette. Mint strandon a vízbe, fejest lehetett volna ugrani a csendbe. Még le sem telt a gyászév!, szólalt meg végül a tizenhárom éves bátyám. Ilyen csúnya férfihoz?, kérdeztem sírva. És velünk mi lesz?, szorongatta húgom a kezem.

Sanyi bácsi nem jött többé, de havonta egyszer nálunk is volt kártyaparti újra. Kanaszta!, Betli!, Flöss!, kiáltások hallatszottak be a gyerekszobába. Alig tudtunk elaludni, vártuk a reggelt. A tizenhat személyes asztalon mindig marad tízfilléresekből több helyen egy-egy kis halom. A pénzt bátyám szerint testvériesen elosztottuk. Egy a tied, (húgom a nyakába ugrott) kettő a tiéd, (ez jogtalan, gondoltam) három az enyém. Bátyám fotólaborra gyűjtött rég. Mi lenne, ha Katinak nem adnánk?, súgtam a fülébe egyszer. Azt se tudja, mi a pénz! És a síró babámmal ő is játszhatna! Kapsz a fejedre mindjárt!, hagyott ott Ati.

Karácsonykor anyától mindhárman perselyt kaptunk. Fém, piros tetős kutyaházat tállal, velős csonttal és magával a kutyával, akit kék színű láncra kötöttek. A kutya fejből és lábakból állt. Bundája sárga. Nyelve nyelte el a pénzt. Bátyám a könyvei mögött őrizte. Húgom az ágya alatt. (Döglött hangyák is voltak benne.) Egyszer kicseréltem a perselyeiket.

 

Égőt cseréltem, mosolygott rám Feri bácsi pár nappal később hajnalban, amikor anyáék hálószobáján keresztül a WC-re mentem. Anya az ágyban feküdt. Valami baj van, kicsim? Nem válaszoltam. Megfesthetné!, fordult másik oldalára bátyám, amikor felkeltettem. De addig nincs baj, míg nem csókolóznak, fűzte hozzá és aludt tovább.

 

Pár hete anya megkért, hogy menjek el vele Feri bácsi poszthumusz kiállítására. Az egyik teremben hirtelen megállt. Ez nem így nézett ki! Barna éjjeliszekrényen, fehér tányéron citromok. Az ágyat eltüntette! Egy nő feküdt rajta meztelen, ütögette botjával a padlót. Honnan tudod?, szaladt ki a számon. Tudom!, indult el lába elé nézve a kijárat felé. Belékaroltam. Várj, egy pillanat! A múzeum lépcsőjén mobilommal fotót készítettem róla. Válla egybemosódott a lemenő Nappal.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-07-29 16:54:22

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.