Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt: Az égbolt és a patak

 

A patak cipelte a tél lim-lomját, a szalmaszálakat, korhadt ágakat és szertefoszló faleveleket s olykor kisodort a partra néhány zacskót, hogy megszabaduljon tőlük örökre. Sóhajtozva nézte az eget, könnyű neki, gondolta, szeretett volna olyan tiszta lenni, mint az égbolt. Hiszen az égbe senki nem dob fel összegyűrt sztaniolt, se gyufát, se almacsutkákat.

Az ég Ura kihallotta a víz csörgedezéséből a szemrehányást és imígyen szólt. Ide is feljut a szenny, sajnos. Ide öntik az emberek az imáikat, a fohászokat, esetleg a káromló elégedetlenséget szintén, elég teher ez nekem. De nem panaszkodom.

A hálaadás is meg-megérkezik néha, ami elnyeli a keserűséget, mint mosószer a piszkot. Így folyt a dialógus ég és föld között, mi közben megérkezett a vándordiák, aki fölnézett az égre és azt mondta: Istenem, köszönöm, hogy van út a tekintetnek fölfelé s legalább képzeletben elszakadhatunk a lenti gondoktól. Gyönyörű vagy, Isten ege. Köszöntelek, hálával a szívemben!

Ezt még a patak is megkönnyezte. S friss párát permetezett a fiatal diák szomorú arcába. Akkor a diák lehajolt és megsimogatta a vizet. S megáldotta a folydogáló forrást is. Majd elszundikált egy mohás fatörzsön.

S akkor jött a vadász. Épp csőre töltötte a sörétes puskát, hogy célba vegye az aranymadarat a debrői hárs ezüst levelén. Akkor a Nap belesütött a vadász szemébe s így a lövés mellément. S akkor az ég villámlást bocsátott a vadászra, aki rögtön elájult. De nem halt meg. A jó lelkű diák cipelte be a hátán a faluba, hogy a doktor újraélessze. Akkor látomást látott az indulatos Nimród, amelyben megmondatott neki, hogy álljon el a szándékától. S a diák meghívta a lábadozó vadászt egy finom ebédre. S hálát adott az égnek a történet jó kimeneteléért. Másnap a vadász mégis visszament az erdőbe titkon. Nem hallgatott az intésre. A diákot az erdő szelleme utána küldte. Akkor a vadász ráfogta a puskáját a diákra és elzavarta.

A diák az égbolthoz fordult. De a Seregek Ura csendre intette. Eddig tartott a kegyelmi ajándék. Innen másik elbeszélés ajtaja nyílik.

  
  

Megjelent: 2016-02-22 17:00:00

 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.