VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Piro M. Péter: Az utolsó bizonyíték
– Nos, uraim, a peremfutó orsó feltalálóját idézve: „Nyerni, vagy nem nyelni? Az itt a kérdés!” – mosolygott kesernyésen Pistabá és a zsebeit ütögette. – A válaszom egy határozott TALÁN! – közölte az ulti csapat betli-specialistája. – Eh, szaktársak, hagyjuk az élcelődést! – ragadta vissza a szót az öreg. – Az a helyzet, hogy súlyosan hóvége van és be kell látnunk, hogy vagy ulti, vagy fröccs, hogy lefordítsam napjainkra a klasszikus Villám Sexpírt. – Nos, ha így le vannak égve, miért nem játsszák gyufára, hamár így? – kérdezte a bájos, de az ultiban járatlan pultos csaj. (Kelletlen, erőltetett köhögések, kínos félmosolyok a csapattagoktól.) – Izé – indított az egyik. – Kedves Judit! A pénz nélkül játszott ulti, nos, az olyan, nos… Puff! Erre a dologra egyszerűen nincs hasonlat az Univerzumban! Vannak nagyon durva földi és más civilizációk által konstruált hasonlatok, metafórák, zaxurxytek, egészen döbbenetes fraktálgeometriai megközelítések, de erre…
– És, hm. Mi lenne, ha írnák? Mármint a pénzt? Úgy maradna a fröccsökre! – állt elő egy kompromisszummal a vöröske. – Van egy csomó üres blokkom, amit izé…, szóval üresek, felajánlom a nemes célra! Itt jegyzem meg, hogy a hölgy rendkívül gyakorlatiasan közelítette Adam Smith klasszikus közgazdasági hipotézisét a „láthatatlan kézről”. Mármint hogy ha nem lesz a kezekben fröccs, akkor nem lesz jatt sem. – Végülis úriemberek vagyunk – bólintott a rangidős –, fizetéskor egyenlítünk egymás között! Tehát! Kell még egy toll és jöhet a tálca fröccs! Jutka? – Fröccs jön, a tollam nem. Ez egy NAV-ellenes szerencsetoll. Sajnálom.
Érezzük ebben a pillanatban, hogy nagy a baj! Hiába tapogatják sokadszorra is a zsebeiket, sehol semmi! A szerencsetoll az meg tabu, ezt a kártyások tökéletesen megértik. A kétségbeesés szinte elkerülhetetlen, de… …de ekkor szinte minden szem egyszerre szegeződik a legsötétebb sarokban szunyókáló csövesforma alakra. – Khm! Lacika. Lacika! Ébredj már, Lacika!!! – Jaj! Pisztabáci! Elgujult az eszem… – emeli kócos fejét a szólított. – Tudom, Lacika, tudom! – sóhajt az öreg. – Kéne egy toll. Fontos. – Ninc! Ninc toll! – Lacika! Tudjuk, hogy van tollad, mert az összes bizbaszból azt barkácsolsz, hogy rásózd a gyanútlan egyénekre. Úgyhogy ne hadoválj! Add ide a legrosszabb tolladat és kapsz egy muskotályos bort, különben… Lacika homályos tekintettel próbálja összerakni szivacsos fejében a dolgokat, aztán megadóan kotorászik a zsebében. Végül előhúz egy egészen furcsa valamit. – Tesszék. Szedtem. Valahol. Beleraktam tollbelet. Átveszik. Megforgatják. – Mi a szent sz.r ez? – Úgy látom valami törött madárcsont… – Nem büdös? – Nem. Tök réginek néz ki, a toll meg fog benne. – Okés, szaktársak! Ezzel írunk, egészségünkre! – zárta le a témát Pistabá. – Az első ász oszt! Hosszú menet volt, valahogy mégiscsak bátrabbak a bemondások, ha nem készpénz a veszteség. Aztán vége lett, elszállingóztak, éjféltájt csak Jutka mosogatott és mosolyogva számolta a jattot. („Hóvége, mi?”) Befejezte, az öreg Grubemájer meg kidörmögött neki a kisszobából, hogy menjen csak, majd ő zár. Jutka ment is, csak az irányfény maradt. Meg az asztalon a pakli kártya és az a furcsa toll. Ami így, a sötétben, mintha foszforeszkálni kezdett volna. De nem zölden, hanem…, hanem…
Eh, megint a hasonlatok problémája! Szóval az van, hogy általában a fény hét színben szokott kinézni, ha nagyon ki akar nézni. (Lásd: szivárvány.) Itt viszont határozottan és keményen több lett. Nem tolakodóan, de határozottan. Ez fel is tűnik a kocsma tulajának, beballag a vendégtérbe és döbbenten megáll az asztal előtt. (Mivel csak árnyékszerűen látjuk a kedvezőtlen fényviszonyok miatt, ezért ezt döbbentséget most csak úgy fogadjuk el.) – Hát ez… Hihetetlen! Csak így, csak itt?! – motyogja. Kipiszkálja a csontból a tollbetétet, aztán nagyon furcsa dolgot művel. Lihegve és fújtatva felmászik az asztal tetejére, eltolja az egyik mennyezeti gipszkarton elemet és kivesz egy réginek látszó, poros ládát a rejtekhelyről. Kinyitja. Sajnos nem látunk bele. A csontot belerakja, de úgy, mintha valami pontos helye lenne. Aztán óvatosan becsukja a ládát, saját tollával ráír valamit a fedelén lévő cetlire. Elégedetten csettint. Visszarakja az álmennyezet alá, de szerencsére az irányfény egy pillanatra megvilágítja nekünk a feliratot: Hiányos Hiánytalan angyalcsontváz
Megjelent: 2016-02-19 17:00:00
![]() |