VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Szepessy Vivien: Prosti voltam (regényrészlet) Prosti az űrben!
Na, ez még jó, ezt még elmesélem, míg várjuk a buszt... Egyszer türelmesen jártam egy űrhajóssal. Egy Cape Canaveral-i kocsmában futottunk össze, amikor 2009 nyarán Floridában hakniztam. Azt mondta, most nem szexelhet prostikkal, mert tiltja a kilövési szabályzat, hogy űrutazás előtt 24 órával örömlányhoz nyúljon. Ugyanis reggel fellövik. És majd utána folyamodik, addig várjam meg itt és igyak valamit a számlájára. Mire én: „akkor veled tartok. Szexeljünk az űrhajódon!” - javasoltam. Erre azzal jött, hogy nem lehet, mert ezt is tiltja a szabályzat, meg aztán csak unatkoznék odafent és a női hülyeségeimmel nyomasztanám, amúgy is csak egy szokványos űrséta lesz, aztán jön haza. „Kötöm az ebet a karóhoz – mondtam –, megyek veled!” Így is lett. Becsempészett a bőröndjében. Az egész utazásból csak a kilövéstől fostam, hiszen végig az űrhajókofferben kellett gubbasztanom a belső kontroll kamerák miatt, és annyit fetrengtem míg fel nem értünk az űrsiklóval és egyenesbe nem jöttünk, hogy teljesen lejött a bőr a könyökömről meg a térdkalácsomról. Hogy az említésre méltó frizurámról ne is beszéljek ! Na, amikor kiengedett és kikapcsolta a kamerákat, elérzékenyült arccal megállt az űrsikló panoráma ablaka előtt és álmodozva széttárta karjait: - Nédda! Íme a világűr. A semmi. A világűr legkisebb egysége a fekete. A sötét anyag. Íme, a valódi semmi: ebből áll a valami. Negatív létezés, konok antianyag, közönyös atommozgás. Miként szólamok sincsenek mondatok nélkül, mondatok sem szavak nélkül, szavak meg betűk nélkül, a betű pedig a betű atomjai nélkül, a semmi sincs a semmi nélkül. Meddig lehet keresni a nincset? A legkisebb nincset? Itt állunk a világ semmijének tetején! A teljes nyálképhez már csak Wagner Walkürje hiányzott zenei aláfestésnek. Amikor megkérdeztem tőle, miért választotta ezt a földön kívüli szakmát, azt mondta, gyerekkori kedvence a Star Wars, és azért. „És ha most azt mondom, hogy a Star Wars csak egy piacképes hálivúdi fos magányos kockáknak, akkor meglincselsz?” - kérdeztem pimaszul. „De meg ám!!” - felelte tök komolyan. „Akkor nem mondom” - fújtam visszavonulót incselkedő tekintettel. Délben erotikus játszadozásra hívott, de nekem tökre elment a kedvem. Lelkem harsogott, mégis eljátszottam neki a meteorzáport! Amikor elaludt mellettem, iszonyú csend telepedett ránk a szobahőmérsékletű űrhajóban, nyúlós, lassú csend, amit csak a robotpilóta halk szuszogása egészített ki. Úgy lebegtem a súlytalanságban, mint valami cirkuszi kurva, megkértem, lécci sürgősen teremtsen gravitációt, különben hazamegyek. Hamar rájöttem, hogy nem a Hiltonban voltam, ahonnan taxit hívok és bármikor távozhatok. Ezúttal össze voltam zárva az ügyféllel egy drága konzervdobozba. Amikor ezt a hiltonos hasonlatot elmondtam neki, felnevetett, majd az űr felé fordult. Élvezte hatalmát, hogy teljesen ki vagyok neki szolgáltatva, rá vagyok utalva ebben az iránytalan semmiben. A faszim elmesélte, hogy az űrben másképp telik az idő, most épp egy zord téli nap van és hétfő. Miközben ő odakint űrsétált, én odabent maradtam a melegben és a fedélzeti magazint olvasgattam, vagy néztem a műholdas tévét. Na, elindultunk hazafelé. A landolás után szépen kifizetett jó kis földi dollárral, aztán hazamentem. Nagyon veszélyes volt ez a kaland... Itt határoztam el, hogy nem ülök többet űrsiklóra. Se repülőre: egy légikatasztrófát képtelen lennék elviselni. Olyan nő vagyok, aki nincs hozzászokva az elmúláshoz.
Megjelent: 2016-01-30 17:00:00
|
