Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: A cukros bácsi

 

Anya és lánya fáradtan vonszolták magukat haza a vásárból. A nap lehajló félben volt, az utcán nem sok ember. Betértek a közeli ivóba. Mária egy pohár sört kért, lányának meg egy pohár kólát. Az asztalnál egy középkorú férfit pillantottak meg. Magába roskadt, valami nagy bánata lehetett.

A kislány látta, hogy ez az ember nagyon szomorú.

 

– Anya, miért horgasztja le fejét az az ember?

 

– Csendesebben! Mit tudom én! Mi közünk hozzá?

 

A férfi itta a sört, s persze mindent hallott. A kislány nem bírt magával. Anyja próbálta türtőztetni. Az asszony is meglepődött a férfi búskomorságán, de ő már csak felnőtt ember volt, aki látott már ilyet. És volt annyi esze, hogy ez nem tartozik rá. De a kislány persze nem értette ezt meg. Ő még őszinte lény. Nem ismeri a léthazugságot. A lány csak nézte, nézte, amint a férfi a söröspoharat bámulja nagy szomorúsággal.

 

Egyszer csak megszólal a férfi:

 

– Tudod te mi az a bánat?

 

– Tudom – felelte a kislány.

 

Az anyja zavarba jött.

 

– Honnan tudná? Még kislány! – próbálta a férfit meggyőzni.

 

Erre a férfi azt mondta:

 

– Majd ha szerelmes lesz, úgyis megtudja!

 

Az asszony először hallgatott.

 

– Honnan tudná, mi a szerelem? Hiszen őt még csak a játék érdekli!

 

– Ha rosszul neveli,végül valóban csak a játék fogja érdekelni.

 

Mária megsértődött. Zsófika meg hallgatott, nem is értette, miről beszélnek ezek itt ketten.

 

– Hogy fogja maga felkészíteni az életre?

 

– Foglalkozzon a maga bánatával!

 

A férfi sóhajtott. Majd bejött a pultos, s a hapsi még egy üvegsört kért. Mária úgyszintén, a lányának megint egy kólát. Zsolt – így hívták a férfit – látta, hogy Zsófika igen szép lány. Ez számára furcsa volt, hiszen az anyja egyáltalán nem úgy nézett ki, mint akire rá lehet mondani, hogy szép nő. Talán az apját örökölte. A férfi elővett egy cukros csomagot. Mária már látta, mit akar vele.

 

– Mit képzel maga?

 

– Csak meg akarom kínálni!

 

– De ne az én lányomat!

 

– Anya! – szólt közbe Zsófika – Csak meg akar kínálni.

 

– Hallgass!

 

– Nem vagyok én cukros bácsi!

 

A kislány odarohant, s a bácsitól az egyik cukrot elvette. Ahogy visszatért, az anyja lehordta. Az egész kocsma hallotta. De nem törődtek velük. Részegek voltak mindannyian. A kislány meg elszopogatta a cukrot.

 

– Ez finom volt!

 

– Ugye? – kérdezte az idegen.

 

S azzal fogta magát, és kisétált az ivóból. Marika nagyon szégyellte magát, s dühös volt Zsófira.

 

– Erre neveltelek én?

 

Zsófi elővette kedvenc játékát, s játszani kezdett vele. Marikának a szégyentől meg elkezdtek potyogni a könnyei…

  
  

Megjelent: 2016-01-29 17:00:00

 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.