Keresés a honlapon:

Törőcsik Edit: Más szabályok

 

Mindig őt választották. Hagyta, sőt elfogadta. Sodródott, mert ez megfelelt neki. Királylány volt. Amit a lába elé hozott az élet, azért csak lehajolt és felvette: a sikereket, a munkát, a pasikat, a férjet. Nem tett érte, de élvezte. Kockázat nélküli, viszont kényelmes volt így az élet. Nővé érésétől ezt szokta meg. Most már azonban ezt is unta. Úgy érezte, ideje váltani, valami mást kipróbálni. Azért nem nagyon újat, és csak úgy, hogy ami már megvan, ne vesszen el. Ezúttal is biztonsági játékot akart. Ő semmiképpen se sérüljön – és talán – más sem. Önző volt, mint mindig.

Nyár volt, és ebben az évszakban más szabályokkal kívánt élni. A nyár csak az övé. Tavaly meditálni tanult, jövőre ráncokat tüntet el. Ezen a nyáron a nyelvtudását akarta felfrissíteni. Apukája fizette, főnöke elengedte, férje szervezte, anyukája a gyerekekre vigyázott. Minden adva volt, csak ott kellett lennie. Eldöntötte, most ő dönt.

Mire a szintfelmérésre megérkezett, már a döntéshozó szemével nézte a társait. Uralkodói pillantással mérte végig az embereket, ki lesz a barátnője, a haverja, a kísérője. Választott és elégedetten nyugtázta, hogy minden szerepre megtalálta a megfelelőt. Eltökélten kijelölt barátokat, barátnőket, kísérőket. Edzeni, futni, beszélgetni és moziba jártak. Mindenhová a helynek és a programnak megfelelő emberrel ment. Irányított, végre tett azért, amit élvezett.

Az egyik hétfőn váratlanul új srác érkezett a csoportba. Csak az utolsó pillanatban esett be és vele szemben ült le. Ő pedig megmagyarázhatatlan módon nem tudta a szemét levenni róla. Olasz fiú volt, akiről megállapította, hogy jóképű. Egy nap a szakmájukról kellett beszélniük, ekkor kiderült, mindketten jogászok. Ennek örültek, jó volt. Meg egyedülállók. Legalábbis ezt mondták. Kíváncsi volt, tud e pasizni. Még soha nem próbálta, nem volt szüksége rá. Sorban álltak előtte, csak választania kellett. De most, most kezdeményezett! A fiú minden hazugságot megért. Elváltat állított. Már az első nap tudta, hogy ez a fiú kell neki, és azt is tudta, meg is szerzi. Randiztak, bóklásztak a városban, beszélgettek, flörtöltek, egy percre sem szakadtak el egymástól. Mindent együtt csináltak, de kötöttségek, feladatok, hétköznapok, sárga csekkek, gyerekek, férj és felelősség nélkül. Felhőtlen boldogságot élt át ezekben a napokban.

Felfedezték Covent Gardent, a város bohém negyedét, ahol bármi megtörténhet, ahol a világ különböző részeiről érkezett emberek önfeledten szórakoznak, buliznak, esznek. Hangosan, jókedvűen, nevetve, hiszen a felszabadultság ragadós. Egyik este itt vacsoráztak a barátokkal. Figyelték a körülöttük hömpölygő embereket, akik feloldódtak a tömegben, felhagytak gátlásaikkal. Ők is ezt akarták, de leginkább egymást. A többiek értették a helyzetet, így evés után hazamentek. Kettesben maradtak, és a fiú megcsókolta. Végre. Nem tudták abbahagyni és a lista bővült: már nemcsak beszélgettek, ismerkedtek, randiztak, vacsoráztak, hanem szeretkeztek is.

Az utolsó estét is együtt töltötték. Elhúzták, amennyire lehetett, csak az utolsó metróhoz mentek ki. Az elköszönésbe a szíve is belefájdult, de ragaszkodott hozzá, hogy a döntése végleges csak eddig tartott. Vagyis nem lehet, így nincs is folytatás. A fiú meglepődött a kijelentés határozottságán, azt gondolta a lány túl józan. A kapcsolatuk része a hosszú levezetés. Annyira jó volt együtt, és erre annyira jó visszagondolni. Viszont a lány már korábban döntött. A metrónál elköszöntek – és vége volt.

A fiú még aznap este írt a lánynak. Megírta, hogy nagyon hiányzik neki, hogy mennyire sajnálja, hogy haza kellett menniük, hogy milyen jókat beszélgettek, kár, hogy nem egy nyelvet beszélnek. Megírta, így is intim volt a kommunikációjuk, de még jobb lett volna, ha több időt töltenek együtt. Ő azonban nem válaszolt. Úgy gondolta, nincs értelme, a metrónál befejezte. A fiú egyfolytában kereste vele a kapcsolatot: írt, üzent, telefonált, videót küldött. Nem tartotta tiszteletben a döntését. Akarta a válaszát.

Ez újra a régóta ismerős helyzet volt. Megint hagyta és elfogadta, ami vele történt: válaszolt, írt, üzent, videót küldött. A kettejük közötti csevegés lassan mindennél fontosabb lett. Bezsongott. Hozzánőtt a telefonhoz. Minden gondolatát, életének valamennyi történését megosztotta vele. Hívta, jöjjön el hozzá.Végül megüzente, feladja az életét, és hogy csak ő kell neki. Maga is elhitte.

Ekkor valami történt. A fiú soha többé nem jelentkezett.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-01-22 17:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.