Videó

A fugabudapest csatorna videója




Keresés a honlapon:


Kalász István: Írói gyakorlatok 1 napra

 

~ Az ágy=sziget (M. Leiris) kijelentésen töprengeni ébredés után. Utána azon, hogy milyen lehet az élet saját ágy nélkül. Ezután azon gondolkodni, ki mindenki aludt ebben az ágyban, lakásban... Halt-e meg valaki a szobában? Igen? Mit láthatott a haldokló? Egyedül volt-e, vagy orvos, rokonok álltak az ágy mellett? Közben a mennyezet nézni.

~ Felkelni, felöltözni. A fürdőszobában nem nézni a tükörbe, arra gondolni, hogy ma egész nap nem tudom, milyen az arcom.

~ Kinézni az ablakon, definíciót keresni az utcára. Mi az utca? Házaktól övezett tér? Kiről nevezték el az utcát? Miért nevezték el éppen erről az emberről? Ki döntötte el, hogyan számozzák a házakat? Ki döntötte el azt, hogy melyik lesz a páros oldal? Meddig fog ez az egész még itt és így állni? És ki lehet az, aki a 3-as számú házban olyan hangosan hallgat Mozartot, hogy két napja hallani lehetett az utcán, a buszmegállóban? Hány éves az ősz cipész, aki a földszinti műhelyében lakik? És miért nevet mindig, ha az öregasszonyokkal beszél?

~ Reggelizni. Tojást, sajtot, kenyeret. Némán, csöndben. Jelzőket keresni az ízekre. A jelzők helyére főneveket tenni. Azon gondolkodni, mennyi mindent ettünk meg eddigi életünk során. Hány tojást? Élnek-e még azok a tyúkok, amelyek a múlt heti rántottát tojták?

~ Levinni a kapu mellé, kiüríteni a szemetet. Megnézni a kukát. Milyen a színe, milyen nagy, milyen szagot, bűzt áraszt? Bottal turkálni benne, így tudni meg dolgokat a lakókról...

~ Odafent a lakásban felírni a dátumot és az időjárást. Megint kinézni az ablakon. Változott közben valami? Felírni: idős, hajlott férfi áll a zebránál. A hátán zsák. Mit vihet? Miért viheti? Ezt a kérdést is felírni.

~ Az időjáráshoz illően öltözni, elmenni egy kávézóba, ahová nem jár az ember. Azaz: hideg szél támad, meleg pulóvert, sálat, bélelt cipőt venni, a kesztyűt hagyni, nincs olyan hideg, és elmenni a K. utcán át a G. utcáig, ott balra fordulni az X. kávéházig, ami a Z. téren nyílt. Belépni, köszönni, leülni.

~ Alkoholt rendelni. Inni a keserű vodkát, megállapítani, hogy az alkohol pozitív vagy negatív módon hat-e a kedélyre. Nézelődni. Hány vendég ül a kávézóban? Milyen ruhát viselnek? Mit isznak? Miről beszélgetnek? Kik lehetnek? Honnan jöhetnek? Mennyi pénz lehet náluk? Hová mehetnek innen ezek az emberek? Milyen lehet az ágyuk? Egyedül alszanak-e?

~ A kávéházban megszólítani a pincérnőt, a beszélgetést úgy intézni, hogy kiderüljön a lány kora, fáj-e a háta, és mi a véleménye pl. az ágyról általában. Megtudni a címét. Elköszönni, elmenni abba az utcába, megnézni azt a házat, melyben a lány lakik. Olyan-e, amilyennek elképzeltük?

~ Képzeletben bejárni az otthont, az elhagyott szobát, lakást. A fürdőszobát? A konyhát. Képzeletben kihúzni, beletúrni a fiókba. Benézi a szekrénybe. Betörő lenni a saját lakásban. Hol tarthatja ez az ártány a pénzét? Van neki egyáltalán? Miből lehet következtetni arra, hogy nincs? Az ágyat is megnézni. A párnát, az ágyneműt a hiányzó gombbal. A hamutartót az ágy alatt. A port...

~ Hazamenni. Kinézni az ablakon. Változott közben valami? Van por az ágy alatt? Azon gondolkodni, hol alszanak a galambok. És hol van a macska az első emeleti ablakból? A konyhaasztalon ül? Az ágyon alszik? A párnába dörgöli-e éppen a fenekét?

~ Félórára az ágyra feküdni, közben a "Szerelem az, ha Kedvesed a morzsát kisöpri az ágyadból.", mondáson mélázni.

~ Felkelés után kávét inni, leülni az íróasztalhoz. Többször leírni: Minden eredete a bizonytalanság.

~ Elmosogatni, utána megint kinézni az ablakon. Az elhaladó mentőautót figyelni. A saját temetést elképzelni. Kik jönnek, kik maradnak el, a hátsó sorban vihognak-e? És halálod után ki fog majd ebben az ágyban aludni?

~ Utána elképzelni, hogy a Kedves jön, elképzelni az ágyon a szerelmet vele. Mit mond, suttog a szerelem közben, hogyan nevet fel, ölel, csókol... Milyen lesz a hangja a gyönyör pillanatában? Mindezt leírni, betenni egy borítékba, leragasztani.

~ A borítékot elvinni a Kedveshez, bedobni a postaládájába.

~ Hazafelé feliratokat olvasni az utcán. Különösen az oszlopokra ragasztott magánhirdetéseket. A járókelőket figyelni és azt keresni, hogy azok, akik kutyával vannak, mások-e, mint a többiek. Az idegen rendszámú személygépkocsikra ügyelni. Honnan jöttek, mit akarnak? Elképzelni, hogy az autókat jelenteni kell egy hivatalban. Elképzelni, hogyan lehet hazudni abban a hivatalban. Ezen nevetni.

~ Később a konyhában állva tejet inni. Közben a Kedvesre gondolni. Megtalálta a borítékot? Összehúzza a szemét olvasás közben? Ül-e, áll-e? Sóhajt-e? Telefonálni fog-e? Ha igen, mi lesz az első mondata?

~ Ülni, várni. Felírni, hogy XX. óra YY. perctől várok. Közben arra gondolni, más lesz-e az íze a kávénak, ha azt olyan ember teszi elénk, akitől félünk?

~ A csörgő telefont nem rögtön felvenni. Csak a második alkalommal. A "nagyon" szót nem használni. Arról beszélni a telefonba, hogy nehéz önmagunk megváltoztatása. És még arról mesélni, hogy lelkünk bizonytalansággal teli. Azt mondani: Hiányzol. Azt mondani: De ne gyere holnap. Mert írnom kell. Hallgatni, ahogy a Kedves nevet. Azon tűnődni, milyen bugyi van rajta, és hogy az ágy a szegények operája.

~ Elalvás előtt képzeletben az alvó barátok ágya fölött lebegni. Milyen az arcuk, ha alszanak? A Kedvest is meglátogatni. A hajába szagolni. Azt mondani az alvónak: Szeretlek. Tudom nehéz velem. Gyönyörűnek látlak. Változik álmában az arca?

~ Aztán feltétlenül álmodni, feltétel nélkül álmodni.

  
  

Megjelent: 2016-01-13 17:00:00

 

Kalász István (1959, Budapest) író, tanár, szerkesztő, műfordító

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.