Keresés a honlapon:

Hajós Eszter: Gyökeret veret.

 

Man Mama Šitą Deklamavo: Katinukas (Tai aš, 2013)

Aznap jutott eszébe először. Rögtön el is felejtette, de az a pillanat hosszú volt. Egy lehetőség a mindenség megértésére. Megint elvesztegetve. Mit várhatunk. Emberfejű. Járt tehát tovább a lába, ahogy szokott. Vette a levegőt, nyelte a nyálat. Semmi különös.

A fák gyökerezését kellett figyelni, gyökereznek-e, vagy mit csinálnak. Kemény volt a föld, a magot kivetette. Ha a mag mégis gyökeret vert, figyelni kellett, meddig folytatja, mikor hagyja abba. A magok ugyanis a nehéz földben megunták a küzdést és nem gyökereztek tovább. Ha igen, még mindig megvolt az esélye, hogy valamikor abbahagyják. S ha a gyökerük szépen meg is erősödött, még az sem volt biztosíték arra, ki is hajtanak, felszínre törnek, levelet, lombot kerekítenek, gyümölcstermő fává magasodnak. Kétirányú küzdelem a keményben, a kemény ellenében. A legtöbb mag el sem kezdte vagy feladta idő közben. Ha egy-két fa született, hetekig ünnepeltek. A gyökerezéssel nem lehetett mit kezdeni, vagy gyökerezett, vagy nem. Figyelni lehetett, mit csinál, ha csinál valamit, örülni, ha nem csinál semmit, bánkódni. A magokhoz beszélés mindenfelé elterjedt szokás volt, és úgy tűnt, használ is valamicskét. Azok a magok, melyekhez szóltak egy-két szót, nagyobb valószínűséggel hajtottak ki, mint azok, amelyek sohasem hallottak semmiféle biztatást. Állították azok az emberek, akik beszéltek a magokhoz. Akik nem beszéltek a magokhoz, azok egyébként sem nagyon mondtak semmit. Nem is szabad annyit beszélni, a puszta létezés fáradság, egy olyan körforgásban, amelyből nem vezet ki út.

Éppen azon gondolkozott, mi is jutott eszébe, amikor eszébe jutott, hogy nem ér rá gondolkozni, hiszen a gyökerezést kell figyelni. Megpróbálta figyelni, de hát a magok, ugye, a föld alatt gyökereznek, nem is fölötte, nyilván, hát mit láthat belőle az, aki a föld fölé teremtetett. Nem beszélt az emberekkel, de a magok nem emberek. Gondolta, mond valamit. Hogy a gyökerezés jó és hasznos, mert egy fának stabil alapokon kell növekednie, különben felborul. De hát mit is értene ebből a mag, aki nem látott még se fát, se gyökeret.

Hazaérve elvégezte a mindenkori tisztálkodási műveleteket és lefeküdt, aludni. Járt a lába, vette a levegőt, nyelte a nyálat. Semmi, különös.

Álmában megállt. Nézte a gyökerezést és látta, hogy gyökerezik a mag, szépen kihajt. Pillanatok alatt fák nőnek a pusztán. Hosszú pillanatok ezek, világmegértésnyi idő. Állt és nézte, és arra gondolt, hogy nemrég eszébe jutott valami, de most nagyon nem akar az eszébe jutni, hiába minden. Felébredt és elindult a pusztába.

Nézte a gyökerezést és nem látta, mivel az a föld alatt történt, és nem is értette, miért kell néznie, ha nem láthatja. A magokra vigyázni kell, mondogatták, hiszen egyedüli élelemként a fák gyümölcseit fogyasztották. Állat nem élt meg erre, s a kemény föld nem engedett se bokornak, se virágnak, se fűnek. A fáknak is csak alig. Tehát óvni kell a magokat, nőjenek fává, teremjenek gyümölcsöket.

Amíg a gyökerezést figyelte, eszébe jutott, hogy tegnap a gyökerezés figyelésekor eszébe jutott valami, aminek most is eszébe kellene jutnia, hiszen most is éppen a gyökerezést figyeli. Talán már csak azért figyelte, hogy eszébe jusson az a valami, és nem önmagáért. Talán mindig csak azért figyelte, de előtte sohasem jutott eszébe semmi, amit elfelejthet, és amiért küzdenie kell, hogy újra eszébe jusson. És lám, hosszú pillanatok múlva csak eszébe jutott. De mire lenézett volna a lábára, már el is felejtette.

Este és reggel lett, alvás álom nélkül. Reggel a gyökerek. Nincs fa, de egy gyökér már egészen megerősödött. Gondolta. Idegen érkezett, tükörkereskedő. Bosszankodni kellett, amiért megzavarják. Éppen eszébe jutott volna az a valami, aminek ilyenkor eszébe kell jutnia, és biztos volt benne, most megint egy kicsit több ideje lesz, amíg elfelejti. Erre megérkezik ez az ember, útbaigazításért, élelemért, szállásért, ki tudja. A férfi nem mondott semmit, lehet, ő is csak a magokkal. A tükröt mutatta, értetlenül.

Miért táncol? Táncolok? Valóban, miért. Miért ne? Mindenki táncol.

A föld még nem elég kemény.

2014. 06. 28. 12: 09: 45

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-12-14 17:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.