Keresés a honlapon:

Rimóczi László: Napló

 

/részlet Abdul „Kovács” Farakh naplójából/

 

 

December 24.

 

Hallom, hogy 10 centis hótakaró borítja a kabuli mecset tetejét. Szomorú vagyok. Nem a rendkívüli klímaváltozás miatt, azt már megszoktam, mert egye fene, legyen fehér dicső Afganisztánunk, a gyerekek imádják a havazást. Engem az európaiak elégedetlensége zavar. Már 200 éve, hogy Európa az Iszlám Állam zászlaja alatt egyesült, a maradék keresztények mégis mozgolódnak, zúgolódnak, semmi nem elég nekik, pedig kaptak a forró budapesti decemberre légkondis sátor-templomokat, hordozhatót, kerületenként egyet. Ott karácsonyozhatnak. Mit akarnak még? Újabb fejvesztést? Esküszöm, ezek szeretnek a tévében szerepelni. Már annyi a kivégzés, hogy szinte csak az tölti ki a Déli Müezzin teljes adásidejét! A próféta szakállára mondom: nem értem. A hamburgi, a párizsi, a bécsi és a genfi keresztény-sejtek csendben ünnepelnek, béke van, nyugi van, de a magyar keresztények képtelenek erre.

Már megvettem a csemegét estére, a Bevonulás Ünnepére, az etyeki datolyaligetből származik, a csepeli mangómezőkről pedig vettem egy kanna lédig mangólevet.

 

 

December 25.

 

Korán keltem. A Bevonulás Ünnepére iSzlámot kaptam, érintőképernyős, wifi-s. Már tavaly tudtam, hogy újra egy hordozható vallást dob piacra az Apple. A készülék a Sony E-vangelistájával kíván versenyezni. Nincs az a csador, amibe ne lenne egy iSzlám, imádják a nők, olyan kis diszkrét, a szunnita és a síita alkalmazások pedig 5 dírhamért letölthetőek a webshopból. Van benne ima-iránytű is, ami automatikusan Mekka felé fordul, és időben csipog, ha beáll a ramadán. USB-vel és Bluetooth-al is csatlakoztatható a laptophoz. Minden imámnak van már. Én csikóbőrös perzsaszőnyeget adtam édesanyunak, és alkoholmentes Unicumot édesapunak. Az öcsémnek ópiumos tubákot akartam venni, de már zárva volt a trafik. Kapott helyette egy új aknavetőt. Kéket.

Elsétáltam a Kalifátus épülete előtt, amit egykor Parlamentnek hívtak a helybeliek. Én már csak rézmetszeteket láttam arról, hogy nézett ki eredetileg. A törikönyvekből tudjuk, milyen nehéz volt levagdosni róla azt a sok kiálló tornyot, amikor átalakították, hogy mecsetesen fessen.

 

 

December 26.

 

Imádom ezt az ünnepi hangulatot! A Vörösmarty téri minaret körül, az Al-Zserbó előtt kirakodóvásár. Reggel az Omár Dzsihád téren vettem padlizsános kuftát rizskenyérrel. Az egykori magyar konyha szépen felvette az arab konyha jellegzetességeit. Idén télen, május 35.-én az Ali szülinapján kiváló mazsolás gulyáslevest ettünk az Abu Gundel-ben, meg csicseriborsós hortobágyi palacsintát avokádótejjel.

Nagyon készülök a december 31.-i „kabuli buli”-ra, de itthon maradok, nem utazom ki, rengetegen lesznek. A kinti hangulat majd ki lesz vetítve az egykori Hősök terén, az éjféli ünnepélyes géppuskatűz meg ugyanolyan, mint odakint, ha épp nem kötik össze kivégzéssel.

Hogy mit hoz majd a jövő év? Nem sok jót: reggel megint azt olvasom a Velvet-Csador-on, hogy a nők még mindig jogsiról, egyetemről, meg szavazati jogról fantáziálnak. Az eszem megáll. Nők!...

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-12-31 17:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.