Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt: Virginia Woolf teaház (Regény-fragmentumok op.1.)

 

Virginia Woolf teaház

 

Regény-fragmentumok op.1.

 

„A tenger kissé fodros volt, mint egy enyhén ráncos asztalterítő. S benne valamennyi sáv megtorpant és felpúposodott, s ahogy partot értek, megtörtek, s vízcseppjei finom fátylát terítette a homokra. Bent a homályban minden bizonytalan körvonalú volt és anyagtalan. Nézzétek az erkély sarkában a pókhálót – szólt Bernard. – Szálain vízgyöngyökként csillogó fénycseppek. Árnyék hull az ösvényre – szólt Louis –, olyan, mint egy behajlított könyök. Kezem feje tüzel – szólt Jinny –, tenyerem mégis hideg és nedves a harmattól. Tarka virágok sora a fű zöld tengerében. A szirmok tarka sapkás harlekinek. Szárak emelkednek lent a sötét üregekből. A virágok, mint fényből lett halak úsznak a sötét, zöld vizeken. Kezembe veszek egy virágszárat. Én vagyok a szár.” (Hullámok)

Csilingelt a csillár, ahogy az ablak kinyílt a huzattól. Az idő alá akarta írni a jóváhagyást, de meggondolta magát az utolsó pillanatban. Majd aludt rá egyet és mégis megcsinálta. A nyilatkozatban elismerte, hogy az örökkévalóság az erősebb és bocsánatot kért, hogy túl akart járni az eszén. A beszéd volt az egyetlen kapaszkodója. Szinte fétis és ihlet egyszerre. Majd felcsendült a rádióból egy impresszionista etűd. A teljes elalvás (a teljes elolvasás) prelúdiuma. Ima közben alámerült az egója és felülmúlta önmaga határait. Az ihletnek, a fenyegetettségnek, a megrendülésnek és az élvezetnek az elegye jött létre a lelkében. Legalább is ő így aposztrofálta a naplójában. A pillanat begörbült. Bizonyos területek (síkok) sallangmentesek lettek, ezekből kellett kiindulnia. Ide néha betévednek olyan sejtések is, amelyekből következtethetett bizonyos automatizmusra. A mámor, a vér felforrása volt a hús kicsi csatornáiban. Így lett a szív az allegóriák tava. A bőr borzongás bársonya. álom és ébrenlét között találkozott megint a megdöbbenéssel. A zene segített neki a partikulárist elviselni. A gerle és róka. Új stílusú szimfónia született közben egy távoli stúdióban, valahol. Erről számolt be a száguldó riporter. Kint megállt a kukás kocsi az ablak alatt. Bejött a zöldségek és a kidobott gumik szaga. Hirtelen csütörtök lett. Az asztali naptár feldőlt. Az idő végül begyújtott a kandallóba. Evett a tegnapról maradt rántott húsból, ivott a kólából. Lement a kis boltba kenyérért és kajszibaracklekvárért. Nézte egy kicsit a Bayern München – Reál Madrid mérkőzést, utána fölhívta mobilon a mindenség urát. Az Úr megnyugtatta, hogy megkapta az elektronikus levelet. Leközli a mennyei Literatúra. Csak megvárják még a többiek cikkeit is. És egyszerre lehozzák mind. Ez lesz az év legizgalmasabb összeállítása, amiből kiderül, az idő a múltban sem volt gazember, csak sokat olvasgatta III. Richárd drámáját és kedve szottyant rosszalkodni. (Itt vége az első résznek.)

  
  

Megjelent: 2015-11-20 17:00:00

 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.