Videó

A Kincskereső videója.




Keresés a honlapon:


Paládi Zsolt: Három kisabszurd

 

A kultúrnagyúr

 

A kultúrnagyúr valamikor költő volt, de most boldog, a kettő között nagy különbség van, a költő kérdez, a költő szenved, a költő kételkedik, a boldog ember sosem kérdez. A boldog ember – mai fogalmaink szerint – kertet ápol, szörfözik, golfozik, borkultúrát teremt és megbecsültséget – magának. A boldog kultúrnagyúr nagyon boldog volt, semmi sem zavarta boldogságát, sose gondolt már azokra, akik költészettel, vagy – kevésbé méltóságosan – a szavak erejével próbáltak előbbre jutni. Semmit sem tett értük, amíg tehetett, de ez így van jól, csak egy kétezer éves kultúrát készültek a szemétbe dobni, ugyan mit számít ez, ha a párt hatalma megmarad. A párt hatalma ugyanis nem ezen a kétezer éves kultúrán alapszik, a párt hatalma önmagán alapszik, fenntartásához szükségesek ugyan szavak, de ezek egészen egyszerű szavak, s ezt a kultúrnagyúr nagyon jól tudta, mindössze kétszáz szót kell használnia a pártnak, többet nem, ennyit ért az az alsó nyolcmillió, akit megcéloztak.

Az a néhány tízezer tehát nyugodtan szörfözhet, golfozhat, és divatos borkultúrát teremthet, nincs mitől félniük – ezt hitte a kultúrnagyúr is, amíg hihette. De egy írótáborban, ahová legnagyobb ellenérzése ellenére el kellett látogatnia, váratlan dolog történt. Egy jelentéktelen, és – természetesen – sikertelen író (teszünk érte, hogy az legyen), véletlenül beleütközött, egy pillanat volt csak, de az író, kihasználva a véletlent, mélyen a szemébe nézett, és azt mormolta: Álmodj Nietzschével.

Attól fogva hiába sportolt, teniszezett és vitorlázott oly sokat, nem tudott olyan mélyen aludni, hogy egy álom ne kísértse meg. Egy szakállas férfi bukkant fel álmában, és azt szajkózta: az igazságnak szüksége van a hatalomra. Ami még sohasem történt meg: szorongással ébredt. Nem értette, hogy történhetett meg ez, de nappal tovább gondolta ezt a nietzschei mondatot: az igazság sosem érvényesülhet erő nélkül, és csak nekünk van ehhez hatalmunk. Az igazság nem juthat el az emberek tudatáig nélkülünk. De mi cserbenhagytuk az igazságot, amivel az emberek bíztak meg minket - riadt a valóságra.

Szorongással ébredt ezután, amit rendkívül méltánytalannak tartott, de a kellemetlen reggel után minden megtett azért, hogy háborgó lelkiismeretét megnyugtassa. Sportolt, meglátogatta a szeretőjét, golfozott, beszédekkel ámította a népet, este pedig lelátogatott a pincéjébe, ahol remekebbnél remekebb borok várták. De hiszen borlovag is volt! Az olyan divatos...

Nietzsche csak hadd uralja az éjszakáit. Hisz csak egy kétezer éves kultúrát készültek a szemétbe dobni...

 

 

 

Szabadságot Svájcnak!

 

Több tízezer svájci migráns tart Kelet-Európa felé, a határokon torlódásokat okozva. A jelek szerint szerint megelégelték az évszázadok óta tartó állandó biztonságot és egyhangú nyugalmat. Felismerték, hogy ez már a szabadságjogaikat korlátozza és elindultak a szabad világ felé.

– Elviselhetetlenné vált az élet számunkra Svájcban – nyilatkozta az egyik svájci menekült. – Izgalmakra vágyunk, de nem kapjuk meg. Azt hallottam, Magyarországon nem fogunk unatkozni. Úgy legyen! Nagyon vágyom már ebbe a csodálatos országba!

Egyelőre csepeli és kőbányai panelekben szállásolták el a bevándorlókat, mivel a legizgalmasabb területen, a nyolcadik kerület belsejében, az Illatos úton és a Hős utcában már nem maradt hely.Így is nagyon boldogok, és megrohamozták a környékbeli gyorséttermeket munkalehetőség után kutatva. Egyelőre élvezik a helyzetet –mondják, hogy a választásaiknak itt valóban tétje van, s hogy itt mindenkivel megtörténhet minden.

 

 

 

Váratlan fordulat

 

A férfi hangja kis híján elcsuklott, ahogy a váratlan bejelentést tette.

– Nézd, sokat gondolkodtam kettőnkön. Érzem, hogy valami megváltozott kettőnk között.

– Ne kímélj – roskadt le a nő egy székre. – Látom, hogy régóta készülődsz erre a bejelentésre. Mondd ki! Mondd hát ki végre!

– Jó, azt hiszem, elkerülhetetlen – feszengett a férfi. – Kimondom. Szeretlek!

– Jaj, ne! Tudtam, hogy erre készülsz! Hogy történhetett meg ez kettőnk közt?

– Nem tudom – tárta szét a karját a férfi. – Csak úgy megtörtént. Egyszerűen belédszerettem. Nem tehetek róla. Nincs lelkiismeret-furdalásom, rajtam kívül áll ez az egész.

– Nincs lelkiismeret-furdalásod? – csattant fel a nő. – Talán én biztattalak erre? Nem voltam elég független személyiség? Nem óvtam eléggé a fészkemet?

– Nem haragudhatsz rám azért, amit nem tudok uralni.

A nő egy pillanatig maga elé meredt.

– Ami azt illeti, én is hibás vagyok. Én sem vagyok közömbös irántad. Nagyon valószínű, hogy a kapcsolatunk előbb-utóbb átfordult volna együttélésbe.

– Szomorú, de így van. A változás ellen nehéz küzdeni.

A nő fejében már csak egy nyugtalanító gondolat járt: mit fog szólni ehhez a világ? Hogyan fogadják majd a barátnői, barátai és rokonai, hogy feladta a függetlenségét? Hogy fog megbirkózni a szánakozó tekintetekkel, a lesajnáló megjegyzésekkel és ajakbiggyesztésekkel? Végül legyintett magában: megbocsátják neki, mert mindig is nonkonformista volt.

  
  

Megjelent: 2015-11-09 17:00:00

 

Paládi Zsolt (1968) író, tanár

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.