VideóMénes Attila videója Keresés a honlapon: |
Csengődi Péter: Hogyha filmen látom...
"Hogyha filmen látom, olyan szép a reggel, ..." Felkelek az ágyból, már tenném le a lábam a földre, amikor megszólal bennem valami hang: Melyik láb ez? A bal. Akkor húzd vissza de rögtön! Így aztán felülök rendesen, és ügyelek, hogy a jobb lábam érjen le előbb, majd belebújok a papucsomba, és elkezdem megsétáltatni kócos hajamat az állott reggeli beltéri levegőben. A konyhába érve meglátom saját magamat, ahogy az asztalnál ülve jóízűnek falatozom. – Tessék, csak tessék, jöjjön, van itt még hely – szólok hozzám egy kilógó kolbászdarabbal a számban. – Nem, nem, köszönöm – utasítom vissza udvariasan az ajánlatomat –, úgy látom, már éppen elegen vagyunk itt így is. A WC-hez totyogok, mert a kicsi lakásomban már csak az az egyetlen hely, ahol le tudok ülni. Próbálok benyitni, de úgy tűnik, valaki kulcsra zárta az ajtót. Rántgatom a kilincset, mire a saját hangom szól a másik oldalról: – Foglalt! Na, itt azért már elönt a méreg: – Ez felháborító, kérem, ez mégis csak az én lakásom, és szeretném használni a saját mosdómat! – Türelem! – szól megint a hangom bentről. – Csak egy perc! Vagy kettő... Na, jól indul a reggel, mondom magamban, hogy nem találom a helyem, mert mindenhol csak aggatok. Úgy döntök, visszafekszem az ágyamba, és megvárom, míg végzek a mellékhelyiségben. De ahogy odaérek, azt látom, hogy már az ágyban is én vagyok, sőt mi több, jóízűen horkolok. – Jah, kérem – kiáltok fel megkönnyebbülve –, így már mindent értek!
Megjelent: 2015-09-07 16:00:00
|
