VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Marton-Ady Edina: A kalács
Itt van, az asztalon. Puha, vajillatú gőz leheli be az ablakot. Odakint szürke az ég, a föld. A fákra fagyruhát éget az ónos eső. Emberek. Fekete kabátokban billegő varjak. Pirosra csípi arcukat a hideg. Lehajtott fejjel lépnek egymás lábnyomába. Bal. Jobb, Bal. Jobb. Vonalban suhannak az autóbusz megállója felé. Most, aki elől halad kilép. Szaladni kezd. Messze a járdasziget. Hosszú, libbenő kabát. Előbukkan az arca. Összeszorított száj, előre meredő, enyhén dülledt szem. Megcsúszik. Egy pillanat. Visszatalál. Visszatér a bal-jobb-bal végtelen ütemébe. Mindjárt. Most még liheg. Létköd szakad ki szájából. Sípolva szabadul a tüdőből. Remegő kezével végigsimítja a homlokát, lebillen a kalap. Tejfehér a haja. Odalépnék. Felvenném a földről a fejfedőt, óvatosan lesöpörgetném. Mielőtt visszaadnám, titokban belelesnék. A nyúl miatt. Persze. Nem cilinder. Nagyon aprócska nyúlnak kell lennie. Törpének. A férfi közben eltűnt. Fekete sziluett csupán a többi között. Szerves vonalkód. A mennyországban lézeres a leolvasó. Kovács bácsi, pitty. Lenke néni, pitty. Soha nem kérdezte senki a nevét hajléktalan, pitty. A kijelző pedig sorolja. Kovács bácsi, élt 87 évet, rák. Lenke néni, élt 76 évet, közlekedési baleset. Hajléktalan férfi, élt 40 évet, megfagyott. A kapu kinyílik, elnyeli a lelkeket. Marad az adminisztráció. Péteré. Már nem látok ki az ablakon. A pára beteríti az ablakkeretet. Vanília illatú tejüveg. Tenyeremmel beletörlök a felszínébe. Vízcsepp iramlik a csuklómon. Hideg, áttetsző csíkot húz a kezemen. Beletörlöm a farmer szövetébe. Fáradok. Az éhség belekeményedik a torkomba. A kalácsért nyúlok. Két kezembe fogom és csavarni kezdem. Közben mormolom. Aki ételt, italt adott. Ellentétes erők. Elszakad. A barna bőr alól felbuggyan a puha, elomló tészta. Enyhe meleg szivárog belém. Ősi erő. Szentség. Üres a buszmegálló.
Megjelent: 2015-08-15 16:00:00
|
