Keresés a honlapon:

Rimóczi László: Cosmoprolitán

 

A teszkóban 360 a kannás sör, hülye vagy? Szemfülességre nevelt az anyám, aki nem szül hülyéket, engem próbálsz átbaszni? észre se veszed, már én basztalak át rögtön. Rajtam nem uralkodik senki, nem nyom el, ha a postán látom, hogy nagy a sor, bedörömbölök a másik ablakon, hogy „hé, haló, itt nincs senki, mit képzelnek, mire várjak?” és már rohan is a maca, nehogy elcirkuszoljam az ügyfélrendet.

Rólam az utcába mindenki tuggya, hogy nem tehet keresztbe, nem nézhet levegőnek, mert feljelentem ám. Az önkormányzaton külön fiókom van már, ilyen stóc papírom e ! A gereblyével hangoskodik a szomszéd 22.00 után? Hétfőn már rohanok is be. A múltkor a ház előtt 20 centire belenyírt az én füvembe, én meg bosszúból egész nap üvöltöttem vele. Kiderült, hogy a hátsókertünk hirtelen összeért, de tudom, hogy 30 centi nekem járna abból, perelem is évek óta, ne félj, adja csak vissza azokat a centiket. Hogy lenne má mindegy?? Mindjárt kiszáradt a meggyfája, talán a petróleumtól, amivel múlt héten körbelocsoltam. Nem hagyom magam, ne félj! Még a kisfiát, a Miklóskát is feljelentettem, mert tudom, hogy Húgyfejűnek szólít a hátam mögött.

Két dolog főleg érdekel: a sör meg a nagyképernyős tévé… meg a dudák. Akkor három. Három dolog érdekel főleg, a sör, a nagyképernyős tévé, a dudák… és az ingyen lufi. Már négy! Sör, nagyképernyős tévé, dudák, ingyen lufi. Családi nap múltkor a Westendbe, naná, hogy megyünk, mér ne mennék, nekem nem jár? Azt hiszed, csak neked, he? Szereztem a családnak lufit, hogyne szereztem volna, volt véradásos meg mellrákos. Egy csokor ingyen lufit szedtem a gyerekeknek, volt ingyen kaja is - jó, nem ingyen, de volt… volt, hogy nem fizettünk érte. Azt is szeretem, ha a családi napon azt mondja a porondmester, hogy most a közönség is tapsolja meg magát, azt mongya, tapsoljuk meg magunkat, és én tapsolom is. De a lufi a lényeg szerintem. Nem? A lufiról szól, nem? Hazafelé a buszon meg kussoljon az utas, hogy a ballon a pofájához ér, örüljön, hogy örülünk.

Hajjajj, ne mondd, tele vagyunk hiteltörlesztéssel, meg banki tartozással. Tavaly felvettünk fél millát nyaralásra, meg tévére. Nagyképernyősre. Mér' ? Tán normálon nézzem a Jóban-rosszbant? Meg a Szulejmánt? Megleptem vele az asszonyt, örült is, hogy most nem verést kap: aszontam neki: "mama, kösse be a tekintetét ezzel a kényelmes sállal nyugodtan, mutatok valami baszott nagyot. Még ne nyissad azt ki, na most! na, NA? Mivan, mekkora tévéd van, mekkora arca lesz ezen a Sebestyén Balázsnak, he? Asziszem! hát! Aztán megakartam pörgetni szájammal fütyülve a nem megyünk mi innen elt, de nem pörgött, inkább kibontakozott és ment teregetni. Ennek érdemes, bazmeg, hozom itt a szép dolgokat ebbe a kurva házba, most érted, szarik rá, de...ááá! Okozzon örömet neked a josibarát!

Pedig tudok ám spórolni, hogyne tudnék, csak egyéb irányultságban: nézzed ezt a tornacipőt, 700ért vettem a kínain, ezerért akarta a kis sárgája, de pont ott voltam és agyonalkudtam. Szellősebb, mint a gumicsizma, de ebbe sajnos nem fér el a cigi. Nyárra pont jó, zokni nélkül, 30 fokba félmeztelen ülök a buszra, mert meleg van. Mér? Baj? Baj van? bajod van? A nemjóját! Rád zavarom a Dolfit, Corás Csappin nevelem, majd az kiharapja belőled a lényeget, azt hiszem! Te csak ne törődjél az én vérnyomásommal! Azt mondják, hogy a vérnyomás nagyon árt! dehogy nagyon! nekem ne mondja egy orvos, hogy ne egyem a birkát este, mert odalépek, szólok a Dolfinak, aztán majd átértékeli magát, nem? Most nem? Az áldóját, buzikám…gondolkozzá má újra léccives.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-08-07 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.