Videó

A Vadász Erdész csatornáról




Keresés a honlapon:


Marton-Ady Edina: Katyusa

 

Mi történt. Nem felel senki. Csendbe ragadtak a percek. Kiköltözött a pók, üres a sarok. Hajszálnyi ezüstfonálon remegnek az elhagyott, gúzsba kötött halottak. Huzat van. A kopott, öregen reccsenő ablaktábla alatt beköszön a szél. Körbefutja a szobát. Elomló, kontúrtalan, szürke foszlányok. A tapéta fáradt rózsaszínje. A vitrinbe bújik, a fületlen herendi csésze narancssárga pontjain ugrál. Koccan az üveg, remeg. Zakatoló vér. Sötét van. Az utca erős fénye. Hiányzik a gyerekkor betegesen rebbenő lámpafénye. A másmilyen sötét. A sercegő kanóc fekete füstje. Csikarta a garatot. Krákogott, köhögött, fuldoklott tőle. Az anyai hang most is ott remeg bensőjében. Uralkodj magadon. Ne színészkedj. Igyál egy kortyot. Vegyél nagy levegőt. Menj ki az utcára. A gyomra, még most is ugyanaz. Tenyérbe simuló marokkő. A fontos dolgok nem múlnak el. Meztelen talpa megborzong a hideg padlón. Nem kapcsol villanyt. Lába körül hullámzik a hálóing. Perdül egyet. A sötétség örvényleni kezd körülötte. Hófehér fodrok. Haj bomlik szét. A hajcsat jajdul. Darabokra hullik. A láb emlékszik. Jobbra, fel, balra fel, hátra fel. Minden csúsztatott lépés után enyhén beemeli a testet. Bele a zenébe. Feszes a kar. Lazán nyugszik a láthatatlan vállon. Mosolyra készül. A sarokban ütemre vonaglanak a holtak. Széthulló csend. A város hangjai. Villamos zakatol, botladozó, részeg hang énekel katyusát az ablak alatt. Ismerős hang. Most, minden hang ismerős. Az asztalhoz lép. A tánc tovább kering a falakon. Jéghideg tenyérrel emeli fel a méregzöld poharat. Nagy kortyokban iszik. A víz hangosan löttyenve érkezik a hasába. Szégyenlősen kapja oda a kezét, mintha eltakarhatná a hangot. Belepirul. A katyusa egyre hangosabb. Közeledik. Még emlékszik. A leégett krumpli illata, az apró konyhába zsúfolt, egyszervolt fehér vaságyak szúrós zsákvászna. Orrában, testén érzi, újra. A remegő, halk hang. Az anyja mesélt. Néha a nagymama. Ide-oda rebbenő szemmel. Fényesedik az ég. Érzi a Duna illatát. Táncoló torzók töltik be az üres szobát. Soha nem leszel egyedül Katyusa. Párnába süpped a feje. Pehelycsend. Tollnyugalom.

  
  

Megjelent: 2015-07-11 16:00:00

 

Marton-Ady Edina (1979)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.