VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
B. Tóth Klári: Barackos gombóc
A lelkipásztor hatalmas erejű ember volt, ennek megfelelő volt az étvágya is. A szerény fizetést azonban nem volt könnyű beosztani, hiszen hat éhes szájat kellett etetni, hat gyereket ruházni, iskoláztatni. Szegény kis törékeny papné dolgozott látástól vakulásig, sose volt elég ideje. A piszmogósabb ételekből bizony nem jutott annyi, amennyi betömte volna az éhes szájakat. Így aztán a szülők vonták meg maguktól a finomabb falatokat, hogy a kicsiknek jusson. Egyszer, mikor a lelkész a szomszédban járt, megkínálta őt a gazdasszony egy tányér friss barackos gombóccal. – Olyan finom volt– mondta a nagydarab ember – hogy ezzel éjjel a legmélyebb álmomból is föl lehetne kelteni! Gondolt egyet a szomszéd asszony, és szólt egy nap a papnénak: – Ne ijedjen meg tiszteletes asszony, ha éjjel bekopogok egy tál gombóccal. A papné is értette a tréfát, belement a játékba. Éjjel kettőkor kopogtak. Zörgették az ajtót erősen. A lelkész felugrott, fölkapott egy köntöst, kiment. – Mi történt, Czotter néni? Csak nincs valami baj? – Nincs semmi baj, tiszteletes úr, hoztam egy kis gombócot, de csakis magának, egyen belőle, amennyit akar! A lelkész azonmód nekiállt a lábosnak, és a harmincöt barackos gombócból megevett harminckettőt. – Tiszteletes úr, ne tegyen csúfot velem, miért nem eszi már meg azt a három árva szemet? – Ennyi esett jól, kedves. Sportból nem eszem.
Megjelent: 2015-06-20 16:00:00
|
