Keresés a honlapon:

Marton-Ady Edina: Pipacs

 

Három pipacs nyílt ki tegnap óta.  Vörös fejükkel beragyogják a tegnapi esőtől nedves füvet. Kutyák szaladgálnak, kergetik egymást, majd belehemperednek a föld felé menekülő harmatcseppekbe. A pad még erősen szaglik. A festék már jó pár napja megszáradt, mégis itt maradt az a szúrós, jellegzetes illat. Vajon mikor tűnik el végleg. Most az egyik kutya, az az apró, a bullterrier odaszalad hozzá. Okos tekintetű jószág. Hátára fordul, vakkant. Simogatást vár. A gazdája szalad. Hangját elviszi a szél. Ő lehajol és megérinti a meleg, puha, tigriscsíkos szőrt. A kutya elégedetten dünnyög, megnyalja a kezét, majd hirtelen felpattan. Visszaszalad a gazdájához. A nő nyúlánk, csinos. Felemelt kézzel, mosolyogva néz rá. Hálásan. Mintha tett volna valamit. Két kutya. Két nő. Lassan távolodnak.  A nyúlánk leguggol egy pipacshoz. Kezében telefon. Soha nem jutott eszébe lefotózni őket. Egy hónappal ezelőtt vette észre az elsőt. Magányosan piroslott. Minden nap eljött. Ma már pontosan tizenegy darab van. Ha senki nem látja, megsimogatja a puha, hártyavékony szirmokat. Óvatosan, mert különben leesnek. Szereti a fekete szemüket. A sárga porzókat. A csillagmintát a szirmok rejtekében. Azon a nyáron, a táborban történt. Márta különc volt. Titokban, minden fiú szerelmes volt belé. Rövid haja bronzszínű. Hófehér bőrén halovány szeplők. Nagyszájú megmondóember.  Mindenkihez volt egy szava. Soha nem beszéltek. Azon a nyáron, a tábortűznél mégis egymás mellé kerültek. A tűz forró volt. Túl nagyra rakták. Magasra csaptak a lángok. A szalonna pillanatok alatt feketére sült. Hangos zsivaj, nevetés. Valaki gitározott. Egyedül, a farönknek dőlve ült. Nyomta a hátát. Szinte fájt. A lábán a cipő majdnem beleért a lángokba. Homlokáról izzadtságcseppek gurultak. Viszketett. Kínlódott. Mégsem mozdult. A tűzben színek és formák. Ezernyi szikra. Egy pillanat volt. Hátranézett. Márta ott állt mögötte. Egyik kezében kenyérszeletekkel, a másikban két nyárs. Frissen hegyezett, élénkzöld botok, rajtuk vastag szalonnaszelet beirdalva. Mosolygott. Mellé ült a földre, kezébe nyomta a nyársat. Szótlanul sütögettek.  A kenyerek lassan áztak át. Pernye szállt a lábukra. A füst csípte a szemüket. Márta könnyezett. Ő végigtapogatta a zsebeit, majd felállt. Elmegyek zsebkendőért. Ment. Aztán már szaladt. Érezte mennyire fontos ez a pillanat. Minél hamarabb vissza kell érnie. A zsebkendő végül a zsebében maradt. Márta egy lánnyal és több fiúval együtt ült a helyén. Hangosan kacagtak. A kenyér, az ő kenyere, megtaposva a tűz szélénél feküdt. Két nap múlva utaztak haza. A buszon, miközben elment mellette, Márta egy pipacsot nyomott a kezébe. Mosoly csillogott a szemében. Hátra ment, a lányokhoz, az utolsó ülésre. Mire visszaértek Budapestre, a pipacs már minden szirmát ledobta.  Az olvasott könyv lapjai közé dugta őket. Otthon újságpapír közé csomagolta és a Biblia nehéz lapjai közé dugta őket. Pár nap kellett csak, hogy az anyja elővegye miatta. Hangosan kiabált, a szent könyvvel a kezében. A lapok üresen tátongtak.  A tigriscsíkos kutya hangosan ugat. Pórázra kötötte a gazdája. Egy idős hölgy kiabál velük. A hangja nem hallatszik, a teste mindent elárul. A lány lehajtott fejjel, guggolva öleli a kutyát. Talán sír. Megremeg zsebében a telefon. Ideje menni. Ebédidő van. A templomtoronyból felhangzik a harangszó. Beleremegnek a pipacsok. Feláll a padról, zsebre dugja a kezét. Lassan, komótosan sétál. Mindig, ha dühös. Csökken a távolság. A rikácsoló hang egyre erősebb. Már látja is az öregasszony apró madárszemét. Lenyúl a lány karjáért, közben megsimítja a kutya fejét. Felhúzza a könnyű női testet. Érzi, megroppan a válla. Elröppenő idő. Belekarol.  Elnézést, bólint oda az öregasszony felé.  Megpróbálkozik az apró léptekkel. A lánynak nehezen megy az első. Aztán már sétálnak. A kutya boldogan csahol mellettük. A paplak melletti kanyarnál elengedi a nő karját. Állnak. Csendesen. A nő halkan megköszöni. Bólint, megfordul. Sietnie kell. Az ebéd ott várja az asztalon. Márta mérges lesz, ha kihűl.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-06-12 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.