Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Cserenkó Gábor: A pióca

 

Amikor Csabai Misi a tömpe ujjával nyomogatni kezdte a mobilján a billentyűket, már kénytelen volt egy oszlopnak támaszkodni. Egész nap rohangált, hajtós idők vannak a melóban, és kora estére mindig elfárad. Eszternek írt egy üzenetet, hogy ha majd ideér, akkor a bejáratnál fogja várni. Nem akart addig a sörsátorhoz menni, és a bejáratnál úgyis könnyebben megtalálják egymást.

 

A lánnyal ez lesz az első randija. Eddig csak a neten kontaktoltak. Fotót persze már látott róla, hiszen ő csak olyan lányoknak ír, akiknek van feltöltött képe magáról. Misi azt gondolta ugyanis, hogy így fair, és ez a mai nap remek alkalom lehet.

 

Ugyanis jubileumi rendezvény volt a téren, sörrel, virslivel, koncertekkel.

A teret nyírfák vették körbe, felettük elengedett lufik lebegtek a májusi szélben.

A nagyszínpadon egy celeb ugrált. Kell a nő/ akár a kenyér/ szédítő/ minden pénzt megér/bömbölte, s Misi egyre nézte a befelé hömpölygő tömeget.

 

Eszter viszont nem volt sehol.

 

Biztos valami közbejött neki, azért késik. Az sms-t már percekkel ezelőtt megkapta (a visszajelzésből tudta ezt). De mivel biztos, hogy a táskájában hordja ő is a telóját, mint minden nő, nem biztos, hogy a rezgést megérzi. A metró miatt. Tegnap is, és tegnapelőtt is írt neki. Hol a gmailen, hol a facebookon, hogy jöjjön, ha tud, mert hatalmas dzsemburi lesz a téren. Ő pedig szeretné, ha együtt lennének. De nem kapott eddig választ. Neki is van egy átok főnöke, biztos ezer dolgot sóz rá. Nem volt ideje válaszolni nekem, gondolta. A facebookos üzenetem elolvasta, tehát tud róla.

 

Hirtelen elnézett messze a fák fölé. A felfújható reklámanyagok a rendezvény szponzorait hirdették. Puhán táncoltak az alkonyatban. Lebegtek a tavaszban.

 

Amikor Csabai Misi a tömpe ujjával még mindig a billentyűket nyomogatta a mobilján, érezte, hogy fázik. A levegő hírtelen hűlt le, behúzta magán a kapucnis pulóvert. Amióta elérhető az internet a telefonján keresztül, kényelmesebb az élete. Mert bármit megnézhet, bármikor. Csak két kattintás és nyitva a világ. Megnézte, hogy kapott e valami üzenetet a lánytól. De még mindig semmi. Lehet, hogy munkája akadt, vagy valami baj történt. Erre Misi idegesebb lett, aztán elhessegette a gondolatot, hogy nem, baj az nem történhetett, ebbe jobb nem belegondolni. Lehet, hogy a kártyáján nincs elég pénz, ezért tuti, ha üzenni akar, azt interneten keresztül teszi.

 

De új üzenet ott se jött.

A lufik még mindig lebegtek csendesen, ahogy az előbb is.

 

Amióta várt, látott vagy ezer arcot. Megcsappantak az energiái, hogy folyamatosan nézte az embereket, remélte, hátha megpillantja valamelyikben Esztert.

Lehet, hogy otthonról jön. Haza kellett mennie, hogy a legjobb ruháját szeretné felvenni. Aztán majd a busszal és a piros metróval fog ideérni, mert már csak így tud. A busz hét percenként indul ebben a napszakban, egyébként ott kell felszállnia az albérlete előtt. Még gyalogolnia sem kell. Huszonkét perc mire ideér.

 

Jöttek-mentek körülötte az emberek.

 

Egy fiatal anyuka mellégurított egy babakocsit, és etetni kezdte a kalimpáló kisgyerekét.

 

Pár perc múlva rácsörgött a lányra, de a készülék már ki volt kapcsolva.

 

Sebaj, gondolta, metrózik, tuti metrózik, és ott meg nem mindenhol van térerő. Tömpe ujjait zsebre vágta, mert erőteljesen fázott már.

Fél óra múlva bement a szemközti plázába, és vett magának egy kabátot.

Ezután visszament a tér bejárathoz a nyírfák alá, és belenyúlt a zsebébe, ahol a telefonja lapult.

  
  

Megjelent: 2015-06-06 16:00:00

 

Cserenkó Gábor (1978, Kalocsa) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.