VideóA Maszol csatorna videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Egy péntek délután
Sütött ezer ágra a Nap, felhő egy se volt, az égen, a bokrok-fák zöldelltek, még ők is örömükben, a virág feje ékesen hajolt az utca szélére, a tavasz önzően örült magának, s Jani, az elsős gimnazista kitárulkozó vidámsággal tért haza a gimnáziumból. Péntek délután volt. Jani szülei dolgoztak. Ahogy benyitott otthon – a lakásajtón – dobta az iskolatáskát a sarokba, s örömében nekivágódott az ágynak. De persze ez csak átmeneti volt, csak a fáradalmakat pihente ki. A terve bulizás volt. Fogta a cd-lemezt, betette a discmanbe, s kedvenc együttesét hallgatta. Mámoros állapotba került. Fél óráig hallgatta azt. Majd a számítógéphez ült. Verset próbált írni, utóbbi időben egyre többet próbálkozott ezzel. Jó gondolatai voltak. Mikor Tünde, az anyja hazajött, látja hogy lázasan ír. – Már megint verseket írsz? – Igen de csak egyet írok, anya. – Jól van – mosolyodott el Tünde. Hamarosan cseng a telefon. Gabi az, várja hogy vele együtt menjen a diszkóba. Tünde átadja a telefont fiának. – Most épp verset írok! Elment a kedvem a diszkózástól! – Te megőrültél? – kérdezte Gabi. – Jó, befejezem a verset, aztán meglátom. – Oké! – s azzal lerakta a kagylót. Jani visszaült írni a verset. Tünde aggódott fiáért, azt látta rajta, hogy túl sokat olvas és írogat. Mintha a szórakozás nem is érdekelné. Egy elsős gimnazistát hogy érdekelhetik ennyire a versek? – gondolta. Aztán Jani kiosont a konyhába, s titokban rágyújtott. Anyja nem vette észre. Jani rászokott erre újabban. Titkolta, de hát ez érthető is. Valamelyik író életrajzában olvasta, hogy az sokat dohányzott. Elnyomta a csikket, s visszaült írni. De közben barátjára is gondolt. – Mégis csak el kellene mennem a diszkóba! Felhívta Gabit, s közölte vele, hogy megy. A versírás félbe maradt. Este elkészítette magát, s Gabi a ház előtt várta. Mentek együtt. Tünde megnézte a titokban írt verseket s elámult. – Nahát, milyen tehetséges fiam van! Nem akart hinni a szemének. – Ha így folytatja, még író vagy költő lehet! Jani fél egy körül jött haza. Mikor felkelt s kiment a konyhába, Tünde arcán valami furcsát látott. Csendben hallgatott. Jani vajas kenyeret szelt. – Valami baj van, anya? – kérdezte Jani. – Nem, csak belekukkantottam a verseidbe. Szerintem tényleg szuperek. Jani zavarba jött. – Tehetségem van, tudtam én! – Azért ne bízd el magad! Milyen volt a buli? – Remek! Ezt a péntek éjszakát soha nem fogom elfelejteni. A péntek szuper nap. Azt imádom a legjobban. – Jó, az írás mellett pedig a reál tantárgyakról se feledkezz meg! – Persze, tanulni fogok rendesen! S szobájába ment, és elővette Heine és Hölderlin verseit. De eszébe jutott a matek és a fizika is. Elővette a tankönyveket, hiszen hétvégén épp elég azt megtanulni, pedig pont ekkor jutna elég idő a versírásra. De Tünde örült, amikor meglátta a kezében a tankönyveket. – Lehetsz te még matektanár is, Szolzsenyicin az volt! – fitogtatta a műveltségét Tünde. - Inkább nem, anya, inkább nem! Hétfőn Szabó irodalom tanár úrnak megmutatta Jani a verseit, s az elismeréssel fogadta őket. – Tehetséges vagy! De még nagyon fiatal. Olvass sokat. – Szerintem elég sokat olvasok! – Jól van, a nyelvtanról se feledkezz meg! Majd megsimogatta a feje búbját. Jani pedig alig várta a pénteket, hogy ismét az a nap erőt adjon neki a versíráshoz, meg aztán fékezhetetlen jókedvvel bulizzon egy nagyot a barátaival.
Megjelent: 2015-05-04 16:00:00
|
