Videó

A Kincskereső videója.




Keresés a honlapon:


Kozma Norbert: Megváltó hatalom

 

Holland és brit kutatók 2018-ban megdönthetetlen bizonyítékot találtak arra, hogy a macskáknak kilenc életük van. A döbbenetes hír a hivatalos publikálást megelőzve látott napvilágot, ezzel óriási káoszt okozva a Föld minden táján.

Az embereket először megrémítette a gondolat, de aztán ezt az érzést egyre inkább felváltotta az irigység. Sajnálni kezdték a macskáktól különleges képességüket, és több életre vágytak. Eme emberi gyarlóság rövidesen a négylábúak egyöntetű utálatához vezetett, majd tüntetéseket szerveztek, melyekkel azt próbálták elérni, hogy kezdjék el vizsgálni az állatokat, és jöjjenek rá, miként lehetne megvalósítani ugyanezt az embereknél is.

A kutatókra nehezedő nyomás pattanásig fokozódott, a népek pedig egyre türelmetlenebbek lettek, ami soha nem látott összecsapásokba torkollott az emberek és a macskák között. Persze a védtelen állatok nem igazán értették, hogy mi történik, csak azt látták, hogy az emberek fajtársaik százainak veszik el mind a kilenc életét, legtöbbször brutális kegyetlenséggel. A hónapokig tartó könyörtelenségnek köszönhetően végül a macskák az elzarándoklást választották, és az emberek által megközelíthetetlen hegységekbe vonultak el. Ezt az eseményt a 2019-es „Nagy zarándoklat”-ként jegyezzük.

 

Az elkövetkező időszakot a maréknyi hátramaradt cica sínylette meg leginkább.

A kutatásokban végre komoly áttörés mutatkozott, ugyanis rájöttek, hogy a négylábúak agyának melyik része felel a nem mindennapi képességért. Az agynak ebből a részéből aztán megfelelő mennyiségű folyadékot lecsapolva, majmokon tesztelték az elkészült szert.

A kísérletek a kezdeti nehézségek ellenére pozitív eredményeket produkáltak, mígnem sikerült előállítani egy tökéletes vegyületet.

Amikor már a tesztelt ketreclakók száz százaléka életben maradt, és nem mutatkozott rajtuk semmilyen rendellenesség, elérkezett az idő, hogy a tudósok közül valaki, egy önként jelentkező, beadja saját magának a vakcinát.

 

Dr. Erwin Liederbeck az emberfeletti munkát végző, a nap huszonnégy órájában robotoló kutatócsoport tagja volt. Ő hozta meg az akkor még kegyesnek hitt, ám mint később kiderült, katasztrófát előidéző áldozatot.

Az első napok probléma nélkül, csendesen teltek el. Kollégái kétszer ölték meg Erwint, és a férfi mindkétszer makkegészségesen tért vissza pár perccel később.

Mivel minden jel arra utalt, hogy sikerült megtalálniuk a kilenc élet titkát, megkapták a szükséges engedélyeket, és  gyártani kezdték a csodaszert, melyhez a modern technológia segítségével már macskákra sem volt szükség.

Napokon belül az összes országba eljutott, és az elenyésző számú kivételtől eltekintve a teljes emberiséget beoltották.

 

A vakcinához meglehetősen borsos áron lehetett hozzájutni. Több országban akadt példa arra, hogy a kormányokhoz közelálló körök jelentős mennyiséget vásároltak fel belőle, majd a valós ár többszöröséért hozták forgalomba, ami a lakosság teljes mértékű eladósodásához vezetett.

Azután történt valami, amivel senki sem számolt: az emberekben különös folyamat indult meg.

Mind közül az első értelemszerűen Erwin Liederbeck volt, akin elkezdtek mutatkozni a felettébb nyugtalanító jelek. Belül ádáz harcot vívott az egészen addig mélyen szunnyadó, de a szer hatására előmerészkedő állat az emberrel, és a jelentések szerint előbbi győzött. A férfi macskákra jellemző tulajdonságokat kezdett produkálni, ami először csak fáramászásban, négykézlábra ereszkedésben nyilvánult meg.

Amikor mindez kiszivárgott, az emberek pánikba estek, de semmit nem tehettek már. Vírusként terjedt a megállíthatatlan kór, és később, amikor már eléggé eldurvult a helyzet, egerésző emberekről, továbbá madarakra, kisebb állatokra vadászókról is szóltak a tudósítások.

És akkor a párzási szokásokban beállt változásokat még nem is említettem! Sajnos az akkor készült felvételeket megsemmisítették, pedig remek oktatóanyagként szolgálhattak volna azok a képsorok, melyek villamosokon, buszokon, metrókon szégyentelenül, önfeledten közösülő, parkokban magukon zavartalanul könnyítő egyedeket rögzítettek.

Akadtak azonban olyan családok is, ahol melegségüket titkoló fiataloknak sikerült előnyt kovácsolniuk a váratlan fordulatból. Ők egyszerűen a kontrollálhatatlan ösztöneikkel magyarázták szüleiknek a velük megegyező nemű társaikkal való aktusokat.

 

Meg nem erősített hírek szerint – de mivel a mai napig ez az egyetlen számításba vehető forgatókönyv, ezt fogadjuk el, mint hiteles magyarázatot –, a járványt egy kis, magyarországi falu lakójának köszönhetően állították meg.

Bendes Sándor egyszerű paraszt bácsi volt. Mivel értékes ingatlan híján nem engedhette meg magának a kilenc életet, ő volt azon kevesek egyike, akik nem részesültek a pokoli áldásban. Cserépkályhával fűtött konyhájában, pici, fekete-fehér tévékészülékén keresztül értesült a külvilág történéseiről, így felkészülten várta a véget, melyről szentül hitte, hogy hamarosan eléri őt.

Ennek apropóján egyszer, miután alaposan felöntött a garatra, egy álló napig feküdt holtrészegen a tyúkólban. Mikor végre magához tért, meglepődve konstatálta, hogy még mindig életben van, nem esett áldozatául az őrjöngő, állatias félemberek keltette zavargásoknak. Ekkor aztán felkerekedett, és azt mondta magának, hogy amíg esélye van rá, elmegy a Katihoz, és alaposan magáévá teszi.

Csordás Katalin özvegyasszony volt, Sándor szembeszomszédja, akinek a férfi éveken keresztül udvarolt eredménytelenül, viszont az abszurd helyzet új reményt csillantott fel előtte. Az idős hölgy odáig süllyedt, hogy megboldogult férje márványkoporsóját bükkfára cseréltette, és a márványt eladta, így szerezve meg,  a kilenc élet megfizetéséhez szükséges pénzt.

 

Mint mindenkiben, a kicsiny falucska lakosaiban is megmaradtak bizonyos emberi szokások, vegyítve a macskákra jellemzőkkel. Így történt, hogy amikor Katalin különösen erős, csíkos szatyrát a szájába véve, négykézláb vásárolni indult, Sándor már jó előre várt rá az egyik bokorban. A férfi tudta, hogy az állatias ösztönök túlnyomó részben vannak jelen a nőben, ezért magabiztosan, abban a reményben ugrott ki elé, hogy az majd szó nélkül átadja magát neki. Elszámította magát!

Elkerekedett szemekkel nézte végig, ahogy Katalin fürgén, egyik fáról a másikra ugrálva, körülbelül két perc alatt teszi meg a bolthoz vezető, egyébként durván félórás utat.

Sebaj, gondolta az öreg, biztos csak kéreti magát, majd a visszaúton sarokba szorítja, ahogy kell!

El is jött a pillanat, az idős hölgy a tejesüvegekkel telipakolt szatyor fülét a fogai közt szorítva caplatott hazafelé, amikor Sándor ismét előtte termett. A férfi ezúttal jóval rafináltabbnak bizonyult, és letolt nadrággal fogadta szíve választottját. A sokat megélt, ugyanakkor harcra kész hímtag látványától már Katalin sem volt képes türtőztetni a benne dúló, vad vágyakat. Pillanatok alatt megszabadult a gönceitől, pozícióba vágta magát, és várta a behatolást. Sándor elégedetten biccentett, majd rávetette magát a nőre, és több órán keresztül, fülsüketítő nyávogást kibocsátva kufircoltak ott, a nyílt utcán. Igaz, a férfinak ezt meg kellett játszania, hiszen ő nem volt fertőzött.

Amikor végeztek, óriási meglepetésre Katalin résnyire szűkült írisze kitágult, a méreg mellékhatása pedig megszűnt. Ismét száz százalékos ember volt.

Összeszedelőzködtek, és rohantak is jelenteni az illetékes szerveknek a felfedezést, aminek köszönhetően végre véget vethettek a tébolynak.

Sándort többnapos vizsgálatsorozatnak vetették alá, mely során a következő derült ki: amennyiben az érintetlen egyedek párosodnak a fertőzöttekkel, azok szervezete kitisztul.

 

Magyarország továbbította a felettébb értékes információt a többi nemzetnek, aminek következtében soha nem tapasztalt összefogással mindenhol felkutatták a még egészségeseket. Csapatokba rendezték, majd olyan küldetésre küldték őket, mely során házról házra kellett járniuk, és megtenniük, amit megkövetelt a haza.

 

Habár sokáig fennállt annak a veszélye, hogy a kifulladásig hajtják őket, végül sikerrel járt a misszió, Sándor és Katalin pedig kitüntetésben részesültek szolgálataikért.

 

Később a szerencsés mozzanatot – amint a férfi és a nő egymásba gabalyodva igyekszik megmenteni az emberiséget – megörökítették, az elkészült, kifejezetten élethűre sikeredett szobrot pedig azóta is meg lehet tekinteni Szalmáskunyhód főutcája mellett, ami a 2022-es „szalmáskunyhódi nagy dorombolás” -ra keresztelt eseménynek állít emléket.

Így történt hát, hogy kis hazánkat mára a világ minden táján úgy emlegetik, mint a „Megváltó hatalom”… köszönhetően egy paraszt bácsinak, Bendes Sándornak.

 

Ezzel gyerekek be is fejeztük a Föld történelmének úgynevezett „Fekete időszak”-át, ami 2018-tól 2022-ig tartott. A következő órára házi feladat gyanánt keressetek minél több valós forrást, gyűjtsetek kézzel fogható bizonyítékokat, dokumentumokat a megtisztulás folyamatáról, ha szükséges, a saját őseitek meglévő jegyzeteinek, naplóinak felhasználásával!

  
  

Megjelent: 2015-04-24 16:15:14

 

Kozma Norbert

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.