Keresés a honlapon:

Zápor György: Halak ideje

 

Szerinted lehetséges, hogy reggelente, a síneken túli bódésort mustrálva egy kovboj-kalapot pillantasz meg, alatta egy kantáros nadrágú lánnyal, aki épp a halsütője alá gyújt?

Téged meg kiráz a hideg, részint, mert nem tetszik, amit látsz, úgymond, szűkül a piac, részint, meg tetszik, amit látsz, igéz, minden mozdulata kihívás, hát libabőr kabátod szárnyát csapod félre, a deszkát tárazod halakkal, húsfogó, meg villa kerül kezedbe, és tudod, hogy ő is pont ezt ügyködi, és lesi minden mozdulatod a széles karima alól. Aztán csak álltok, vártok, kezek csípőtájékon, és jön a vonat.

Mozdonytakarásban, kocsitakarásban, villanásnyi rés, kocsitakarásban, villanásnyi rés, látod, már süt, látja, már sütsz, egy vevő, kér vevő, két evő, húsz deka, negyven, panírpisztoly-párbaj, köztetek sínpár, dél, három, hat, nyolc, zárás, olaj langyul, halak dermednek, nyugszik a sör. A mosogató alján recsegve haldoklik a hab.

Téged meg kiráz a hideg, hisz szemközt senki, csak lakatolt kiadópultok. És igéz. Kovboj-kalapjában átkel a síneken, leügyeskedik a töltésen, vendéged. Minden mozdulata kihívás, hát libabőr kabátod szárnyát csapod félre, töltény, heveder előtérbe, köztetek semmi, és jön a vonat. Mozdonytakarásban, kocsitakarásban, villanásnyi rés, kocsitakarásban, villanásnyi rés, villanásnyi rés.

És a napról fogynak a népek, és nem kopnak a halak, és morc az olaj, rozoga a panír, tapad a hab. Hátukat melengetik a legyek.

Téged meg kiráz a hideg, hát libabőr kabátod szárnyát csapod félre, a deszkát tárazod halakkal, húsfogó, meg villa kerül kezedbe, vársz, és jön a vonat, mozdonytakarásban, kocsitakarásban, villanásnyi rés, kocsitakarásban, villanásnyi rés, kocsitakarásban, aztán senki a túl felen.

Se emberek, se bódék, se város.

Az utolsó vagon hülyén kattog a síneken.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-04-18 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.