Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt: Léptékváltás

 

Léptékváltás

Határ Győző emlékére

Ahogy kiléptem a lakásból, átkapcsolt a fejem. Megérintette a talpam a küszöböt és valami nagyon megváltozott körülöttem. Úgy néztem erre a világra, mintha nem lennék a része és soha nem is lettem volna Először: a gesztenyék adtak inspirációt. Valakinek bizonyára össze kell szednie ezeket az ártatlan, tüskés burkokat. És az autók? Honnan jön ez a sok zörgő, síkos és négy keréken szaladgáló bádog kezeslábas? Levettem a polcról egy játékot. Az volt a rá írva: színes pecsétnyomók, kofferben. Megtetszett ez a tárgy, gondoltam megmutatom valakinek odakint, olyan intuitív. Akkor jutott eszembe, hogy olvasni viszont folyékonyan tudok már és valami rémlett az iskolával kapcsolatban. Én jelenleg tanulok valahol. De ezt már nem tudtam végigvinni, ezt az eszmefuttatást, mert a biztonsági őr fülön csípett még a mozgó ajtó előtt. „Ön kikerülte a pénztárt és távozni akart a pecsétnyomóval, kénytelen vagyok figyelmeztetni, bár látom, az ominózus tárgyat nem rejtette el, hisz a kezei között tartja, jól látható módon, ezért jó indulatúan vélelmezem szórakozottságát és kérem, fáradjon vissza a kasszához.” Rögtön karon fogott és odakísért, ahova kell. Kérem, keressen a zsebében ötszáz forintot, mondta a hadseregparancsnok és én engedelmeskedtem. Belenyúltam a zsebembe és kikotortam egy kék papírdarabot, amelyet elfogadtak. Ide járok, ebbe az abc-be hét éve és soha nem fordult elő velem, hogy rám pirítottak. Akkor eszembe jutott, hol a lakásom és a családom? Beléptem a lakásba a kulcsommal és elképedtem. Idegen táj fogadott. Egy másik szekrény, egy másik fogas, ismeretlen zakók, kabátok, egy porcelán váza. Egy másik konyha. Ovális tükör, ami nekünk soha nem volt. És a tükör megszólalt. „Én vagyok az idő!” Ebben a pillanatban viszont befutott a menetrend szerinti metró. Tehát másik világban éltem, nem vitás. És beszálltam a beépített szekrénybe, magamra húztam a lányom télikabátját. Álmos voltam. Valaki folyamatosan simogatta a fejem. A fodrász ollója ébresztett. Megszabadultam a szakállamtól.

  
  

Megjelent: 2015-04-15 16:00:00

 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.