Keresés a honlapon:

Zápor György: Kérdőív (részlet)

 

Ki vette már észre, hogy az egyik kereszteződésnél újságot osztogató hajléktalan egy fát tanítgat olvasni?

 

Amikor a jelzőlámpa sárgára vált, hogy pillanatokkal később szabadjára engedje az autókat, a kopott ruhás férfi a haját turkálva fellép a járdaszigetre, ahol a fa áll, odabotorkál az ágak alá, és egy fekete kartonból kivágott betűt kotor elő a zsebéből. Kiválaszt egy levelet, egy olyat, amelyikre rásüt a Nap, ráilleszti az írásjegyet, és halkan, mintegy magának, kimondja annak nevét, majd kissé megemeli a papírdarabot, de csak annyira, hogy annak árnyéka ne lógjon túl a falevél szélein, és újra elsuttogja a hangzót. Azután kiszemel egy másik levelet, előkeresi a következő betűt a zsebéből és megismétli az előbbi procedúrát. Addig folytatja, míg végig nem ér az ábécé-n, minden jelet külön levélnek tanítva. Az autók meg csak zúgnak, az utazók nem is figyelnek oda, mi történik mellettük, csak mereven nézik a lámpát, és azon drukkolnak, hogy lenne már mihamarabb zöld a jelzés és ne keljen felhúzott ablak mellett nemet inteni annak a szerencsétlennek. Néhányan az előző kereszteződésnél vásárolt lapot rakják jól láthatóan a szélvédő és a műszerfal közé, így jelezve, hogy őket mostantól illetlenség zaklatni, mert mára már kiadakozták magukat. De most nem kell tartani a kuncsorgó tekintettől, mert folyik az oktatás, éppen a feleltetés kezdődik, a levelek megmerevednek, a férfi kiválaszt egy betűt, és most a fa törzsére vetíti annak árnyékát. A falevelek közül egy, amelyik ezt a jelet tanulta, megrázkódik, mint mikor a szellő fújja. A hajléktalan, pedig már a következő árnyképet vetíti, és figyeli, melyik levél rezdül, és mikor konstatálja, hogy épp az, amelyiknek kellett, akkor kicsit elmosolyodik, és már adja is a következő feladatot. Mire végigér, könnyezik a boldogságtól, kabátja ujjába törli az orrát, egy félig szívott cigarettát húz elő a belső zsebéből, meggyújtja, és nagyot szippant belőle, felnéz a Napba, belefújja a füstöt, és egyedül marad egy picit. Azután karjára fekteti az újságokat, odaballag az éppen ott veszteglő teherautó vezetőfülkéjéhez, és ellenszolgáltatást nem várva beadja az egész köteget. Azzal megfordul és visszasiet a fa alá. Leguggol, egy ággal belefirkál a porba és elkezdi várni a telet, mert akkor tanulnak a fák írni.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-03-18 17:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.