Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Lakatos László prózái (Babaváró, Dugulás, Vicc)

 

Babaváró

 

Ma tudtam meg. Csak ma tudtam meg! A lényeg az, hogy úgy fest, gyerekünk lesz. Apuka leszek! Nyugalom. Csak semmi izgalom.

„Nyugodtság, műveltség.” -Mondaná higgadtan öreg barátom. Igaza van. Van még kilenc hónap felkészülni. Különben sem lehet az olyan nehéz!

Semmi különös, sokan átestek már ezen. Apa leszek! El sem hiszem!

A feleségem dolga lesz a nehezebb. Rám szinte semmi sem vár. Ha! Nyugodtan hátra dőlhetek, csak a páromat kell támogatni.

Oh! Meg a kutyákat megkötni, nehogy galibát okozzanak. Sőt, a nagyobbikat el is ajándékozom. Úgy is sokszor kérték. Más tényleg nincs.

El ne feledjem, elvédő is kell. Tele van élekkel a ház. Ez eddig fel sem tűnt. A csöppségre nagyon vigyázni kell, olyan kis törékenyek. Nem is tudom, mennyi kell. Azonnal neki is látok, más már tényleg nincs.

Hopp! A dugaljakat is el kell fedni. A múltkor láttam ilyen kis kütyüket, de vajon melyik boltban.

Esetleg a kertet rendbe tenni, friss füvet vetni, nehogy valami felsértse a kezecskéjét. Hú a szúrós növényeket kivenni, a mérgező bogyósokkal együtt! A kandalló elé is kell valami, nehogy piszkálja a tüzet.

Na jó! Ebből elég volt! Azonnal neki látok, mert vészesen fogy az idő. Az a szerencse, hogy még csak öt-hetes, és az anyukája pocakjában lakik. Azért én sietek! Az a biztos

 

Dugulás

 

Ezt nem hiszem el. Eldugult. Eldugult! Ilyen nincs. De majd én megoldom. Majd teszek róla. Nem könnyű rajtam kifogni. Csak sok víz kell. Áááá…! Végkép eldugult! Megvárom, még teljesen leszivárog. Valahogy. Aha. Annyi az egész, hogy szét kell szednem. Itt alul ezt leszedem, ezt áthúzom, és…ááá! És ömlik. Semmi gond. Simán megoldom. Csak az a por kell hozzá. Óvatosan beleszórom, most vizet neki… Ilyen nincs. Csak visszafolyik. Nem baj. Mindjárt leeresztem, a másikat kimerem. Több por kell! Óvatosan beleszórom, a másikat is. Jöhet a víz. Ennyi. Megy ez simán. Nem. Nem! Ez már hihetetlen. Teljesen eldugult. Hogy az a …! Itt újra lecsavarom, azt hiszem, ezt kell itt kiszedni. Ó! Nem letört?! Jó. Kicserélem. A lényeg az, hogy a dugulás megszűnjön. Ezt beleöntöm, és ezt is. Mit öntsek még rá, ami mar? Áhá! Ez kell ide! Meg sok víz. Így. Kész! Kész vagyok. Ez nem lehet igaz. Nem folyik le. Hívhatok egy szakembert…

 

Vicc

 

Izgatott lény képződmény markolássza szívem. Mellkas csiklandozó érzés (belülről kifelé áradó). Nevetek.

Mivel nem boldogul, lejjebb csúszik, mászik, araszol. Oldalam fúrja, furkálja, s nem a kíváncsiság. Onnan visszamászik, szív húrjain dalolászik. Arcomon is látszik, szemem vele nevet, immár semmi sem veheti el jókedvemet. Szegény embertársaimra vetítem nevethetnékem, térdem-csapom (Nem is csapom, csapkodom!), hasam remeg, fáj, annyit nevetek!

Körülöttem szürkeszemű emberek, nem értik a jókedvemet. Bezzeg nekem! Meg kell állnom, úgy nevetek, könnyem csorog, arcom a nevetés görcsös maszkjába mered, testem is görcsbe rándul, összeesek úgy nevetek.

S ekkor mentő vijjog, körbe állnak a szürkeszemű emberek, lekötöznek, elvisznek.

Pedig én csak nevetek!

  
  

Megjelent: 2015-03-16 17:00:00

 

Lakatos László (1980) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.