VideóAz Irodalmi Jelen / Csornyij Dávid videója Keresés a honlapon: |
Dunai Andrea: Hasítás
PSZICHIÁTER: Van, akinek betege van, van, aki betege valaminek... BESS-MAX: Ezzel meg mi a fenét akar, doki? P.: Már negyedórája mászkál fel-alá, a hamutál tele csikkekkel. Valahogy el kéne kezdenünk, nem gondolja? B-M.: Joe Cocker is meghalt, egy fekete angyallal vedelik a whisky-t az égi bárban, és rekedtre hallgatják magukat... Ray Charles is nyomja Freddy Mercury-vel, hallja? P.: Hangokat hall. B-M.: Ugyan már! New Yorkban élünk, itt mindenki kimerült. Az a jó seggű ügyvédnő is összezavarodott, azt hiszi, hogy a macskája beszél hozzá. Rohadtul magányos mindenki, ez van, doki. P.: Szóval, szombat éjszaka akarja megölni magát... Beszélhetünk róla. Engem már nem rémít meg. Akar róla beszélni? Hmmm... rohadtul nem akar. Senki sem akar. Valóban nem? B-M.: Tristan új szokást indított el. P.: Miért? Mit csinált? B-M.: Meghalt. P.: Aggódik önért valaki? Van rokona, barátja, barátnője? B-M.: Nincs. P.: Talán máshol van... B-M.: Nem létezik olyan, hogy máshol. A fekete mögött van minden és mindenki. A tarkómon követ egyszerre az összes emlékem. Több emléket nem akarok. P.: Írok receptet. B-M.: Nem kell. Megszámoltam a tablettáimat. Több van. Ha beveszem, nem tudok sem festeni, sem játszani. P.: Némán tűri, hogy az elméje így bánjon magával? B-M.: Meséljen. Inkább meséljen, hogy elmúljon a félelem. P.: Bess minden jóképű tanulójával dugni akar. Dugtak már? B-M.: Igen, megdugtam, bazdmeg! És akkor mi van?! Legalább olyankor nincsenek hangok. P.: Elmondaná, hogy mit mondanak a hangok? B-M.: Nem tudom. Kettéhasítanak... 'Menj, menj, menj! Maradj, ne menj, maradj!!' P.: Emlékszik mit írt Freud? B-M.: Fogja be! Baromságokat beszél! Csurom vér volt, láttam, hogy meghalt, láttam, és mégis él, most ment ki azon a kurva ajtón! P.: Számtalan, jobbnál jobb irodalmi alkotásban lehet olvasni emberekről, akiknek többszörös személyiségük van. Élik a mindennapjaikat, de amikor krízishelyzetbe kerülnek, akkor előtör a másik énjük, aki megvédi őket. Ezt az állapotot tévesen a skizofréniával azonosítják, pedig nem az. Ez a disszociatív személyiségzavar... B-M.: Mit tud maga?! Amit tud, az egy kurva nagy hazugság! Az elegáns öngyilkosság a végső műalkotás... P.: 18 évesen azt mondta: még négy év New Yorkban és öngyilkos lesz. B-M.: És pontosan így is lesz. P.: Az önsajnálat korának korhadt küszöbén... B-M.: Olvastam az írásait, doki... Ne fényezze magát, inkább a sakk. P.: Ló lép C3-ra. Sakk! Idő van. Lépjen. B-M.: Hmm. Tudja, mi az igazi matt? Azon a napon két pengével többet vittem a fürdőkádba, mert tudtam, minél több vért veszítek, annál előbb vége lesz. Nem sejtettem, hogy majd kiejtem a pengét a kezemből és nem tudom befejezni. El tudja képzelni, hogy annyira gyűlöli az életét, hogy tartalék pengét visz magával? P.: Sok szép dolgot hagyott volna itt. Túl szép ez az istenverte világ... B-M.: Úgy szeretném megcsókolni, de maga hűséges, doki! Hű, mint egy kutya. Ne féljen, jó kutya, bassza meg! Figyel minket! Max figyel... P.: Nincs itt senki, Bess. Vagy Max van itt? B-M.: A hangok, hallom... az istenit! P.: Leírná, mit mondanak most? B-M.: Könnyű megfeledkezni rólam, magányos vagyok... Néha olyan sokáig hallgatok, hogy el is felejtek beszélni. Ki vagyok én?! Ön szerint, ki vagyok? P.: Sápadt, sovány nő, folyton rajzolgat, túl sokat szív. Aludnia kellene. B-M.: Nem, nem lehet, kifutok az időből, meg kell találnom, mielőtt... P.: Engedje, hogy segítsek! Mit kell megtalálnia? B-M.: Olyan dolgokat látok, amiknek semmi értelme. Emberek, akiknek nincs arcuk és az én arcom is elveszett. És csak jönnek arctalanul, mindig ugyanaz a piros lufi, Max újra és újra elengedi, pedig kiáltok, hogy ne, ne engedje el! Már megint tizenkét évesen... Ő beszél, hallgatom, Max... Max... P.: Láttam a hegeket a csuklóján. Ki mentette meg? B-M.: Saját magamat mentettem meg. Nem, az öngyilkosság nem mindig segélykiáltás, az enyém sem az. P.: Tudom. Bár ennek jócskán ellentmondanak a statisztikák és jómagam is. De mégis itt van. Gyógyulni jött. Ne féljen, minden rendbe jön... B-M.: Hogy láthatsz a jövőbe? Áruld el, bazdmeg, áruld el! Olyan nincs, hogy minden rendbe jön. Hát hol élsz te? P.: Mély vágás mindkét csuklóján, felnyitotta a külső és belső artériákat. Több liter vért vesztett. És volt ereje magát megmenteni. B-M.: Kihúztam magam a kádból, a fürdőköpeny a kövön hevert, az övével elszorítottam az ereim és hívtam a mentőket... igen... vagy ő hívta, nem emlékszem. P.: És nem fél, hogy újra megteszi? B-M.: Nem. P.: Miért? B-M.: Szeret engem. Ha most itt lenne, azt mondaná, nézz szét magad körül, mert túl sok szépség van a világon ahhoz, hogy itt hagyd. És igaza is lenne, csakhogy nekem már késő... P.: Bess, maradjon! Most nem engedhetem elmenni. Be kell mennünk a kórházba. Bess!! B-M.: Szálljon le rólam, doki! Maga szánalmas seggfej! Tűnjön el, mert ha Bessnek valami baja esik, azt nem teszi zsebre. Ne jöjjön utánam, érti!? Ne jöjjön! P.: Kolléga! Kolléga kérem, segítsen! Fogja meg, emeljük fel, vigyük be a díványra. Úgy látom nincs eszméleténél. Kérem, értesítse a kórházat, itt várok vele. B-M.: "Börtön, Fenséges úr? Dánia börtön, de még mennyire az, az egész világ az, de Dánia az egyik legcudarabb."... P.: Bess, hall engem? Bess, nézzen rám, beszéljen hozzám, beszéljen, az istenit! B-M.: Nincs a világon se jó, se rossz, a gondolkodás teszi azzá. Az elmém a börtönöm. Értem, itt vagyok, doki, Max elment. Túl szűk ez a világ az ő szellemének, a nagyravágyása teszi azzá. Boldog Isten, egy csigahéjban ellakna a hídon. Mennem kell, doki... P.: Bess, félrebeszél... Bess, ön nagyon beteg, szakorvosra van szüksége! A kolléga azonnal ideér, bekísérem a klinikára. Bess, mit csinál?? Neeeeee!! Mint egy lassított film. A levegőbe lendül a bal kéz, a mutató ujj meghúzza a ravaszt, mintha még meg lehetne állítani, de a pisztolygolyó a halántékba csapódik, szétrobbantja a fejet, a padlón végigzuhan a test, és a vér sötétvörösen terül szét alatta. Nem tudtam, hogy pisztoly van nála. És most én sem tudom, mi a valódi: épp megpróbálod megmenteni, de nem érted, mi az, hogy késő... Ha ez egy rossz álom, akkor az egész világ benne van. Egy vak férfi visszakaphatja a látását, egy sánta újra járni kezd. Végig a buddhistáknak volt igazuk: a világ csupán illúzió.
Megjelent: 2015-01-30 17:00:00
|
