Keresés a honlapon:

Zápor György: Mikor én voltam az erdő

 

Mikor én voltam az erdő, olyan hatalmassá váltam, nem lehetett látni, hol kezdődöm, és hol van a túlsó szélem. Pedig nem akartam én akkora irdatlan nagy lenni, mert épp fákat rajzoltam sok-sok levéllel, aztán egyszerre mégis rengeteg erdő lettem. Egészen igazi. De, tényleg! Fa voltam, meg bokor, avar, árny, és napfény, szóval minden, ami egy erdőben kell, hogy legyen. És erdész is, de már turista nem tudtam lenni, mert ahhoz nem voltam elegen. Ezért megkértem Petit, hogy legyen turista, és kiránduljon körbe. És Peti elkezdett kirándulni, én meg néha elé álltam, mint fenyőfa, vagy tölgy, mikor melyik, és volt, hogy bokorként teremtem mellette. Aztán, ahogy Peti ment, mendegélt, én meg erdő voltam körülötte, hát látjuk, hogy Kriszti ott fekszik a földön. Kérdeztük, miért nem húzódik arrébb, mert pont a turistaút kellős közepén terült el. Erre azt mondta, hogy ő a patak, ugorja át, aki tovább akar menni. Először mérges lettem, mert egy erdőben tényleg kell lennie pataknak, és nekem nem jutott az eszembe, hogy az is legyek, de aztán hagytam, hadd legyen Kriszti. És abban a szempillantásban tényleg patakká vált, kacskaringózott, meg locsogott-pocsogott, ahogy azt egy patak teszi. Peti meg átugrotta. Pedig én mondtam neki, hogy kerülje ki nyugodtan, de azt felelte, hogy egy Krisztit ki lehet kerülni, ám egy patakot semmiképpen. Hm.

Na, mentünk tovább, vagyis csak mentünk volna, mert hirtelen felbukkant Zsolti, és azt dörmögte, hogy ő pöfeteggomba, és olyan hangokat hallatott, hogy pöff, meg püff, meg pöfpöff, meg püffpüff, és a fejére tett egy párnát, hogy az legyen a kalapja, mert egy gomba, kalap nélkül nem is gomba, pláne nem pöfeteg. Erre aztán mindenki akart valami lenni az erdőben, volt, aki fa, vagy virág, őz, szarvas, pillangó. Ati pedig vaddisznó. Az orrával túrta a földet, közben meg röfögött és szuszogott, és azt mondta, hogy makkot keres, mert attól hangos a röffencs-böffencs.

Így voltunk mi az erdő, mikor éreztem, hogy kopognak a hátamon. Megfordultam, hát Sári állt ott, és kijelentette, hogy ő a harkály, aki gyógyítja a fákat, és megint kopogott. De olyan csiklandósan koppintgatott, hogy elnevettem magam, és szaladni kezdtem, mire a harkály utánam, és már a többi fát is kopogtatta, és azok is szaladtak, és lett nagy futkározás, meg pöffögés, meg röffencs-böffencsezés, meg locsogás-pocsogás, mígnem kiértünk az erdőszélre, és ott ült Ági néni, meg a dadus, és egy nagy tálból lekváros buktát kínáltak.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-11-08 15:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.