VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Magén István Méltóságos porfelhő (Zárványok 2)
Méltóságos porfelhő (Zárványok 2)
(Azért, mert visítoztak, pedig nem voltak idegesek.) Csak akkor hittem el, amit mond, és kitartotta a kezét. Megszámlálhatatlan ujja volt és kapart velük. Azt ismételgette, hogy kivándorol. (Nem velem történt.) Olvass újságot, inkább élj és vidulj, és számolj cérnát, napokat, meg a hónapokat. Folt, mely az ember karjából bújik elő. A vérhígító felhígítja a testet. A jóból sose elég, ha jóízű a sajt. A király bemászik a telefonba. Kompromisszumos cselekedet, az összes tudós téved, talizmánt farag, vagy verébre lő. Durva faág a földi vizek színe. Futnak a sivatagban, meg tudod csinálni. Hogyan kerülhetnének címlapra? Teljesen jó az ő fiának, ami igaz. A medve megáll, ömlik belőle a csend, a vadak félelmetes hallgatása. Elmésen, mint akit megaláztak, titkolódzik és ígérget. így szokás kivágni a fákat. Elmesélem röviden, de kihagyom a fontos részeket. Járja a füvet, becsönget, ha megtámadják. Egy világos éjszaka kedve támadt vért fagyasztani. Én másnap a vastagját elé hánytam. Gyakorol, eszik, alszik, gyereket csinál orálisan (is), hizlalja előregörbült nyakkal. Egy jó kövérre nevelt akác az udvar közepén. Jönnek a sötétséget elszállítani. Víz alatt úszva csodaszereket használ a világ. Harminc éves, játszik, belekapaszkodik, csimpaszkodik a bizonylatokba. A koromra való tekintettel szellemeskedik, gügyög. Ezt sem ő akarja, közeledik egy társaság közepén, ő a világmegváltó. Egymagában bolyong a háztetőkön.(Térelemek) A víz lapos, papírszalvéta lebeg. Szúnyogok zizegnek a szavak mentén. Magában azon töpreng, hogy megtérnek-e a tanítványai? Azért szerencsések, mert a vízből átbújhatnak a levegőbe. Elalszik, kibújik, átbújik a levegőből. Kalapot öltenek, a hasukat átjárja a cső. Összekaparják, szétfésülik. A vízen járó lábak hatással vannak az arckifejezésére. Ezzel szemben kellemetlenül ötvözi, aláveti, meghurcolja. Úszik, a felhők köre bezárul körülötte. Nekik hálálkodni fognak. (Több közép európai országgal, meg Istennel.) A fejekre hajat ültetnek, és megfogják egymás kezét. Beleugrom a levegőbe, mondja. Hanem akkor gondolják el, én bocsánatot kérek, mondja. (Hőpiramis) Titkos emberek laknak az emhármas mellett. Egyébként nem a sérült fejekben. Zsóka szűk ruhába bújva emberi sorsokat él át. Ez egy, de mindent elloptak, éhezés fortélyával az ölükbe mászik. ímajd amikor miniszter lett, és senki nem mondott el semmit, amit látott, én hallgatnék, mondja. A papagájok körülrajongják, imádkoznak érte. Ha Zsókának akkor mélyen az arcába nézett volna, ma ő lenne a felesége, mondja. Ifjú, szép csillagok szemüvegvillanással mutatják a jövőt. Aggódom, mondja, pedig soha semmit nem vettem el. Gazdag szarvasok vonulnak önmagukat megsemmisíteni. Szitává lőtt szarvasok, borotvaélesek, talpnyalók és halványak, végtelenített szalagcímeket lobogtatnak. (A kapuban a szél) Forgószél képében. Forgószékben. A vén tölgyek is csilingelnek, és spriccelik az esővizet. Akkor pontosítsuk. Csak türelmet kérek. Gyógytornázik, tanít, rám térdel. Húzza a könyökömet, reccsen. Ne felejtsd el, hogy a kapuban toporog a szél. Méltóságos porfelhő kavarog a kockaköveken. Az egész úgy kezdődött, hogy a viadukt összeomlott. Ez így nekem sántít. A miniszterelnök úr életére, már kérlek. (Argentin tangót táncoltak, de az egész város más volt.) Gyönyörű nők háttal, gyors mozdulatokkal, félre léptek. Állítólag a villára minden energiát. A tujás szegény szétnyílott. A másik az árnyoldalakról beszél, egyensúlyoztak rajta, felkínálták magukat, felindultságot színleltek. Meg szokta törülgetni? Rajta maradt az ujjlenyomatom. Zsóka eldőlt, Belehullott a fürdővízbe. Létrehozták a kiválasztott szerkezetek hálózatát. Átkozottul drágán megfizettem érte. (Már majdnem beléptem a szobám ajtaján, amikor valaki a vállamra tette a kezét. A hangja kissé természetellenes volt, bizonyára háborúból jött.) (A katona szelleme) A szerkezet elkészült, de a sziklabirodalom darabokra tört. Nyomást gyakoroltak az épület falára. Valami csavar kiesett, és a fehér asszonyok ráültek. Ettől az ujjai más alakzatban nőttek. Ebben a pillanatban látszik, hogy mozog. Az ujjperecek befelé nőttek a tenyerébe. Olyan embereket szervezett be, akik képesek voltak jócselekedetet gyakorolni. Miközben a levegőben szállt, megfigyelte, és maga mögött hagyta a rakétákat. Az égben az égiek száraz dallamokat dúdolnak. Az égi zenészeknek fegyvereket osztogattak. Az utcán autók kavarják a csendet. A gondolatok végrehajtják az elképzeléseket. (A hegytetőről való legurulás vad, lidérces és racionális.) Tangóra táncol egy gyönyörű öregasszony, elfárad, összeomlik. Mindketten ugyanazt nézik. Sárga színű foltokat ugyanazon az oldalon. Zsóka olyan szertelen, hogy a pofámba röhög, mondja. A hosszú léptekkel jár, elragadtatja magát. (Megtanult meghalni érte.) Gyönyörű öregasszony Hülyeségeket mond. Percekig, lapos volt a domb és a szántóföld kényelmetlen. Egy kicsit kicsirázok, súgta az egyik növény a másik növénynek. Kicsit vár, amíg szerephez jut a határtalan világosságban. A növények pörge kalapot öltenek. Jól látható célpontok sorakoznak, halkan hull a hó. Az utolsó földi emléke az volt, hogy egy bokorban pisil. Száraz öregember volt, ropogtak a csontjai. Zsóka jószolgálatot tesz. (Az ártatlanságnak.) Összeráncosodott a szem és az orr, a has megfeszült, trükkök ezek, mondta, csak tisztázni kell. Emblémaként szerepeltek a ruháján mindenféle lyukak meg érmek, szalagok meg szagok. Ezek kiskutya méretű oroszlánok, magyarázta Zsóka, és a konyhaszekrényre gondolt. Zsóka halálra lihegett, és a szerkezetet kerülgette. Egy hosszúkás izzadtságcsepp befolyt a fenekébe. Megvasalt cipőben kell gyakorolni. Felült Józsikám bácsi hátára, és kacsázva kavarta a különböző színű festékeket. Zsóka felépítette magát, olyan különös volt. Görcsösen lélegzett, amikor a szürke vízben fürdött. (Kérem, most ne mozogjon, merevedjen kővé) Felmászott a homályos ablakba. Azért vagy itt, hogy fésüld hosszú szakálladat, kettőt előre, egyet hátra, mondja. Felcsavarta a zsírszagú petróleumlámpát. Zsóka kanyargós haja öngyilkosságra hajlamos. Egyszerűen elfelejti, hogy itt élt. Dekadens hazudozó földim! Lehunyta a szemét, hogy megsimogathassa az elfuserált lányt. Nehezére estek a gondolatok. Kioldotta a bombát és a sorban állók közé hajította. Nem volt nevetséges az arcjátékával. Gőzölgő, feketekávét iszogat. Szigorú, combos lányok papírjátékot vágtak, és mosolyogtak. (Kutyák) Akkor most már szabadon fut? – kérdezte a vak ember idegenes akcentussal. Feláll, közben a termőföldet a zsebébe teszi. Kifogyott a gondolatokból, amiket teremtett. Hiányzol, mert olyan vagy, mint az anyaország. Úgy szalad, ahogy a szél fütyül, és az orkán tép, pedig még híre sincs a világkiállításnak. Kicsiny, fekete, sárga, kék kutyusokat nevelt kékes barnás és narancsvörös foltokkal és pettyekkel. Egy széken ült és krétával megjelölte az eltéréseket. A meredek sziklafalon gondolkodott, beleférne-e egy gyufásdobozba? Nem mond le, mert hát tulajdonképpen. Irigykedve tombol és iszik. A helikopter zúgása áthallatszik a falon. A szájukról leolvasta a szerelmet. A sorompóval elválasztott területeken felzúgtak a motorok, a tankok. A háztető magasabban volt, mint az égbolt. Épségben maradt szerveit önkényesen betuszkolta a gépbe. Zsóka mereven ült és lélegzett, és hamuszürke emberekkel tárgyalt. Mi a vezetékneved bajtárs, kérdezi, és meglazít egy palát, csapkodnak a káromkodások, úgy küzdenek. Átcammogott az úton. Aki arra jár az köhög, gondolja, összeroppan, lefekszik az út közepére, imádkozás közben leereszti a szempilláit. És még hosszú percekig él. Keresztben fekszik, elbujdosik a hegyoldalon, csattognak a zsinórral összekötözött lovacskák. (Szőnyegminták) Délután háromkor délnyugat felé fordulnak, követik a szőnyegmintát. Levegő jött a vízből, Zsóka odaült, hogy a ruháját felvegye. Halálra féltetten áll, a torkában gombóc. A dolgozók megindulnak, kilépnek a földjeikre, táncolnak, megérkeztek. A felfegyverzett harcosok más megoldást választanak, mondja. Vízibombákkal bombáztak, Józsikám bácsi teste tele volt áttétekkel. Zsóka meghajol, kidomborodik, egész testével ráhajol a pultra. Jelképes hó hull, összeragasztani, megrágni. Zsóka a kapuban harcol, a tükörben. A legmélyebb álmából riasztották fel. Jól látható célpontokba terelik őket. A legintelligensebbeket. Mennél inkább simogatják, annál inkább részeg a fal, a miniatúrák szétporlanak. Emberek mennek lámpással. Repkednek a kezek és az arcok, ki soványabb, ki kövérebb. Elszántan, ütődötten zabálják a fényt. Odajönnek, még épület sincs, az a benyomásom, hogy valaki kézzel tart előadást. (Cigarettát dugott a szájába.) Az ellentétes oldalon kezdtek úszni, a halászok. Azt állították, hogy egyetlen kavics megmagyarázza a történelmet. Zsóka válogatással töltötte a napot. Megnyíltak a kenőcsös arcok, az időt be kell osztani. Egyetlen könnycsepp is lehet bocsánatkérés. Emberek harcoltak az intézet kapujában. Némi megfontolás után megláthatták a termőföldé bomlott holttesteket.
Megjelent: 2026-09-28 20:00:00
|
