Keresés a honlapon:

Dinók Zoltán Jancsi

 

 

 

 

Jancsi

 

Harmadikos gimnazista volt, és imádott olvasni, tanulás után mindig szépirodalmat. Az anyja elégedettnek tűnt. Jancsi azonban kicsit rossz kamasz hírében állt és kövérkés. Az anyja finom süteményeket sütött, ez tény. Az iskolában semmi különösebb baj nem akadt Jancsival, de otthon igen. Az anyja sokszor utazott a nagyihoz, vitte magával a frissen sütött süteményeket. Ezeket Jancsi néha megdézsmálta. Anyját ilyenkor majd’ megütötte a guta. Most ismét a mamájához készült a hétvégén. Szombaton almásrétest sütött. Ezen a napon Jancsi különösen sokat olvasott, hiszen nem kellett tanulnia. Gogol szerepelt a kedvenc írói közt. Jancsi ki nem állhatta a mamát. Kiskorában ugyanis ördögfinek nevezte. Jancsit az iskolában is sokan csúfolták. Hamletnek. Az apját korán elvesztette, de nem azóta lett kövér. Talán nem tehetett róla, hogy olyan édesszájúnak született. Annak idején apja is az volt. Anyja lázasan készülődött, vonattal ment Pestről Debrecenbe. Csinosította magát. Elköszönt Jancsitól. A csomagjában már ott lapult az almás rétes. Jancsiba azonban megint belebújt a kisördög, ecetet öntött az almás rétesre. Micsoda gonoszság! Délután három órakor indult a vonat. Aztán jó legyél ám itthon! Jancsi nagyot kuncogott magában. Alkonyat felé aztán csengett a telefon. Mit tettél az almásrétesbe, te szerencsétlen, ordította anya. Nagyi majdnem rosszul lett!

Ne haragudj, anya, ezt nem akartam. Anya erre lecsapta a telefont. Jancsi szégyellte magát. Anya, amikor hazajött Pestre, napokig nem szólt a fiához. Pedig ő már mindent megbánt, olvasni sem támadt kedve. Egyik nap ötöst hozott haza irodalomból. Dicsekedett anyjának, látod ötöst hoztam! Az anyját nem érdekelte. Továbbra is sértődötten viselkedett. Jancsi megfogadta magában, hogy soha többet nem rosszalkodik. Anya valóban haragudott. Egyik nap estéjén fura dologra lett figyelmes. Jancsit a szobájában az ablak előtt imádkozni látta. Erre megenyhült a szíve. Tényleg megbánta, gondolta magában.

És Jancsi a gimnáziumból egyre jobb jegyeket hozott haza. Nagyon ügyes vagy fiam, ismerte el egyik alkalommal. Jancsi örült ennek. Egy szombati napon épp a könyvtárba ment. Elbeszélőket hozott ki. Anya kíváncsian kérdezte, most mit olvasol? Tolsztojt. Tényleg szorgalmas srác vagy, mondta anya.

Délután csengett a telefon. Nagyi volt. Elárulta, hogy megbocsájtott az unokájának. Anya megkönnyebbült. Ne haragudj a fiadra, kérlelte nagyi. Nem haragszom. Ilyen kis csíny miatt nem haragudhat az ember egész életében. Jancsi is hallotta, hogy nagyanyja megbocsájtott. Örült ennek.

Talán Jancsi az apja halála óta ilyen, amilyen. Hogy gonoszságokat művel. Anyának ez eszébe se jutott, vagy fel sem merült benne, hiszen kiskorában is ilyen csibészként ismerték.

Egyszer kettesben cukrászdába mentek. Helyet foglaltak, egy-egy lúdlábat kértek. Na, mit szólnál, ha ecetet öntenék a sütidre, kérdezte anya. Nem sok jót, szeppent meg Jancsi.

Azután ettek, kellemesen töltötték a kora estét, miközben már sötétedett.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-09-26 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.