VideóA Remind Media és Krizsó Szilvia videója Keresés a honlapon: |
Magén István Kézzel megfogható hang (Zárványok 1.)
Kézzel megfogható hang (Zárványok 1.)
(Azért van, mert visítoztak, pedig szerencsések.) Behallatszott a hallgatag, lesoványodott kétségbeesettek dala. A világ fiatal és gyakorol, eszik, alszik, gyereket csinál. Azért szerencsések, mert a vízből átbújnak a levegőbe. A fejekre hajat ültetnek, és lefogják egymás kezét. Zsóka szűk ruhában emberekben lakik. A papagájok körülrajongják, imádkoznak érte. Ha Zsókának akkor mélyen az arcába nézek, ma ő a feleségem, mondja. A vén tölgyek csilingelnek, és spriccelik az esővizet. Ne felejtsd el, hogy a kapuban toporog a tél. Méltóságos porfelhő kavarog a kockaköveken. Az egész úgy kezdődött, hogy a viadukt összeomlott. Egyensúlyoztak rajta, felkínálták magukat felindultságot színlelve. (Már majdnem beléptem a szobám ajtaján, amikor valaki a vállamra tette a kezét.) A hangja kissé természetellenes volt, bizonyára háborúból jött. A szerkezet elkészült, de a sziklabirodalom emlékezett. Valami csavar kiesett, és a fehér asszonyok ráültek Józsikám bácsi kezére. Az ujjai más alakzatban nőttek. Olyan embereket nevezett meg, akik képesek voltak jócselekedetet gyakorolni. Miközben a levegőben szállt, maga mögött hagyta a rakétákat. Az égben száraz dallamokat fújtak. Az égi zenészeknek fegyvereket osztogattak. Az utcán autók kavarják a csendet. A gondolatok végrehajtják az elképzeléseket. (A hegytetőről való legurulás vad, lidérces látomása.) Ő olyan szemtelen, hogy a pofámba röhög, mondta. A hosszú léptekkel elragadtatta magát (Megtanult meghalni érte.) percekig, lapos volt a domb és a szántóföld kényelmes. Egy kicsit kicsírázom, súgta. Az utolsó emléke az volt, hogy egy bokorban pisil. Száraz emberek voltak, ropogtak a csontjaik. Zsóka szolgálatot tett az ártatlanságnak. Összeráncosodott a szem és az orr, a has megfeszült, trükkök ezek, mondta, csak tisztázni kell. Emblémaként szerepeltek a ruháján mindenféle lyukak meg szalagok meg szagok. Ezek kiskutya méretű oroszlánok, magyarázta Zsóka, és a konyhaszekrényre gondolt. Zsóka halálra lihegett, és a szerkezetet kerülgette. Egy hosszúkás izzadtságcsepp befolyt a fenekébe. Megvasalt cipőben kell gyakorolni. Felült Józsikám bácsi hátára, és kacsázva kavarta a különböző színű festékeket. Zsóka felépítette magát, olyan gyönyörű volt, hogy görcsös lélegzeteket vett, amikor a szürke vízben fürdött. Felmászott az izzadt, homályos ablakokba. Azért vagy itt, hogy fésüld hosszú szakálladat, kettőt előre, egyet hátra. Felcsavarta a zsírszagú petróleumlámpát. Zsóka kanyargós haja összecsomósodott. Dekadens hazudozó táj! Lehunyta a szemét, hogy megsimogathassa az elfuserált fényt. Nehezére estek a gondolatok. Kioldotta a bombát és a sorban állók közé dobta. Nem volt nevetséges, az arcjátékával heveskedett. Szomorú, combos lányok papírjátékot vágtak, és mosolyogtak. Neked kell itt lenni? – kérdezte a vak ember idegenes akcentussal. Kifogyott a gondolatokból, amiket korábban megmentett. Kicsiny, fekete, sárga, kék kutyusokat nevelt. Egyszerre csak arra ébredt, hogy méregeti a veszélyt. Elkezdett a meredek sziklafalon gondolkodó tekintettel mászni. Átmegy hozzájuk, a helikopter zúgását megfigyelni. Szerette őket, mert a szájukról leolvasta a jót. A sorompóval elválasztott területeken felzúgtak a motorok. A háztető magasabban volt, mint az égbolt. Épségben maradt szerveit önkényesen betuszkolta a gépbe. Zsóka mereven ült és lélegzett, és hamuszürke emberekkel tárgyalt. Mi a vezetékneved, kérdezi, és meglazít egy palát, csapkodnak a káromkodások, úgy küzdenek. Átcammogott az úton. Aki arra jár az köhög, gondolta, összeroppan, lefekszik az út közepén, imádkozás közben leereszti a szempilláit, és hosszú percekig él. Keresztben fekszik, elbújdosik a bokorban, hogy kalandban legyen része. Délután háromkor délnyugat felé fordulnak, követik a szőnyegmintát. Levegő jött a vízből, Zsóka odaült, hogy ruháját felvegye. Halálra féltetten áll, a torkában gombóc. A dolgozók megindulnak a domboldalon, kilépnek földjeikre, táncolnak, mintha megérkeztek volna. A felfegyverzett harcosok más megoldást választanak, mondta. Vizibombákkal bombáztak, Józsikám bácsi teste tele volt áttétekkel. Meghajol, kidomborodik, egész testével ráhajol a pultra. Jelképes hó hull, melyet összeragasztanak. A legmélyebb álmából riasztotta fel Zsókát. Jól látható célpontokba terelik, simogatják, rezeg a fal, a miniatúrák szétporlanak. Emberek mennek lámpással a világűr országútján. Repkednek a kezek és az arcok, ki soványabb, ki kövérebb. Elszántan, ütődötten zabálja a lovát. Odajönnek, ahol még épület sem volt, és a helyet körül járják. (Hátra dőlt a széken, és cigarettát dugott.) Az ellentétes oldalról kezdtek átúszni, a halászok. Azt állították, hogy egyetlen kavics megmagyarázza a történelmet. Zsóka azzal töltötte az éjszakát. Egyetlen könnycsepp is lehet bocsánatkérés. Emberek harcoltak az intézet kapujában. Némi megfontolás után megláthatták az elroncsolódott testrészeket. A kockaköveken csetlik, botlik és lövöldöz. (Szipákoló vének sírdogálnak.) Az ablakon kitüremkedő kezek vadul integetnek. A kéz emblémaként szerepel a finom porcelánok között. Leszállt a kisbolygóra, senki más, csak ő, és megnyomta a gombot. A cápák felúsztak a folyón és belegabalyodtak a zsinegbe. Megszédülnek, feltett kézzel elhomályosodik a bőr. Megszületnek a feltett kezű emberek. Csillagos emberek, a madarak csipegetik az almák szélét. Olyan rendszereket találnak ki, melyek arany színűek, mint a kukoricacső. Zsóka áthajol a lovak hátán, és visszatér a világ dolgai közé. Bárányfelhőket égetnek alápirítva. Dobálják a bepiszkolódott cigarettákat. Lejárnak a becsület hónapjai. A folyó vízében repkednek az arcok. Kitölti a mezőket, kijavítja a végződéseket. A felvételeken látható kérdőjelek a házakba zárva. Emberek zuhannak, és befejezik életüket egy szemvillanással. A próféták trükkje az életre keltés. A határszélen idegenrendészeti problémák. A hajat a szembe fújja a szél. (Még néhány adat, és valamennyien képesek leszünk szétpukkadni.)
Megjelent: 2026-09-16 20:00:00
|
