VideóAz MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Magén István Egy ügy(ű)
Egy ügy(ű)
Amolyan új és remegő monstrumot akartam szerkeszteni. Összesen tíz monstrumot, mely felfelé ezer lépés. (Őrséggel látják el a falakat majd száz évvel később.) Az jó, ha megsebez? A nevét emlegette, ahelyett, hogy leírta volna. A homloka rusztikusan szabályos. Egy daliás ugrással, mint aki semmit nem akar, és nem mer. A kapu fölött délibáb márványból. Ez egy micsoda, áll a szélen, le nem esik. A legnagyobb dicséret és megaláztatás. A világűr széle lapos, csiszolható, alacsony épületekből áll, melyek ráfekszenek az útra. Józsikám bácsi életét megmentve szkafanderben távozik a falu háta mögött. A drónok berepültek a szénapadlásra vízzel, sárral és repedéssel. Páran még dolgoztak a feltöltött folyómederben. A parasztok elméjét lefoglalta a gondolkodás. A vihar égszínkék, mondták, amikor a villám odacsapott. Kétszáz parancsnok, ott, ahol a magas fa áll, remeg, ami logikus és következetes. Minden kiszögellés egymással szemben. Zsóka hátra néz az ellenségre, mellette akar lépni. A széttaposott arcúak ezekkel fognak menetelni. Miközben a monstrum feldúlásával megbízottak ereszkednek lefelé az égből. A bal oldali médiában betöltik a mozgásteret. A kőépítésű kúton, ahol Józsikám bácsit lefejezték, egy krokodil kőrvonalai rajzolódnak ki. (Lefékezi a vizet.) A keleti oldalon éjszakánként felvonják a zászlót. Zsóka levágta Józsikám fejét, mintha a múltban megtörtént volna. Az igazakat megbolondította néhány szubsztraktív színnel. Gyerek kapál a torlaszok között. Kimarja a képét, közben dalol, mint egy macska. Szúnyogok zengenek az égen, mert ami lesz, arra bőven van még időnk. A sötét síkságon megtelepszik a fény. Deszkapalánkokkal körülvett, vasszerkezettel tőrbecsalt templom. A rakéták rombolása ellen a dolgozók életüket mentve rohannak. A völgyben fekvő vázszerkezetben üldözött űrhajósok rejtőzködnek. Repülő gyermekek a középkori számtanfüzetben. SZKAFANDERBEN. A tanító néni a gyerekek között száll, mint egy kavics. Röpcédulák áznak, forgácsok repkednek és hintók. A monstrum parancsnoka szegeket vásárol. Szaladó pálmafák a tengerparton, meg szent, hosszú combú nők. (Meg palackposta.) Farkasok rezegtetik a hangjukat az éjszakában. Az éhes falka feldúlja az autót. Levette a lábáról, a nyaka köré tekerte, hogy elaludjon. Zsóka azon gondolkodik, megfojtsa-e Józsikám bácsit? Kibontja és belehelyezi. Magas hangon ráül, jól lehet látni. Hangos kézírás a levegőben. A sziklán kerek alakú, kalapáccsal kifaragott ellenséges katonák ülnek. Egy bottal hajtja magát. A balján hárman ülnek megittasodva. A zacskó tág, üres, lakható. Most abban a helyzetben van, hogy nem szűnik meg. A szemét letakarták, ellenkező irányba repül ejtőernyő nélkül. Az ellenség látja, hogy a vécé papírból van, ezért futásnak ered. Kávés csészébe zárt, azon kuporog, eszik. Makacs fő, tulok orr, betört homlok. Letépett fül, a ruhaszegélyt csókolgatják. Rezgő tollak, futni kezdenek, de nem oda. Kacsázik egy cigarettacsikk. A sorompó felé rohannak valamennyien. Kismadarak tanulnak repülni Bécsben. Ki arra, ki erre, morognak az egek, robot sétál. Az emberek a szomszédos bolygóra menekülnek. Zsóka leguggol a tollpihékért, melyek elnehezülnek. A gyönyörű robot leány, bólogat, Józsikám bácsi köhög. Megfelelően vastag, olyan, mint egy téglafal gerendákból. Egyesek összeütköznek, lefekszenek, hallgatják a szomszédok horkolását. Akkor kellett volna tökön rúgni, mondja Lackó, de ma már ezt is kérvényezni kell. Valamennyire be kell kalkulálni, hogy egy kicsit. A barátom barátnője, egy másik helyes, véres nyelv. Vízbe ugranak, az ellenséges víz felfelé sodor. Szerszámgépekből tornyot raknak. Megveti, szétrúgja, mondja. Az ujjperecével kopog, csúnyának gondolják, ezért kopognak így. Lelövöldözné őket, azt kell csinálni, ami érdekel, szavalnak, mint a szakemberek, lányok sikongatnak, fogja a fejét, zene szól, akarok, mellé lépek, kavargok. Kiöntöm a megkeményedett, vastag, szilánkosra tört vizet. (A réteget.) Fegyverrel a kézben mozognak, mint a krokodilok. Dióhéjból is lehet bort csinálni, mondta a kocsmáros. Gyerekek hajóznak a rakparton. Éppen ott akar keresztülmenni, ahol az építők művészkednek. Zsóka arca, mint a kirajzolódó felhők, tapos a rácsok között. Raktárak telnek meg étkezés után. (BIZONYSÁGOT TÉVE.) Nagy szerencsétek van fiaim, hogy világos írással írok. Háromezer űrhajós, a legjava, megrohamozza a Marsot. A bolygón lévő házak, felhőkarcolók, raktárak, mozgólépcsők, mosodák mind kiférnek a lyukon. Lehet, hogy az a bátorság - kérdezi Lackó - hogy vértanúk leszünk? Vajon az-e a háborúskodás célja, hogy reggeltől estig? Körülhordozzák, a véres jobbot és a dobozokat, és mi beleszeretünk egymásba, férfi a nőbe, nő a férfibe, és mindnyájan az időbe. Ficánkolnak az akváriumban. Az idő ül szemben és farkasszemet néz velük. (Úgy gondoltam, hogy megreped a szívem pár tucat ember előtt. Megmozdult az adalékanyag az ereimben, és a botokkal felszerelt ősemberek az idő szemében magukat látják. Hosszú kéz nyúl ki az ülés alól. A gerincek elgörbültek, ki kellett piszkálni a gondolatokat. Kirajzolódnak a köpenyek, a koponyák. Egy ellipszis mentén, megjelenik a has puhasága, és fehérsége. Ki mit csinál a meztelenségével? Az Összehajtogatott idő megváltoztat, Összefüggő szépség lett, a halál függ tőle. (Meg némaságunk az életünk végnapjaiban.) Neked az lesz a feladatod, hogy új hazát teremts matematikai képletekre átszámítva. Én vagyok az, aki a kutyához hasonlítottam magam, mondta. Az a benyomásom, hogy a szavak csavarokká alakulnak és felemelt kézzel vonulnak. Egymás felé fordulnak a szőlőtőkék. Eggyé válnak minden érdek nélkül. Védekezni próbálnak, jönnek lefelé a hegyről a badacsonyi lejtőn. Ez a mi ügyünk, kiáltotta Józsikám bácsi, amikor feltárták a sírját. Nagy ugrással Könnyezett a Balaton és a Velencei tó. Mert hát honnan tudjam, hogy be kell-e takarni őket, vagy nem? Zsóka felvette hófehér vászonnadrágját. Ez az ügy, ez a rohadt ügy, sikongatta. Sercegéssel, és fintorgással közeledtek a fővárost elfoglalni akaró ellenséges katonák felé.
Megjelent: 2026-06-30 20:00:00
|
