Videó

A PécsTV videója




Keresés a honlapon:


Magén István: Üvegtank

 

 

 

 

Üvegtank

 

Az első emeleten már jártunk. Hatalmas kövér nap, dundi szigetek, melyeket nem takar el semmi. Nyers erő és derűs, gyengéd gondolkodás. Több-kevesebb megértés után néhányan betolakodtak. A növények ágai tetszés szerint hullottak alá, vagy tűntek fel az ablakokban. (A különböző övezetekben tessék szükségszerűvé tenni.) Ne udvariaskodj az én számlámra, mondta valaki a villamosról való lógás közben. A fogantyúkba kapaszkodtak puszta kézzel. A növények száraira vékony repedéseket rajzoltak. Lesüllyedtek a medence aljára és a végtagjaikkal csapkodva hajtották maguk előtt a vizet. Itt kell fogat mosni, mondja, és mozdulni kipróbál. Megkapaszkodni a végleges információban. A Várinál esett az eső, és a nap rágcsálta az esőcseppeket. A kövér házak között kunyerált, rágcsált napnyugtáig.

Ő volt az, aki palotát épített a mártírium fölé. Földet adott neki a házában, ő volt a ragadós bolond. Azt hittem, hogy sír, pedig csak a hegyoldalt csapkodta fűzfaággal. Fülig szaladt a szája valahányszor összetalálkoztunk. Nem vette észre, hogy nem lesz szerencsés.

Apró gyerekek bujkáltak a házak között vagány séróval. A házakat új nép lakta az erdei ösvényeken. Máig sem szűnt meg a szekerek ballagása. A háromlábbal született lovacskák fejüket előre szegve nyargalásztak. Mind tudta, hogy szenvedni fog, hogy szükségtelen megszólalni, még szenvedni is. A tetőzet beomlott ott, ahol a bejárati nyílást ajtó fedi. Az alacsony, kövér és szőke szakállú emberek úgy döntöttek, hogy addig járkálnak fel-alá az irodák között. (Amíg.)

Meglebbenti a szárnyát és felszáll a levegőbe. A tollazata korom és füst és láz. A nők kopogó léptei után osont. Észrevette, hogyha a szemük nevet, másképp koptatják a cipőjüket. Megtudta, hogy Annina a vadon mélyén lakik. Nem érdekel, mondta, minden valószínűség szerint forog és pörög. Fizikai adottságainak köszönhetően fakalapácson jár. (Távoli szerverek vették az üzenetet.) Azon gondolkozott, hogy sikerül meglépni, és arrább tolni a hegyeket és a kórházakat, összekeveredni, és fehér kenyérré lenni. (HÁT TUDOD.)

Semmitől nem félt annyira, mint a tavasztól, kigombolta a nagykabátját, és úszott rétegesen. Az időtlenül vastag emberek felforrósodtak, Ráfeküdtek az asztalra, erős kézzel írtak. Igazi könyvet szeretettek volna írni, olyant, ami fékezhetetlenül gurul a lejtőn. (Tele voltak sebekkel, térélményekkel, az álláspontján nem változtatott, nagyon kevés dolog volt a helyén. Az egészség táncosa, a csiszolt kövek, a véres hordágyon fekvő gomolygó viccek alig érintették. Nehéz volt szellemi fejlődést jelenteni. Ilyen körülmények között egyáltalán nem akartak hasonlítani.)

ÜVEGBŐL CSINÁLNI TANKOT. Fehér, karcálló, megvillanó. Barnák és átkozottak, egyetlen tartályba gyűjtik őket. Gépkocsiban ült, és idegesítette a motorzúgás. Most szállt fel a menybe. Arra kérik a gyereket, hogy ne nyúljon bele. A medve a vállán vitte a tankot. (Logikailag gép.) A próféták a kocsi platóján utaztak, áthatolhatatlanok voltak.

(ETTEK.) A köteleket lóbálta, ahogy a próféták szokták, és megindult (FELAFELT) felfelé a falon. Egy sem akadt, aki ott maradt volna, aki azokat a szavakat ismerte volna. Mit ülsz itt a fejemen, kérdezte Józsikám bácsi, megőrülök, ha nézlek. Fegyverrel a kézben. Az utolsó lépcsőn már gúnyosan. Süketeknek nevezték. Felemelte a lábát, mint egy kutya. Az országban minden előfordulhat. Könyvekben kifaragott vagány bábu. Lazábban visszatükröződő színes üvegablakok. Láncfűrésszel farag, hason fekve vörössel és lélekkel. Megint nevet. Az egyik testvére szerencsésen megérkezik a Nyugatiba. A vagonokba zsúfoltak ülve maradnak. Józsikám bácsit körül veszik. Az egyik könnyezik, a másik köhög.

Annina mindenféle papírdobozokat gyűjtött a tűzrakáshoz. Ha nehéz, viseljetek fürdőruhát. Kicserepesednek az ajkak és a testek. Ha majd az úszómedence véres lesz, abból tudhatjátok: meg kell tenni.

Azóta van így, amióta a nők a szabadon hagyják. Hosszú gyaloglás után már senkit sem tehetnek félre. A hollók kifutottak a semmibe. A KOMBÁJNOK REÁLIS FALÁN KAPASZKODNAK. (Ön túlságosan szerencsés ezzel a kiejtéssel.) Ez egy elképzelés, azt mondja, hogy a mozdulatok jól megőrződnek az örökkévalóság kapujában egy kartondobozban. Csonkán, a nagyítóüveg alatt megpróbálja utoljára. összeragasztani. Üvegvágóval. Hangos kezdés és népszerűsködés után. Tessék, mondja, a cselekvés előfordulhat még, illetve a mozdulat, mely a cselekvést tolja maga előtt. Üvegvágóval vágja ki a tank oldalát. Zizzen az üveg. A szilánk minden valószínűség szerint szemét, megcsavarodik és ráveti magát. Üvegdarabokról szólnak a zarándokhelyek. Józsikám lőrést keresett, bár tudta, hogy ezek a lövések nem érdekelnek senkit. Apró éles üvegszilánkok, videók és vízilovak az uralkodó érzés sötét és végtelen.

Az egyik holló lapos volt, az arca fekete a koromtól. Lefelé mutató szárnyakkal repül. Arra az elhatározásra jut, hogy össze kell szednie magát. Lehetséges, hogy a teremben sétáltak, és műalkotásokról beszélgettek. Egy motorkerékpáros banda garázdálkodott az utcán, hallatszott a motorok brummogása. Fenyegetően integetnek, és rázzák az öklüket, bármit felhasználnának a küzdelemhez. (Akusztika, meg hang, meg fény.) A többi élni akar, (hangos kézírás) a kilincset fogja sokáig. A mozgás részét képezik az ajtón keresztüli cselekvések. A ketrecharc az előtérben is folytatódik, sokáig építették, országot hagytak cserben.

(ez a tevékenység hatást gyakorol több atomtámadást túlélt csótányok kaparnak Józsikám bácsi fiókjában a sajátosságnak jelentősége van a folyamatok realizálásával a hit Józsikám bácsi Annina hosszú combján kapaszkodik felfelé a hegyoldalon a fejlődés alacsonyabb fokán az üvegtank szétlövése az ebédnél normális)

(küzdenek négy hegylánc gyakorol véletlenül mozgás a ladikban történik egerek meg tudat meg basszus a szupermarketek meg a zöldségesek árulják a pudvás retket Józsikám bácsi az ajtón keresztül ül a sámlin egyetlen másodpercig tartanak a csillogó ötletek papírlapot lengetve összetöri a szemüvegét felkapják a fejüket ma már nem lehet döntést hozni)

Szókincs félévenként.

Józsikám bácsi kiterítve fekszik. Hideg a vasúti nap, a sín még meleg, szükség lehet rá. Gondolok a vijjogásra és visításra. A zene jó benyomást keltő tüdővel énekel. Felvilágosítják arról, hogy az álmok életre kelthetők. Egyelőre azonban csak valami hasonló kell, oldalról nézve, frontálisan olyan ez, mint amikor sehol se vagy senki, mondja.

Olyanok, mint az ellentétek, üvegtankok robognak keresztül. Üvegtankokat lőttek szét, mondja. Hűek vagyunk a folyó ezüstös vonala mentén, készek vagyunk hallgatni a történeteket. A gyermekek feltörik a raktárakat. Minden láncszem speciális, mondják a srácok. Hangfestést alkalmaznak, gyorsan változik az idő. Olyanokról van szó, akik megfelelnek nehéz helyzetekben. Annina magához rendeli a nagyköveteket, megváltoztatja az időt. A folyó egyik oldalán elszántan próbálják elhessegetni a problémákat. Bozontos, inas test, itt valaha tenger volt, üvegtankok leülnek és keverednek. A Bibliából hadsereg lett, majd megjön a válasz, az egységes információ. Szőrös állványok, rendetlen gépek.

A szög behatol a fába. A test felső részén van egy szoba, mely a Holdra néz. Botokkal felfegyverzett csimpánzok osztják az igazságot.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2026-06-15 20:00:00

 

Magén István (Budapest, 1950), 

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.