VideóSchreck Mo videója Keresés a honlapon: |
Csengődi Péter: Nászajándék – 22. fejezet: Találkozás ...szerűség
Találkozás …szerűség
Az ezredes látta, hogy valamit a kompon ügyködött, és bár derékig bele volt mélyedve valami szűk lyukba, hegesztéskor megszokott szikrák potyogtak ki a réseken. – Megmondaná, mit csinál? – Egy pillanat! Máris kifarolok! Elkezdett izegni-mozogni, ficánkolni; ügyetlenül, apránként haladt kifelé. A tisztnek türelmetlenségében eszébe jutott, hogy esetleg megfogja a két kilógó nadrágszárat, és annál fogva rántja ki a lyukból; de aztán úgy döntött, hogy neki is kell egy kis kikapcsolódás, és különben is ráér pár percet vállával a falnak dőlni; hát így tett, és mosolyogva nézte, ahogy kiszenvedi magát a nyílásból. Ahogy arra számítani lehetett, a feje koromfekete volt, csak a szeme és annak környéke pompázott eredeti fényében, amikor levette róla a hegesztőszemüveget. – Arra gondoltam, hogy kevés oxigén. Kevés oxigén, kevés oxigén – hadarta izgatottan, mint aki éppen betépett. Az ezredes meg is ijedt kicsit; ha nem tudta volna, hogy senkinek nem volt esélye felhozni kábítószert a fedélzetre, most azonnal elküldte volna egy tesztre. – Mi lehet a megoldás? Hát több oxigén! Mi van a fedélzeten? Légnemű oxigén, és persze folyékony oxigén, ami ugyebár kisebb helyen elfér. Ekkor eszembe jutott a megoldás: Szilárd oxigén! – Szilárd oxigén? Ha még lenne is, miért férne el még kisebb helyen? – Nem sokkal kisebb, de kisebb. Hőtágulás, ugyanis. Vagy hő-elvonással-zsugorodás. De most nem is ez a lényeg, hogy ez eszembe jutott, hanem ami eszembe jutott azután, hogy eszembe jutott ez. Hogy tudnánk ennyire lehűteni a folyékony oxigént? Mi sehogy. Na de! Odakint ott áll kihasználatlanul a világ legnagyobb és leghatékonyabb hűtője! – Hallgatom – mondta a tiszt, és kicsit megint lazább lett a tartása annak hallatán, hogy a beosztottja monológjában értelmet lelt. – A hajótest és a komp karosszériája is kiváló szigetelőanyag. Így kell lennie, hiszen különben megfagynánk. Csináltam a komp külső részére egy rekeszt ugyanebből az anyagból. Nos, nem teljesen csak ebből az anyagból. A tartály oldaláról egy részen nekünk tetsző mértékben le tudjuk venni a szigetelést. De azért a tartály fala stabil. A lényeg, hogy mielőtt a kompot használnánk, nyitunk a szigetelésen, és oxigént töltünk bele. Az ott megfagy. Lezárjuk a szigetelést. Leszállunk a bolygóra. – Közben kézzel mutogatott, mintha az segítene bármit a magyarázásban; pedig ha látta volna magát kívülről, érezte volna, hogy egyáltalán nem. – Magunkkal vittünk egy darabot a világűrből. Pontosabban a hidegéből. – És amikor szükségünk van az oxigénre? – Kicsit megnyitjuk a szigetelést, és hagyjuk, hogy a bolygó hője felmelegíti a kívánt hőfokra. Újra lesz gáznemű oxigén. Na jó, igen, a bolygón is hideg van, de az űrhöz képest az még mindig melegnek számít. Közben a doki megjelent, keze tele olyan eszközökkel és alapanyagokkal, amik a szereléshez kellettek. A tiszt kicsit félrevonta. – Maga szerint jó ötlet ezt hagyni? – Ne aggódjon! Folyamatosan ellenőrzöm a munkáját. – De a szerkezeti integritás… A doki letett mindent a padlóra, és a két kezével egy mérleg két karját imitálta, azt sugallva, hogy az előnyök túlszárnyalhatják a rizikót. – Igen, egy minimális kockázatot vállalunk a struktúrával kapcsolatban, ellenben egy sokkal nagyobb kockázatot kiiktatunk egy másik problémával kapcsolatban. Maga is tudja, hogy a méréseink szerint nem is keletkezhetett volna ilyen hosszú vihar. Mi lett volna, ha még tovább tart? – Jó, ezzel meggyőzött. De nézzen rá! Nézze, milyen állapotban van! – Kicsit sokkos, igen. Mindannyiunkra hatással volt a helyzet. Maga az üres fal felé kacsintgatott. Ő hebrenccsé változott. De az ötlet ettől függetlenül jó. Most szépen, nyugodtan megcsináljuk a szereléseket; amikor indulni kell, addigra meg mindenki kipiheni magát. Az ezredes afféle “egyetértek” vagy “csak így tovább” módon megveregette a doki vállát, majd megfordult, és visszament az irányító kabinba afféle “jobb, ha nem látom, mi folyik itt” módon.
Később, miután végzett az átalakításokkal, miközben a munkától megizzadt homlokát törölgetve téblábolt a zuhany felé, valami elkapta a tekintentét. A folyosón feküdt egy furcsa alakzat. Emberszerű volt, olyasmi ruhában, mintha egy Biblia-illusztrációból vágtak volna ki egy darabot; de az arca furcsa volt. Messziről nem látszott más, csak hogy valami nem stimmel vele. Mikor közelebb ment, azt látta, hogy van orra, van szeme, szája; de minden máshogy néz ki, mint ahogy megszokta. A bőre mintha sokkal keményebb anyagból lett volna, mint az embereké, majdnem hogy pikkelyek borították. A távolból valami zajt hallott, amire felkapta a fejét; majd mikor visszafordította a különös lény felé, az már nem volt ott. Erősen bezárta a szemhéjait, újra kinyitotta, hogy hátha újra ott lesz. A megerőltetéstől kissé káprázott a szeme, de azonkívül nem látott semmit, ami nem volt a hajó természetes része. Áldotta az űrhajó tervezőjét, hogy volt egy fürdőszoba is, mert most úgy érezte, nagy szüksége van rá. A ritka zuhanyzás megengedett volt a számukra, és elérkezettnek találta az időt, hogy ezt ki is használja. A felhasznált víz amúgy sem veszett el; amit már megtisztítani sem lehetett, az még mindig keringett valami alrendszer csöveiben; még mindig lehetett belőle némi hidrogént és oxigént fejleszteni. A tisztálkodásból visszatérve a falnak dőlve ácsorgott, és úgy tett, mintha figyelné, miről beszélnek a többiek. Közben az agya inkább azon járt, hogy mi okozhatta a korábbi hallucinációt, mit akar kifejezni, és miért látta pont azt, amit. Egy kapcsoló hirtelen szikrázni, majd füstölni kezdett. Ránézett, újfent ideges lett tőle, de úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Nem szerette volna, ha észreveszik rajta, hogy furcsa dolgokat lát. – Meg sem rezzen? – förmedt rá az ezredes. – Miért rezzentem volna meg? – kérdezte kis zavarodottsággal a hangjában. – Kiégett maga mellett egy kapcsoló, ember! – Maga is látta? – csattant fel őszinte meglepődéssel. – Mi az hogy én is láttam-e?! Valami az agyára ment? – fakadt ki a tiszt, miközben az egyik pult alól elővett egy porral oltót, és a biztonság kedvéért adott egy löketet a kapcsolónak.
Megjelent: 2026-05-30 20:00:00
|
