Keresés a honlapon:

Ördögh Ottó: Emily Brontë Éneklő szelek

 

 

 

 

Emily Brontë:

Éneklő szelek

 

 

Egy nap két alakot láttak a Szelesdomb környékén az arra járó parasztok, egy férfit és egy nőt. Valaki még emlékezett Cathyre és Heathcliffre, akik azóta egymás mellett feküdtek a sírban.

 

Mikor Cathy a Szelesdombra érkezett, a tájat fura fényesség borította el. Amikor Heathcliff is követte őt a sírból, a nap is kisütött a komor vidéken. Érkezésükkel újra vidámság költözött a Szelesdombra. Az itt élő hallgatag emberek szíve kivirult, mikor látták, hogyan futkároznak, hogyan kergetőznek az újdonsült szerelmesek. Hol Heathcliff üldözte Cathyt a szerelmével, hol Cathy Heathcliffet.

Nemcsak a táj, a dombon álló kis ház is kivirult, mikor a szerelmesek visszaköltöztek. Joseph, a szolga savanyú képe mosolygósra változott. Nelly minden este frissen sült édes süteményeket tett a családi asztalra, ahol többé egyetlen rossz szó sem hangzott el. Mézédes szavaik ölelték át közös napjaikat, álmuk pedig édesebb volt a méznél is.

Aki csak megfordult a házban, ment bár szomorúan, az vidáman távozott onnét.

Szelesdombon az emberek többé nem beszéltek csúnyán. Olyan szépeket mondtak egymásnak, hogy az egész környéket ellepte a jótékony szemantikai derű.

A visszatért szerelmesek láttára mások is szerelembe estek. Nelly minden este Joseph ölébe ült, Joseph rögvest tűzbe hajította szentes olvasmányait, és inkább Nelly combjain pihentette a kezét, mint az Énekek énekének ölelkező rímein.

A szelek elültek a Szelesdombon, így akik alkalomadtán erre a vidékre vetődtek, hírét vitték a Szélcsend nevű dombnak.

Az emberek szeme újra ragyogott, darabos mozdulataik kifinomodtak. Arcuk ellágyult, amikor férj a feleségére, feleség a férjére nézett. Akik reggel a földekre mentek, este új emberként tértek haza. Szép szavak kíséretében csókolták egymást egész éjjel.

A ragyogó szemek a boldogságtól lassan könnyessé váltak. Az első könnycseppek egyenest a keményre fagyott talajra gördültek le és a föld a lábuk alatt lassan felengedett, a kemény göröngyök meglágyultak. Lelkükben újra tavasz lett. A valaha volt kopár és köves talajon virágok nőttek ki a földből.

– Imádlak – ölelte magához Heathcliff Cathyt.

Cathy elsírta magát a boldogságtól, és az emberek a vidéken vele együtt sírtak, mert ekkora boldogságot egyedül elbírni nem lehet.

És a könnyek csak gyűltek körülöttük, és a talaj egyre bizonytalanabbá vált Cathy alatt. Heathcliff szorosan magához ölelte, de Cathy csak sírt és sírt az újra megtalált földi boldogságtól. Heathcliff is sírt, Joseph sírt, Nelly sírt.

A Szélcsend nevű dombot lassan körbefolyta a boldog szerelmesek könnye. A könny egyre csak gyűlt, a boldogság vízszintje egyre gyorsabban emelkedett. Cathy és a többiek végtelen boldogságának könnyei nemsokára beborították az egész vidéket.

Minél boldogabbak voltak, annál mélyebbre merültek abban.

Egyedül a Szélcsend nevű dombon álló boldogságtól rezgő nyárfák lombjai között éneklő szél emlékezett arra, hogy e tájon valaha a földkerekség legboldogabb lényei éltek, mígnem a dombot is körbevette és teljesen elárasztotta a mocsár.

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-05-12 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.