Keresés a honlapon:

Magén István: Csillagok és medvék

 

 

 

 

Csillagok és medvék

 

Nem válthatsz vissza bizonyos információkat, mondta. Ketten emelték az asztalt, míg a harmadik széles vállát tolta alá. Lapos kő kúszik a tábor felé, lovas kocsik bukkannak fel, visítoznak lábtörő hangon. A boltív sarkában, mintha a test különbre nem lett volna képes, csorgott a víz. Ezek az emberek mind háromlábúak, a lábuk a gravitáció hiánya miatt görbe, illetve egyenes, illetve kampós, mint a horog, félig hús, műanyag, fa.

Rózsaszínű báránykák legelnek a Balaton fölött. Folyik felfelé a víz, hogy így nyerjen teret. A láb remeg, a kerék forog, ezek az építkezés fizikai adottságai. A művész soha nem amortizálódik. Lihegve mondja, halál önmagamra. A ház tövében sír. Ceruza kattog, folyik ki a gépből. Mindenki ellátja a feladatát, egy palotát látott művész repülni tanul.

Zsóka katonaruhát visel, katona bugyi, kitüntetések a fenéken, feszes sapka, ing, zománcszínű kalap és zörgő nadrág. Repülőt vezet, integet a levegőből. A gépnek dobog a szíve, levelezik haragos kézírással. Egy ház, melyre felvésték a színeket. Egyikük azt mondja, hogy fésű a hajban, láb a zsebben, csapatostól vonulnak itt, ez az időjárás sajátossága, hogy mindent leborotválnak. Kitört a Dunántúli-középhegység, vulkáni hamut szór.

Kékesszürke pirkadat. A hídfőn látható fényes görbületek veszélyes lehetőségek, az újságíró kezében atombomba formájú mikrofon. Szentjánoskenyér. (Rákönyöklés, mondta Annina, és lassan nyomta Józsikám fejét addig, míg végleg eltűnt, aztán ráállt, mint egy tyúkanyó, nézett a Napba. Lélegző vakolat, mondta Annina, csak szürkület, rálépünk és a csövekben megindul a vér. A fejet rátűzi egy póznára, mely egy szekrényből lóg ki. Folyamatosan repültek a hullámvasutak. Ping-pong labdák (vagy katicabogarak) táncolnak. (Felelőségük van a házmesterrel szemben.) Bevezették a kézírásos bámészkodást.

Eltökélt arccal másztak lefelé az alattuk lévő póznán. Száz méter magas és csigalépcső. A mellékszámításokkal bíbelődtek, ügyetlen tanulásba fogtak. Kacagva lépdeltek, mint egy szarvasmarha, két lábon járó, az árnyéka nagyobb, hosszú kötél, egy impresszionista kép, fosszilis élet, egész éven át. Guggoltak a víztároló partján.

A szövetet lassan engedte át az ujjai között. Lenyomta és karcsú csillaggá lapítatta a teret. A csillagok egymásba karolva döfködték hosszú szerveikkel. Annina a csillagok között nem ismeri fel önmagát. A föld alá süllyedt a keze meg a remegő tekintete. Pókhálót sző. Nem akarták maguk előtt tolni a folyamatokat, olyanokat, melyekben jelen van a halál. Ebben a városban költészetet töltenek a tejesüvegekbe. Az egymásba néző ablakok felidézik a tengert. Fölemelkedik a majmokhoz, mondja, bámészkodik, meg aztán olyan szerelmes, mint egy bálna. A feneke az alma, a lába kerek és húsos, szőlőfürtre emlékeztet. (Zsóka almaszerű lépései.) Azt mondta, hogy ha elmegy, sehol sem lesz. Látod, én oda megyek majd, és megnyalta a bélyeg hátát. (A csillagok elözönlik a háztetőket.)

Összehajolnak a szúnyogfejű fák, kinyúlnak a mélyből, ezzel a kapcsolódással, tengerszoros nélkül, észrevette amint Zsóka átlendíti a lábát Józsikám bácsin, a hátán fekve, mosakodás közben, mint két katicabogár. Egy zörgő Csepel teherautó platóján. Összeszedte az állatokat, a kígyókat is. Annak a táskának ajtaja van.

Ezek nem szeretnek, mondta közben a magas levegőben elrejtőzve. Összeérintették a kabátjukat, mert az egyik férfi, a másik nő. Recseg a hosszúkás balatoni táj. Tedd azt, amit a két kezed akar. Felveszed, kifordítod, máskor vigyázban állsz, kérdezni sem tudsz, ez mind ehető vagy ehetetlen.

A lányok futnak, megközelíti őket az erdő. Olyan rettenthetetlenek, hogy a gyerekeiket is feláldozzák. Szárba szökik a lehámozott krumplihéj, keresd, a ruhád fogja vagy. Józsikám fején át mászott a létrán. Mint egy puha rongy, átlendült és a talpra esett. Az Örökkévaló millió éves üvegvisszaváltóján keresztül. A csillagokban élik le az életüket. (A fejük hosszúkás, véres tojás.) Elfelejtenek visszaváltani, kimosnak, végleg ember maradsz. A ruhád alatt indul a kapcsolódás. Feltörni, koponyává, belefeküdni a késbe, repülni a szétnyomott, benzinszagú marhavagonokban, mint a cirkuszosok. Nem maradni tétlenül, és csak apró betűket rajzolni. Eltűrni a kopaszságot, előkelő lakosztályok falára firkálni. (Megpróbálod őket eltalálni.) Felmászik a létrán, a polcokon, zörgeti a befőttesüvegeket egy kicsiny ablakig.

Kanyarodnak a mellékutakból.

Arra készültek, hogy vissza se jönnek. Ez egy teherautó, amelynek négy lába van, és tejet töltenek belé. Megöregedni üldögélve a teherautó lábai között. A játszadozó teherautók is itt kötnek ki, mondta Zsóka öltözködés közben. A föld gyomrát eltakarja a ruha, melyben megöregszel, mondta Józsikám és borotválkozott. A föld alatt fegyvertelen giliszták. Kövületek, melyek hullnak ismerős, természetes módon. Hosszú a lábuk, mint a kukac. Fegyverek kellenek gondolkodás közben.

Azért élünk Magyarországon, hogy lássuk a csillagokat. Néha ellátogatunk oda, ahol az istenek mindenfélével törődnek. (Töltik napjaikat.) Az ösvényen egy karéj kenyér, kérdezi, megadjam magam? Emberek sétálnak a hűs óceán vizén, akiknek Budapesten lenne a helyük. Találomra megpörgetik a propellerjeiket. Minél magasabb, annál feszültebb. Ebéd közben vágynak az épület háta mögötti területekre. Kell az ártatlanság és a figyelmesség.

Az ajtó csontos, és Józsikám bácsinak fuldoklik a lélegzete. Kézbe veszi a fegyverét tetszés szerint. A távcsöves, madárszaros ablakokban. A tornyokban mesterlövészek, akik kategorikusan elutasítanak minden felelősséget. Az ablak az ajtóra csukódik, az ajtó az ablakra. Munkához látott a sivár pusztaságban. Azok közül való, akiket homály kísér. A legfontosabb emberek, nők is, a függőlámpa búráján lógnak. Izmos karjukkal a szárnysuhogást utánozzák. Húsz éve vegetáriánus vagyok, mondja az egyik, nem eszek sem madarat, sem embert. Magyarázkodás közben kiesett a szájából a cigaretta. Annina lépett, sántított, mint egy gonosztevő. A szoknyáját igazgatja repülés közben. Hűtlen bestiális hajadonok. Lecsúsznak a felhőkről, a hajót figyelik, hogyan viszi az utasokat?

Egyenesen írok, mondja koldulva, neki a végtelennek, nincsenek körülöttem sem házak, sem várak, sem hópihék. Akiknek a szemében színképeket indukál a harag. Ahelyett, hogy imádkoznának, lepotyognak, és a csontjaikat törik. Filléres, koronás arcuk alig különbözik. Vegyes feliratokkal készülődnek. A betűk forrók, a betű ledobja a szandálját, mielőtt még lezuhanna. Józsikám bácsi a feje tetején cipelte Anninát.

Az erdőben, a híd alatt, egy medve úszott. Amikor a medve megtámadta őket, Józsikám bácsi hatalmasakat ütött. (Azt mondta, hogy zavarja, hogy nála keresnek.) Az első autóbusz megjelent, és nagyokat döccenve átment. Akiket ott hagyott, azok felkapták a fejüket. Egyik kiesett, és szalagokat lobogtatott. Annina Józsikám bácsi nyakában, és gyalogolnak. A negyedik dimenzió leng a feje felett. Inkább ezt gyakoroljátok, mondja. Zsóka elbotlik, kocsonyás szavakat mond, reszelős nyelven beszél, tengeren úszó hajókra gondol. Ezzel szemben a saját problémáit téglákra bontja szét. Menedéket nyújtsz az üldözötteknek, mondja. A pilótaüléssel szemben feltűnnek a gyógynövények. (A lények elgyötört szemét.) A sisakokat fújja a szél. Focilabdák és bámészkodó rokonok.

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-05-18 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.