Csengődi Péter: Kék szemek
Volt egy fiú, a szeme olyan kék, hogy a lányokat azonnal rabul ejtette. Akit háromszor megkért, hogy legyen vele, az mind úgy is tett. Sokan próbáltak ellenállni a varázsnak, végül mind engedelmeskedtek a szemeknek.
Egyszer a fiú szerelmes lett egy lányba. Hosszan beszélgettek, felkéredzkedett hozzá. Amikor leszállt az est, a szemébe nézett, és így szólt:
- Légy velem!
- Nem lehet – mondta a lány, nekem már van kedvesem.
- És hol van most ő?
- El kellett hogy utazzon messzire. Itt várok rá egymagam.
Erről beszélgettek egy ideig, de aztán a fiú másodszor is a szemébe nézett, és így szólt:
- Légy velem!
A lány érezte, hogy gyengül, s hogy erőt nyerjen, az íróasztalhoz sétált, és a szétszórt holmi között megsimította egy jegyzet kemény borítóját.
- Mi az a könyv? – kérdezte a fiú.
- Ebbe gyűjtjük együtt a legszebb gondolatokat, amiket hallunk, vagy eszünkbe jut, hogy ha majd egyszer meghalunk, valami értékeset hagyjunk magunk után.
A fiú is odament, belelapozott, és csöndes perceken át olvasgatta. A lányt harmadszorra sosem kérte meg.
Megjelent: 2014-10-23 16:55:50
 |
|
Csengődi Péter (1983) szoftverfejlesztő, író, költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat egyik alapítója. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
