Keresés a honlapon:

Ördögh Ottó: Tolsztoj Ivan Iljics halála

 

 

 

 

Tolsztoj

Ivan Iljics halála

 

Ivan Iljics Golovin törvényszéki bíró felmászott a szobalétrán, hogy új lakásának új ablakán megigazítsa az új függönyt. Amikor a létra legmagasabb fokára ért és egy pillanatra az új kilátásban gyönyörködött, megingott alatta a létra, és Ivan Iljics Golovin belátta, hogy nincs tovább. Nem tudott megkapaszkodni az új karnisban egyetlen ujjával sem, a létra villámgyorsan eldőlt és Ivan Iljics Golovin rázuhant az új zongorára.

Ettől kezdve új élet várt rá. Emberekkel előfordul, hogy hosszú ideig tartó szenvedés egyetlen megrázó esemény hatására pillanatok alatt elmúlik. Ez történt Ivan Iljics Golovinnal is, hisz valaha ő is beletartozott az Ember kategóriába.

–  Ez az! – csillant fel Ivan Iljics Golovin szeme.

Fura nyilallást érzett az oldalában, és abban a pillanatban minden baja elmúlt.

De bizony a szokás nagy úr. A jó érzés csak egy pillanatra fogta el, majd vissza is zuhant - immáron létra nélkül - régi szokásai közé. Ivan Iljics Golovin ugyanis jó ideje már a halálára készült, amiben egész környezete támogatta őt.

Felesége újabb és újabb szemrehányásokkal gyötörte:

– Sosem tartod be az orvos utasításait, ma sem vetted be azt a húsz pirulát!

Lánya örökösen kérlelte:

– Apukám pihenjen, ilyen betegen nem kelhet fel az ágyból.

Szolgája vigasztalta:

– Nem kevesebb, mint az örök élet vár az úrra.

Mióta Ivan Iljics Golovin a zongorára zuhant, egyre kevésbe dőlt be a környezetének. Már nem akart nekik megfelelni, mint régen. „Hogy mondjam el nekik, hogy milyen kitűnően érzem magam. Úgy sem hinnék el”- gondolta Iván Iljics Golovin, pedig így volt. Az a bizonyos zuhanás óta már egyáltalán nem nyilallt a dereka. Az orvos által diagnosztizált súlyos vándor veséje úgy látszik végleg visszatért a helyére és azóta köszöni jól érzi magát.

Mivel egész családja aggódott az életéért, a kedvükért továbbra is megjátszotta magát. Nem akart csalódást szerezni „szerető családjának”.

Kezdetben aprókat köhécselt, később nagyokat krákogott, aztán már abba se hagyta. Úgy járt-kelt a lakásban, mintha a pétervári színház vezető színésze volna, és családja szeme láttára fulladozott, mindezt az akkor divatos patetikus modorban. Minél jobban megjátszotta magát, annál jobban érezte magát a családja. Ha a pétervári színház direktora látja Ivan Iljics Golovin alakítását, bizonyára azonnal szerződteti.

Ivan Iljics Golovin minden megnyilvánulása valóságos volt. Ha köhögött, a nézőtéren, mely feleségéből lányából és szolgájából állt, azonnal a tüdőbaj réme hullámzott végig. Ha elgondolkodva sétált fel-alá a lakásban, egész családja azt várta, mikor esik holtan össze. Mikor a „színházi évad” véget ért, és Ivan Iljics Golovin befejezte utolsó előadását, lefeküdt betegágyába, hogy egy egészségeset aludjon, felesége azonnal papért küldött.

Mire a pap megérkezett, Ivan Iljics Golovin már ugyanolyan vidám és pirospozsgás volt, mint hajdanán, amit azzal is bizonyított, hogy a jelenlévők szeme láttára cirkuszi akrobataként fel-alá járkált azon a bizonyos létrán, ami megváltoztatta egész életét.

Családja úgy nézett fel rá, mint aki már nem tartozik közéjük. Haragudtak, mert elvette tőlük megszokott életüket. Számukra Ivan Iljics Golovin örökre meghalt. Amikor a létra tetején pózolt, a pap keresztet vetett, és végleg az Úr kegyelmére bízta.

 

Ivan Iljics Golovin hosszú betegség után teljesen és tökéletesen meggyógyult. Egyedül a kisfia tudta, hogy a mennybe jutott.

 

 

 

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-03-12 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.