Keresés a honlapon:

Kovács K. Péter: Sápadt almák

 

 

 

Sápadt almák

 

Ebéd után volt. A levegőben még ott állt a zsír szaga.

Töröltem a pultot, lassan, mintha le lehetne mosni róla a nap fáradtságát.

Egy öreg gazda lépett be.

Zöld munkásruha. Földes cipő.

A szemében valami fáradt óvatosság.

– Van még menü?

Bólintottam. Levest kért, meg a mai húsból egy szeletet.

Amikor letettem elé, úgy nézett rám, mintha bocsánatot kéne kérnie azért is, hogy kanalaz.

Megtörölte a bajszát. Felnézett.

– Almát nem venne? Saját termés.

Elővett egyet a szatyorból.

Kicsik voltak. Sápadt sárgák, rajtuk néhány piros pötty.

– A boltoknak már nem kell. Rajtam marad mind.

– Utána kérdezek a konyhán. 

A konyhafőnök a szatyorra nézett.

– Nem kell.

Visszamentem hozzá.

– Sajnálom.

Bólintott. Felállt.

A széket lassan tolta vissza.

Egy almát az asztalon hagyott.

– Kóstolják meg. Talán… utoljára ilyen.

A kijáratnál nem nézett vissza.

Másnap a hírekben olvastam, egy közeli faluban egy gyümölcsös gazda felakasztotta magát.

Nem találtak búcsúlevelet.

Csak a kamrát. A polcokon rekeszeket.

Bennük a sápadt almákat.

Apró piros pöttyök, csendben egymás mellett.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-03-05 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.