Keresés a honlapon:

Gaál-Nyeste Katalin: Bárca

 

 

 

Bárca

 

A tiszta szobából megyek a másikba, melegem van, mégis fázik a vállam, és máris vizes a fejbőröm a hajam alatt. Mindig szőke hosszút szerettem volna és legalább egyhetven lenni, meg egy csomó faszságot, amiről azt sem tudom honnan vettem. Mifelénk senki sem olyan, mint amilyennek elképzelné magát.

Hívásra várok, csak akkor mozdulok, amikor kicsöng, felveszem, nem mondok semmit, csak belelihegek, odaát azonnal tudják, mi van. Fix az összeg. A Gomolyáson találkozunk, középen, a Negyvenkettő előtt, majd meglátom, amikor odaérek, melyikbe menjünk. Az Aranyalmába, a Kacsintóba vagy tán a Csipesz melletti Murokba.

Lápi saruban megyek, apróvirágos népviseletben, az alsószoknyám esetleges, mind úgy tudják allergiás vagyok a fehér vászoningre, pólóban jönnek, farmerban, bakancsban, ne legyen lábszag és hurkakolbász.

Hagyom, hogy megkérdezze, hogy vagyok, azt mondom jól, ő is, fröccsöt kérek, hűtöm a tarkónkat, ettől felenged, lassan mondja, nehezen, szorongatja a poharamon a kezemet, barna még a körömágy mellett is, lapátujja van.

Töményre fordulunk, a köznap esték rövidebbek, nincs szintetizátor, nem is táncolunk. Mennie kell, a kezembe csúsztatott borítékban egy cédulán van Erzsi vadas receptje.

 

 

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-01-02 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.