Keresés a honlapon:

Csengődi Péter: Nászajándék — 15. Fejezet: Beköltözés a kabinba

 

 

 

Beköltözés a kabinba

Ahogy a tiszt kísérgette, eljutottak egy felfelé menő, csőszerű járathoz.

– Ezt hívjuk mi elosztónak. Szándékosan nincs gravitáció, így a közlekedéshez nem kell se létra, se lépcső, se felvonó. Viszont rengeteg kapaszkodó található benne. Ha az ember elég ügyes, csak meg kell fognia egyet, jól elrugaszkodni, és hamar annak a járatnak a nyílásánál találja magát, ahova menni szeretne. Ha nem elég ügyes, akkor beveri a fejét; szóval érdemes gyakorolni. Tegye le a holmiját a kabinjában, utána jöjjön vissza a hídra!

– Melyik az én kabinom?

– Elkezd felfelé menni, mindegyikbe belenéz, és amelyik nincs tele egy rakás holmival, az a maga kabinja. Van vagy száz, magán kívül ketten vannak a fedélzeten, remélem, sikerrel jár a küldetésben.

Azzal ott is hagyta.

Egy ideig gondolkodott, hogy nagy vehemenciával beveti magát a gravitációmentes térbe, de végül az óvatosság győzött, fogantyúról fogantyúra, apránként haladt felfelé.

 

Klausztrofób érzés volt beköltözni abba a szűk üregbe, ami a “kabin” elnevezést kapta. Egyszerre érezte magát felszabadultnak azért, mert az adott pillanatban nem voltak rá érvényesek olyan megszokott törvényszerűségek, mint mondjuk a gravitációs erő; és egyszerre érezte magát fogságban azoktól a szűk falaktól, amellyel az űrhajón a számára szolgálatra bocsátható térdarabot leválasztották a minden mástól.

Ez azonban csak egy dolog volt a sok furcsaság között. A másik például az, hogy megszokta már, hogy ha kimegy a szobája ajtaján, akkor balra vagy jobbra indulhat el. Ezalól persze volt kivétel, amikor mondjuk vendégségbe ment, és egy olyan házban szállásolták el, ahol az ajtajával szemben egy másik ajtó vagy akár egy folyosó helyezkedett el. Ilyenkor úgy érezte hogy a szabad döntéseinek száma a másfélszeresére ugrott, hiszen most már dönthetett úgy is, hogy előrefelé megy, miután kilépett a szobájából. Azonban soha nem gondolta volna, hogy egyszer olyan szobája lesz, ahol ez a három választási lehetőség csupán a töredéke mindazon szabadsági fokoknak, amikkel rendelkezni fog. A mostani kabin ajtaja ugyanis a folyosónak alig nevezhető légtér falának kellős közepén volt. Ezzel megnyíltak a lefelé-felfelé irányok is; majd hamarosan rájött, hogy ha azt nézi, hogy merre indulhat el a kabinból kikászálódva, a sok irány igazából egy félgömböt alkotott.

Ez egyike volt azon relevációknak, amiről tudta, hogy ha otthon elmeséli, senkit nem fog érdekelni. Talán úgy figyelnek majd rá, mintha valamennyire mégis; eljátszák, hogy isszák a szavait, miközben valahol belül már azon fog mindenki gondolkodni, hogy milyen más, sokkal kellemesebb dolgokhoz fognak hozzákezdeni, ha abbahagyja a lelkes magyarázást; vagyis hogy melyik irányba hagyhatják el a beszélgetést. De persze jogos, hogy azok az emberek, akik örökké a két-három irány rabságában fogják letölteni az életüket, nem különösen érdekeltek abban, hogy egy olyan világba nyerjenek betekintést, ahová sosem fognak ellátogatni. Persze ha egyáltalán elmesélheti mindezt; miközben tudta jól, hogy nagy valószínűséggel nem. Mindent titkosítanak majd ötven vagy hetven évre, és ha túléli a hetven évet, mert mondjuk annyira fitten fog élni, és az orvostudomány olyan jó ütemben fejlődik, hogy képes eddig életben tartani őt, méghozzá úgy, hogy mentálisan se épüljön le közben, akkor talán az unokái unokáinak tarthat előadást egy olyan élményről, ami akkor már ósdinak fog tűnni a gyerekek szemében, hiszen a technológia fejlődése által már sokkal modernebb dolgokat átéltek az óvodában.

Igen, ki a megmondhatója, hogy nem lesz akkor már minden óvoda felszerelve a mászókák és a hinták mellett egy súlytalansági kabinnal? Hiszen mi sem egyszerűbb egy gyerek szórakoztatását elérni, mint hogy bedobják őt egy lezárható szobában, ahol igazából semmi nincs, amivel meg tudná sérteni magát, és egy olyan, nem hétköznapi élményben van része, hogy a föld fölött lebeg? És ha lebeg, akkor még attól sem kell félni, hogy leesik, és megüti magát, mint mondjuk egy hinta esetében. Egy ugrálóvár, ami a gravitáció hiányával van kipárnázva.

 

Magában az alvókabinban volt újra gravitációs tér. Talán belátta a vezetőség, hogy pihentetőbb lehet az alvás egy olyan környezetben, ami minél jobban hasonlít a földi körülményekhez. Valószínűleg az ember szervezete és a teljes alvási ciklusa számít olyan alapvető tényezők jelenlétére, minthogy van lefelé és van fölfelé.

A gravitációs mező egy olyan dolog, ami földi körülmények között mindig adott, ebből következően ingyenes, és nincs szolgáltatáskiesés. Amikor az ember viszont elhagyja a bolygót, hihetetlenül drága lesz az előállítása és időnként elromlanak a rendszerek, amik szolgáltatják. Az emberek már sokféle módszert kitaláltak a pótlására, például egy ízben egy tudós azt a módszert vetette fel, hogy csatoljanak egy bolygót az űrhajó alá. Magának a gravitációnak a generálását ez valóban megoldotta volna, csak akkor meg arra ment volna el a világ minden pénze, hogy egy Föld nagyságú bolygóval utazzák át az emberek a világűrt. Az egyes sci-fi filmekben látható forgó kabin ötlete, amely a centrifugális erő segítségével préseli a benne tartózkodókat a padlóhoz, sokkal jobban tetszett az ország vezetőinek, amikor alá kellett írni a költségvetést.

Örült volna, ha az oktatóanyagban inkább írják meg, hogyan működik ez a speciális gravitációs mező, minthogy megtöltik hellyel-közzel használhatatlan információval. A korábban említett két megoldást józan paraszti ésszel kizárhatta, hiszen nem látta a hajó egyetlen részét sem állandóan forogni kívülről, és egy Föld nagyságú bolygót sem látott az alján. Ugyanakkor megértette, hogy a megoldást nem kötötték az orrára; ha neki lenne egy ilyen találmánya, ő maga is ódzkodna attól, hogy bármi jöttmenttel átadja az ehhez szükséges tudást. Az viszont nagyon is érdekelte, hogy vannak-e egészséges károsító hatásai. Jó pár embernek kellett meghalnia, mire arra is rájöttek, hogy a röntgen sugara károsabb annál, minthogy az emberek szabadon játszogassanak vele, vagy cipőboltokban azzal nézzék, hogy hogyan áll a lábuk a megvásárolni kívánt cipőben. Tudta nagyon jól, hogy egy nagyon veszélyes küldetésre iratkozott fel; azonban mégsem szeretett volna az lenni a mesterséges gravitáció történelmében, akinek a halála miatt betiltják, vagy életmentő védelmi előírásokat vezetnek be.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-12-31 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.