Keresés a honlapon:

Csengődi Péter: Nászajándék — 14. fejezet A számítógép

 

 

 

A számítógép

 

– Jöjjön velem a hídra! – kiáltotta az ezredes, bár igazából nem akarta felemelni a hangját, csak egy-egy gyenge pillanatában nehezen leplezte, hogy ő maga is izgatott. A terem, ahova mentek, viszont alig különbözött az űrhajó eddig látott részeitől. Ugyanazzal a fehér burkolattal volt bevonva, mint a folyosó vagy a raktárszoba. Talán annyi különbség akadt, hogy nagyobb volt az alapterületet, és elszórva akadt néhány szék, amik gyanúsan egy irányba néztek.

Fogalma sem volt, hogy miért hívhatták ezt a szobát hídnak. Számára a “híd” az volt, ami két partot összekötött egy folyó felett. Vagy ha már ilyen fehér minden, akkor igazán rakhattak volna a terem két végébe egy-egy hatalmas fogat, amit összeköthettek volna egy híddal.

– Nagyon elgondolkodott – zökkentette ki a ritmusából a tiszt. – Min elmélkedik ennyire?

– Jobb, ha nem tudja; épp elég baj, hogy én magam tudom – viccelődött. – De mi ez a hely? És miért hívják hídnak?

– Azt én sem tudom, de gyakorlatilag ez az irányítóterem.

– Irányítóterem? Honnan látni, hogy merre halad a hajó, ha nincs elöl nyílás, vagyis üvegfal, amin keresztül ezt látni lehetne? – kérdezte, bár biztos volt benne, hogy ha egy kis ideig csupán hallgatott volna, akkor is megkapta volna a választ. Úgy érezte magát, mintha egy humoros műsor egyik szerzője lenne; aki feladogatja a labdát, hogy a másik író egy hatalmas lecsapással tudjon reagálni rá.

– Számítógép! Mutasd az elülső kamerákat! – kiáltotta az ezredes.

A terem falának azon része, amerre a székek alapvetően néztek, villant egy nagyot, majd szép lassan elkezdte mutatni a hajó előtti űrt, ráadásul olyan minőséggel, mintha kamerák helyett egy kocsi szélvédőjén keresztül lettek volna képesek szemlélni azt.

– Látsz valami érdekességet odakint?

– Futtatom az elemzést – visszhangzott egy ismeretlen forrásból eredő hang. – Adatok gyűjtése megtörtént. Normálistól eltérő értékek összehasonlítása a küszöbértékekkel. Kiértékelése annak, hogy mit jelenthet az emberek számára az “érdekes”. Elemzés eredményének elemzése. – Közben a képernyőn megjelent egy kék téglalap, és az általa kijelölt rész akkorára növekedett a képernyőn, hogy egyetlen képpont egy centis négyzetté vált. A pixeles képen az egyik csillag majdnem kör alakú fényében az egyik négyzet egy picivel halványabb volt annál, amit az ember várt volna. – Az a harapás azt mutatja, hogy ezt a csillagot valami nagy tárgy egy picit eltakarja. Ezt egyik eddig ismert bolygója sem okozhatja, így nagy valószínűséggel felfedeztünk egy új bolygót. Kérem, adjon visszajelzést! Ez az információ megfelel az “érdekes” kategóriának?

– Többre nem is vágytam ma reggel – mondta tettetett lelkesedéssel az ezredes.

– Válasz összevetése az emberi nyelvi elemekkel. Idiómák keresése. Ön elégedett.

Izgalommal figyelte a tiszt és a masina diskurzusát. Mikor befejezték, hangot szeretett volna adni a lelkesedésének.

– Ez nem semmi! Maguk szabályosan beszélgetnek az űrhajóval, mint a sci-fi filmekben! Habár… ha jobban belegondolok, igazából már minden adott volt ehhez.

– Amúgy sem érdemes nagyon belelkesedni! Ez ugyanolyan, mint a gyerekeknél. Az ember alig várja, hogy megszólaljon; aztán meg azért rimánkodik, hogy maradjon már legalább egy kicsit csendben. Örülünk, hogy végre megfogja a kanalat, aztán szörnyülködünk, hogy mindenhez odaveri.

– Azért gondolom, vannak esetek, amikor jól jöhet egy mesterséges intelligencia a fedélzeten. El tudom képzelni, hogy ha valami vészeset van, akkor hamarabb tud reagálni rá, hiszen gyorsabban eljut hozzá az információ.

– Ha meg éppen rossz kedve van, ránk robbantja a hajtóművet. Enélkül a műagy nélkül aligha tudnánk teljesíteni a küldetést; de őszintén szólva nem vagyok róla meggyőződve, hogy nem pont ő a legnagyobb kockázati tényező.

Egy ideig hallgattak a kimondott szavak súlya alatt. Közben azonban ötlete támadt:

– Számítógép! Miért hívják ezt a termet hídnak?

– Webes keresés. Kis türelmet kérek. Kis türelmet kérek. Kis türelmet kérek. – A harmadik után már láthatóan fogyott az ezredes türelme, de nem a várakozás, hanem a felesleges szófecsérlés miatt. – A lapátos gőzös hajókon a mérnökök olyan emelvényről vizsgálták lapátkerekeket, ahol a kapitány kilátását nem akadályozták az evezőházak, ezért a lapátházakat összekötő emelt sétány szó szerint egy hidat alkotott. Később a csavaros propeller felváltotta a lapátkereket, de a „híd” kifejezés megmaradt, és a mindenkori parancsnoki hely megnevezésévé vált.

– Miért fontos hogy a propeller…

– Meg ne merje kérdezni! – szakította félbe a tiszt.

– Jó-jó! Értem! – Közben különböző gesztusokkal jelezte, hogy nem akarja feszíteni a húrt. Azért még egy mondat erejéig odaszólt a masinának. – Köszönöm szépen!

– Szívesen! – reagált a gépi hang.

Az ezredes furcsán kezdett el nézni rá:

– Ugye nem gondolja, hogy jól esett neki, hogy megköszönte?

– Nyilván nem. De mindig érdekel, hogy mit reagálnak rá. Az is érdekel, hogy egy mesterséges intelligencia esetén arra fektetik a hangsúlyt, hogy gyors és hatékony legyen, vagy hogy minél jobban hasonlítson a kommunikációja az emberéhez.

– Számítógép! – ordította az ezredes, bár mindenki tudta jól, hogy a komputer hangfelismerő processzora enélkül is értette volna. – Téged mire optimalizáltak?

– Arra, hogy projektmenedzseri minőségben betartassam a határidőket, és garantáljam a küldetés sikerességét.

– De a legfontosabb az emberélet, igaz?

– Természetesen az emberélet nagyon fontos, azonban kérdéses, hogy mennyi idő múlva, és mekkora költséggel leszünk képes megismételni az akciót; ezért szélsőséges esetben az én feladatom a küldetés sikerét előtérbe helyezni.

Ezután a tiszt gunyoros tekintettel nézett rá, mint aki bebizonyította igazát.

– Csak gondoltam, érdemes tudnia, ha újra kedves szeretne lenni a géppel.

Leült az egyik székre, és a gondolataiba mélyedt. A falon egy rögtönzött terminálban ismerkedni kezdett a rendszerrel, adminisztrált néhány alapadatot, emlékeztetőt; habár az agya leginkább más kérdéseken kattogott. A mesterséges intelligencia gondolatával, majdnem egy időben született meg az a kérdés is, hogy vajon idővel át fogja-e venni az emberek felett a hatalmat? És bár ez többnyire félelemként jelent meg, voltak, akik kifejezetten üdvözítőnek találták volna, ha igénybe vennénk a gépek segítségét egy egészségesebb társadalom kialakításában. Azonban sokszor a magasztos találmányokat egyetlen hiba választotta el a katasztrófától. Egymás után kerültek fellövésre az űrrepülőgépek, majd a tizedik útján a Challenger felrobbant a légkörben, és több nemzet egyhangúan gyászolt. Az atomerőművek forradalmasították az áramtermelést, de a csernobili erőmű robbanása mutatta meg, hogy mekkora veszéllyel is jár ez a technológia. Természetesen a tudósok folyton azt hangoztatják, hogy minden fontos biztonsági lépést megtettek azért, hogy a mesterséges intelligencia ne okozzon bajt; csak közben meg minden disztópikus film úgy kezdődik, hogy valami meghibásodás történik, vagy valamire nem gondoltak az emberek, amire kellett volna. Jobban belegondolva az emberiség még az állami hivatalok weblapjait sem tudja olyan módon fenntartani, hogy ne essen össze egy-egy nagyobb látogatóhullám alatt. Akkor ki lenne képes garantálni, hogy a mesterséges intelligencia programkódja hibamentes? Egy másik mesterséges intelligencia?

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-12-11 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.