VideóAz Írók Boltja videója Keresés a honlapon: |
Várnagy Márta: Samu és a hiktan
Samu és a hiktan
Akár gyerekszáj-történet is lehetne. Eltenném a népsorolvasás, a feteke és a mosni-masni örök felcserélése mellé, mégsem teszem. Miért is? Nyolcéves szájból hallani végtelenül lehangoló, hogy ő etikás és nem tanul hiktant. Többször rákérdeztem, de a szó minden szövegkörnyezetben hiktan maradt. Nagyobb horrorok is estek már, minthogy másodikos kisiskolás félrehall valamit, felnőttekkel is előfordul. Az is rendben van, ha a szülő dönt arról, tanul-e a gyereke valláshoz kapcsolódó bármit, cselekedjen legjobb tudása, meggyőződése, világnézete szerint. Ha a gyerkőc otthon nem kap semmiféle vallásos nevelést, kár lenne megzavarni az amúgy is idejétmúlt istenképpel, növelné a káoszt abban a nyolcéves fejecskében. Ezért lett etikás. Kevésbé biztató, hogy etika órán Samuról, a bárányról vetítenek. Jobb híján hát Samuról kérdezgetem. Fenn van a jutubon, adja meg a felvilágosítást a nyolcéves. Rákeresek. Ez az, mutat az egyik felvételre. A film címe Shaun, a bárány. Vegyük sorra, miért is szomorodtam el a 2007-ben brit stop-motion technikával készült sorozat miatt, amit boldog tévénézők a Cartoon Network csatornán láthattak, majd az M2, valamint az RTL II. és az RTL+ is adta vagy horribile dictu! éppen adja. Tájékozódtam kicsit az etika órán vetített filmmel kapcsolatban. A sorozatban a címszereplőt beszippantja a Wallace kötőgép szerkezete, majd megnyírja. Shaun neve tulajdonképpen angol szójáték, mivel kiejtésben hasonlít az angol shorn, vagyis nyírott, megnyírt szóra. Gyanítom, az órán még a címről sem esett szó, mivel az angol szavakat nem ismerő gyerek fenntartás nélkül Samuról beszélt. Annak legalább van értelme. A sztori szerint Shaun kis tanyán él, ahol a többi bárány között ő a nyáj esze. A nyájra, Bitzer, a terelőkutya vigyáz, szigorúan betartatja a katonás rendet, legalábbis megpróbálja. A nyugodt életet azonban mindig megzavarja valami; néha egy jövevény a tanyán, újabb játék felfedezése, vagy éppen a rettegett birkanyírás. Mindezt a Wikipédia szócikkében leltem föl, figyelemmel arra a körülményre, hogy nincs tévénk és nem is törekszünk rá, hogy legyen. A pallérozásra szoruló nyolcéves fejében nemigen maradt meg a történet, inkább csak a jópofa halandzsanyelvre emlékezett, és határozottan állította, az iskolában nem beszélgettek a filmről. Nyilván, otthon sem. Nem volt bátorságom megkérdezni, mit jelent etikásnak lenni, de arról sem érdeklődtem, miről tanulnak a hiktanos osztálytársai, amíg ők Samu bárányt nézegetik a naphosszat legelésző nyájjal, ezért inkább tallóztam a másodikos etika és hittan tanrendből, csakhogy nem lettem tőle boldogabb. Alig hittem a szememnek, az etika tanrend valóban Shaun, a bárány filmet javasolja terelőkutyástól a szigorúan betartott rendig. Ezek után a hittanos tanrendből az Ábrahám elhívásáról szóló történetet igyekeztem megérteni, ám gyakran elakadtam a Sém nemzetségtáblák, Táré, valamint a vándorló félnomád életformát folytatók Úr-Kaszdimból Kánaán földje felé elindulók és a Háránban letelepedés között, pedig Ábrahám itt kapja az elhívást. Lehet, hogy a nyolcévesek biztonságosan közlekednek ezen az úton, jómagam kimenekültem a szituációs játékok felé. A vak vezet világtalant játék is jobban tetszett, mint az elhívás mozzanata, holott a tanári kézikönyv szerint az képezi az átmenetet az őstörténet és az ősatyák története között, pedig nemcsak hiktant tanultam annakidején, azon felül gyakran forgatom a Szentírást mind a mai napig. Eszembe jutott egyik gyerekkori félrehallásom. Szentmiséken buzgón daloltam samus szövegeim egyikét. Olvasni nem tudtam, valószínűleg ezért énekeltem másként mint a felnőttek. A szó nemigen illett a templomtérbe, mégis teli torokból fújtam. Aleninujja. Később megfejtettem a titkot, rájöttem, hogy az imakönyvemben halleluja van, nem lenini ujj. Akkor már ismertem a betűket. Az olyan világ volt. Ez meg ilyen.
Megjelent: 2025-12-05 20:00:00
|
