VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Magén István: Megjelölés
Megjelölés
„szerényen a háttérbe, akinek semmi érzéke a rangsorhoz” Thomas Mann
1. Ezért köszöntötte úgy, hogy „Vakmerőség”, meg hogy ez az ő szemében tudomány és kémia, meg hogy áll az utcasarkon és cigarettázik, és az arca csupa festék. Létezik egy könyv ami meg akarja menteni, az igazságosság tartja fenn. Érzik magukban, ez a kezdet, fegyvercsörgés, a gólemi képességeket megtagadták tőle. 2. Lökdösik, csak annyira létezik, amennyire megkedvelte, anélkül hogy egy szó hangot is adott volna. Kérem az igen tisztelt félkarú szakértőt, mondta, akinek lobog a haja, és női néven mutat 3. kozott be, de honnan tudhattuk volna, hogy tényleg az, és lekötöztük, és megsimogattuk a homlokát, mondta. Itt van, mondja a szőke hajú Zsófi. Láthatjuk továbbá, hogy kelet felől betört egy törzs. A tümpanon használat a veszélyes, egy alvásminta, az emberek fejében játszódik le. A lovak embernek születnek valahol a világban. Úszik az emberi hal, szerencsétlenségünkre csak meg kell teremteni. A világegyetemben nagyobb sebességgel kell futni. Patetikus pillanat, ha az ember egy buszban tanakodik. Senkihez sem fűződő büszkeséggel tölti el, állt a busz mellett, megkérdezték tőle, mi az a pszichológiai munka? Csúnya szomszéd, válaszolja, összeakad az aláírá 4. sunk, a rejtekhelyen üvöltözve nyargalásznak és lökdösik egymást. A nyavalyás nyakát megszorítom, mondta Zsófi, egy kalitkában, egy istállóban a szalmaszálak megmozdulnak, Zsófi egy pillantást vet, majd hozzáteszi, hogy tulajdonképpen ő apa is, meg anya i 5. s, ki tudhatja, mit hazudnak össze az asszonyok, meg a vénasszonyok a szemükkel. Zsófinak éppen akkor kellett átöltöznie, mikor a busz elindult. Egy tömött buszban az ember nemzedékről nemzedékre névtelen. Nyavalyás nyakasok, eddig hideg volt a föld sarkában, egyszerű, hiú ember kérdezősködik, nem tudom szidni, felmegy a színpadra, áll, képes lenne meg 6. ölni valakit majdnem. Sírtunk amikor megtudtuk, hogy mulandó az ember. Józsikám bácsi visszahőkölt a szakadék széléről. Térjünk haza, ebből fakad a hit és a biztonságérzet. A felszabaduló tükörképek összekapcsolódtak. Megtanult haladni, hajtani, nehéz páján, szoborként menni, nem fojtogatni, nem diktálni. Ő még nem hiszi el, hogy meg lehet halni. Az emberek repülni fognak szivar alakú repülőgépeken. Még fiatal vagy és kövér, és megszülöd a gyermekedet. Ebben az irányban haladnak a madarak karácsonykor. A madarak lecsúsztak az égről, fekszenek a hideg te 7. rületen, felhőn, hogy végre úgy legyen, csókolgatják egymást. Kötelező visítozással, mint a csíkok, melyek elindulnak, és rájönnek arra, hogy mindent meg kell magyarázni. A szarvat a homlokon, az üzlet forog, keményen, papucsban, alszik a terítőn, pilácsol, hogy a széles fogak, kifordítja az esernyőt a szél. Zsófi éppen Józsikám bácsi hátán csavarozott, eldobta a szögeket. Hosszú, kemény bőrben. Ez a bácsi fából készült, így Zsófi, meg Éva, aki zsákban futott. Az ellenség rakétákkal lőtte a várost. Faggyúgyertyával, meg rongy 8. okkal, aztán egy hosszúkás februári napon, amikor a csirkék frizurája még tökéletes, és a támogatás lassan megérkezik. Becsúsztak a szétkent ajtó alatt. A lármás fegyverekhez nyúlnak, ha nekik megy. Józsikám bácsi három lábon, fiatalok érkeztek a szerkezethez, ropogós tojást sütöttek, ami pár hét múlva megkeményedik. Az impériumnak nyújtott nyálas segítséggel megmarkolja Zsófi a lábát. Szélcsend volt, amikor Zsófi kiugrott a toronyból, a karjával evezett a kékesen átlátszó levegőben. A rakétákról is szólok, ha úgy adódik. Aggódóm, hogy a Szent János bogarak hazataláljanak-e? Fadarabokból, meg kövekből kifaragott dolgokra volt szükség. Létfilozófiai esemény 9. a halál. Megöllek, ha megadod magad. Józsikám bácsi a toronyban. Figyelmeztetik, hogy ha veszélyesen mozog, odakötözik. Fehér kéreg bajsza véres. Az egyik rakéta, amely olyan, mint egy pénisz, eltalálta a tornyot. Elmondja amit megtervezett. Mondatok mosolyognak, és titkolóznak. Fejenállás következik, imádság, utána meg az, hogy „Kedves hallgatóink”. Felismerhető a természet jele a homlokán. Megérezték, hogy arra születtek, hogy ne féljenek, mozognak, retorikai túékaőűspkkal szervezkednek, széttörnek és szétfolynak, mint a tojás. Az orra is kicsit japános. Boldoggá tudná tenni, ha begyömöszölnék, kiny 10. újtaná a lábát, hogy a pénzét, rohadjak meg, visszaszerezze. Zsófi szép, markáns hús. Húst főz, tüsszent, eszik. A legkülönbözőbb fel nem robbant bombákra van szükség. Egyetértenek, elúsznak gyorscsapásokkal, nyilvánvalóan nem ez a halál. Az volt a jele, hogy kábulatba esett, és nem lélegzett. 11. Félelembe fordult az egész, kattant egyet, néhány holttest közé keverte izmos térdét. A szemközti dombokon papagályok csevegtek. A gépházakban kerekek hajtották a vizet, minden csapat egyenként, a szájukat betömték, köveket raktak rá, Éva megbánást tanusított, és összeállított, és szét szedett, és szétcsavarozott egy harcost, egy fókát, amint állhatatosan halad. 12. Lehetett leskelődni, könnyezni, Fornettit enni. Elkezdték lefejezni a hőst. A buszok megálltak, és az élet rászáradt a karosszériára. Gyerekkorában ugratták, az első kérdés volt a származása, még vasárnap is, amikor tiszta fehérneműt váltott. Összetörte a cserepeket, eltűnődött azon, hogy használni kéne a napot, felcsavarni a fényét, behatóan tárgyalni telefonszámmal, autonómiát követelni, hogy a biztonságiak is lássák. 13. Ellenkezőleg, önként engedélyezni neki, homályos, régies tűnődéssel felélje azt. (Amit abban az örökös várakozásban megmentett.) Abban az eseményben, reményben, hogy folytatódik. Megnyílt az asztal, kegyetlen pillantással kínoznak. Azt hiszem, megmenekültünk, mondta valaki a kisfiának. 14. Egyre csiszoltabb gondolatok forogtak a fejében. Menetelés. Bárhogyan is számol, hunyorít, éppen beavatják, rettegést váltanak ki benne. Titkos szerszámokkal, ez egy elítélt, ruhát csináltatok belőle, szemüvege volt, szüksége volt rá. Nagyjából mindenki egyforma a vér kantinjában, vagy a kerti ösvényen. Bármi is lesz ő irányít, morog, és a barlang bejáratáig kísér. Meg kellett tisztítani a rászáradt anyagoktól. A nyilvánosság előtt, egyik reggel egy hírvi 15. vőnek elborult az arca. Füst szállt fel a porból, bűnös dalt zümmögnek, énekelnek, élnek Tükröket szerel a fülkagylójára, ha egyszer leül, meg se moccan, csak fagyizik és a saját genomjában gyönyörködik. (Az ember.) Zsófi már majdnem meztelen, senki sem alszik a buszban. Míg Zsófi szűk ruháját lehámozza. El-elmozdulással. És a disznók. Szétnyílik a feneke. Tiszteletlen dolgokat visznek magukkal, kivonulnak a térre, az egész beszélgetés vontatottan zajlik. Kényelmetlen képességű emberek valakit meg fognák ölni. Ez az egész csak álom, lehetetlennek tűnik felébreszteni. Emlékezzünk az anyagcsere egyes perceire. A petesejtekre. A fogantyúkra, melyeket felszerelnek, hogy elkapd, ha túl gyorsan fordul a világ. Az autóbusz ítélete: a fájdalom, megszüli a gyermeket. A gyermek megtalálható. Az ő mozdulataira figyel az emberiség. Olyan sorokat javasolnék, mondta, amik tökéletesen csengenek. Hümmögtek, mielőtt elolvashatták volna. Porrá égették azt az elbeszélést.
Megjelent: 2025-09-08 20:00:00
|
