VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Magén István: A kigombolt angyal (1. rész)
A kigombolt angyal 1. rész
Lázadoznak ott, ahol eredetileg kultúrház, rádió, csalán volt. Én vagyok a fürdőmedence, mondja Somfainé, vagy az egészségház, vagy az öltöző, és megosztom a szabadságot. Egy gyönyörű cseresznyefa a magasból, majdnem meghaltam magam, mondja. Nevetek, kiengedem a levegőt a kezemből, összetörik, elgurul. A tükörképem kereszülreped. Az éghajlat láttán merészelem kimondani, hogy tudatosan ellenőrzött, könnyű. Somfainé arcán látszik a sivatagi vándorlás, a felfedezés. Beborult tekintettel, egyre távolabb, már-már a képzelet peremén. Utána nyúlnak, belemarkolnak, a hullámok jeleznek, letépik Somfainé ruháját. Beborult, rémesen néz ki a délelőtt. Kinéznek a porból, bámulnak rá, Somfainé ugrik, repül, magára vonja a figyelmet. A szünet alatt felrajzolja, hogy semmi. Áll, gyere be,mondja, a pasas eltűnődik. és éhes is, belép a kápolnába. Csupa pamutszövet, rikkant egyet, meglóbálja, önmagára mutogatva tördeli a kezét. A csengőhang elhagyja a fedélzetet, a hanghullámok füzérben szerveződnek, szívük van, Somfainé elfordított fejjel táncol. Oda jár, rendes ember, a nyakáról veszi le a térdét. Somfainé dölyfösen párbeszédbe elegyedik Somfaival. Oda jár, csak tetteti, gazságos a neve. Fogja magát, arrább megy, megkoccintja. Készen van, felpattan és egyenesen jár. A hajadonok lebegnek, a gyenge test beszívja a férfiakat, odaadja, tudni szerette volna. Ide hajóznak az űrhajósok, bíbort hoznak és nektárt. Odaadja a lelkét a hálátlan életnek. Virágnyelven rátámad, lelki szemeivel, valakinek az anyját szidja. Visszafogja, megigazítja a haját és a cipőfűzőjét. A kisebbik nyeglén nevet, hogy szabad és kell, forint repül, döglött féreg. Annyira muszáj leszállni a Holdon, és belerúgni a Holdba, és odaszarni, szóval vegyék észre, hogy visszajött. Színdús víz folyik a kútból. Somfainé leguggol, nemes járásával a plakátot nézi. Ez mégiscsak a kislányok ruhája, összevásárolták, pusztítva a vízimadarakat, tintaceruzával a füle mögött, látni szeretné a titkot és a lehullott quanot. A halál némely jele elszomorító. Somfainé megölte Somfait, átnyalábplta, és a tenyerével lefogta a szemét. Megözvegyült, azokon a munkahelyeken özvegyek tolakodtak, a hóvirággal benőtt hegyoldalon. Somfainé előkészítette a fegyvert, meg a lámpagyújtogatót, és megállt az utcasarkon, az oszlophoz kötözte, miközben botladozott a lépcsőn. A szarvasbogarak előjöttek, és megindultak felfelé a lejtőn. Megfordulnak, úgy, ahogy az út parancsolja, minden csörög a portól, akaratuk ellenére csuromvizesek. Egy úrinő véletlenül rájuk lépett, és összetörte őket. Emlékszem a bölcs gyermekekre a Holdon, meg a fütyörésző űrhajósok kulcscsontjára a temetőben, ahová a hasznavehetetlen asztronautákat dobták.
Horányi az összes, kalappal a kezében másképpen megy haza. Gyűjtöget, istenes cselekedet volna megverni. Sorba rakja azokat, akik elszöktek a feleségük mellől. Az eső és a pára csöpögősen nyirkossá teszi a teret. A hibásak tördelik a kezüket, és görnyednek. Tolakszik, begombolkozik, a tagjaiban fáradtság. Fiatal nőkből álló karaván ötszögletű kalapban. Test és lélek olyan mint ők, össze vannak tűzve. Hát akkor, hogy vesztette el a kalapját? Horányit felkapja a szél, felsírnak a környéken a villanyoszlopok.
Pálmákat ültetünk a Duna parton, meg aztán. Egyszer csak belekeveredek a vitába. A környéken kirügyeznek a háztetők, a kalapok, meg az összes velük született halott. (A vi l lan yos zlop ok.) Vedd észre a nők arcát. A semmi, blöff, halál. Megtörlöm az orrodat, és elveszítem a zsebkendőmet. Régen, amikor még odakötöztek. A csinos lányokat az (álmok) írják. Mit írhat egy fogoly, harisnyás lábbal? (Az e züst hát ú hos szú, ha l k.) Focizik, lármát csap, papírra ír. Csak lenne úgy, akkora, megannyi. Sápadtan ül a csaj, és kiszámítja a bajuszát egyetlen kézmozdulattal. Még három, légies, virágárus szamáron ül és bömböl. Mit tehetek ezekkel a legkevésbé nevelhető felnőttekkel.? Egész biztos végigvárom a sort. Megmutatja, tisztára súrolva. Féltonnás bombák hullnak. Gyűrött ingben a levegőben, végighúzza a kezét a léggömbön, fogyassz kevesebbet szükségképpen, lódulj a rendőrségre létrával. Kiszabadítják a felhők közé szorult napot, a hőmérséklet emelkedett néhány fokot. Tudatosan végrehajtott terrortámadás. Az összezsugorodott rétegek (ne dv ess ég tart alm a). Szétszakadt emberek és részecskék párhuzamosan. Vidám fickó, fut a börtönbe (kam atl ába i val). Belsőséges terror, ceruzavég, cumisüveg, keserű, mint egy rabszolga. Cikket ír a Siralom Völgyéről. A vigyorgó. (Vigyort erőltet magára.) Kipróbálni a sorok végébe rejtett jelszót.
Standard, nyomásra beállított repülőtér. A piramisok köve, alázatos szolgák, kard a koponyák között. Ezek, jelentősek, molyos világűr, ufó rágcsálja bütykös lábát. A női láb izgató. Szemügyre veszi magát egy betört tükörben. Feszül rajtuk a tréningruha, forró alkatrész. Az átmérője zöld, csúszós jégrétegek vonják be a járdát. Ufó lányok szaladnak. A szerkezete fürtös hajszál, írókar, nyikorgás. Az utolsó ítélet kemény, a keletkezés megfigyelhető. Egykor inkább szerette a kisebb fajta oszlopokat. Kézen állva járt, mégsem tudott. Szapora kézzel simogatta a közellenséget, a teheneket, a nyílásokat, a lélegzet szelepeit. Ajtónyílás zárt, sima felületen. Esik az eső az utcasarkon, a kicsike főnök, had lovagoljon. Az ajtóban nyikorgás, hegylánc, hallgatások is, csípőből kiindulva óriási hegyes golyó. Folyik az orra, a világnyelv korcs, bámulatos, füstszínű, megközelíthető. Kidudorodó, szapora, női fenék. (Do you have?) Kering a Föld, megölelték egymást elegáns kabátban és kiugrottak. A lába helyét és pontos idejét. Döntött, villanykörte kell a háborúhoz. Meg nők, meg szerelem.
Megjelent: 2025-05-19 20:00:00
|
