Keresés a honlapon:

Magén István: Ötórai tea

 

 

 

 

Ötórai tea

 

„A Hóhérok asztaltársaságával szemben”

Rejtő Jenő

 

Aztán jobbra és balra tereltem még megszólaltak az ellentétes-gyűrűben grafitos hajjal kerek szoba az idő bonyolult halmaz lecsúszó csövek görcsben a kéz az almák gurulnak villognak bámulnak részben soha

még

így olyan friss a felemelt kéz villamosok széles mindig végig szellemes és halk és hülye a homály teszi észt spórol szabálytalan búskomor korlát kacsint a háború kerek mint a szilva a háztartások némák éjféli ebéd kinyúlik faképnél hagyottan keletkeznek az elmúlt emberek csavarmenettel szorgalmas paraszti nap után vetődik rémült népek az égbolton (ban) marhák nyalnak ugranak - döfnek csilingelnek joggal remélnek – magyarázatot (rázott) megjelenik az első kitömött menyasszony az alagutak végtelenek drónok (drótók) csúsznak a szigetek eltévedhetsz a merítés alattvalósága játékok öröm elnyom

az.

Metafizikai kutatás.

A válogatott kölykök asztala megannyi zátony nézd meg! Szabadon engedett lehellet korcsolyázó fűszálak falábú katonák. Felmosórongy szagú kivégzi a szem merész kivétel a hagyma végül a doktornő felfelé forog a kerítésen ül (haer-headed) cincognak répát tűznek (axcw) kalapjukra törnek utat merészkednek (keddnek) elvágják a torkát (az) utánpótlás legyek kopognak a lemberdzsekik a spejzban szórakozottan hintaló nyerítéses lovas-nemzet képzelet szűlte pajták pajtások gömbölyű vadászmellényben online görbe kard szikrák (szikrázik) elköltik elköltözik az útra felpörgetni kavarog karcsú hótaposó paripák száguldanak a kivívott diadalra elnyomja a fejüket a zabostarisznya álom megjegyzések gyertyatartók féltett kurafik vastag combú anyák homályba süppedt fenekek egy borzalmas szög élvezet előtt. MINTHA CSAK. A városba betörtek a szobrok letört kőfej szalmakötegek rúzsfolton tekervények szilárd köröm képtár összeroskad a gének szétszóródnak a tüzes nyilak irányába húsos csípőben álom ér álmot szellemek csónakban tűzköves eső RAGADVÁNY tésztahab rosszabb élesebb.

Néma álltások nyomatékosan egy pillanatra sem. A versenynek összeszögelő szerkezete. Fehér ruhás baromi csajok. Ez csak szájhoz emelt arc leszíjazott madár forró ólom (így éltem meg a halált). Kromoszómák mértani jelentőségű eredetileg emelkedett a faluval dimbes-dombos táj nagyfejű panoptikum figura ok nélkül megérdemelt összefoltozottan a reklámként a népköztársaság érdemérmével kitüntetett

kromoszómákat hordozó tészta csörgeti

figyelik hajlott korú csecsemő nyakkendőt hord a Holdon megélénkül a forgalom frusztráltak imája karrier a belekben lomha tippek Beethoven csuklik a zongora közvetlenül mégis dáfke fenekű asszonyok udvarolnak gyémántok a fogak között költő ordít mindenki csak szalmabábú

mak

o

gnak

csics

ereg a Vénus verbálisan átesik bámul rémülten átkozódik szőrén üli meg a lovat 2025 tavaszán oörögnek mint a kristálygömbök.

Szentendre komor pillantást vet elbukik belehal felnő évszázad múlva a csúcson nem késik verebeket öl csúzlival hideg és nyeretlen pokol-sima étkek egymáson fekve széttúrt nadrágok hajtogat most szép a felhőkarcoló fiatalok kilyukasztott haj kezeslábas költő.

Készülődj ne inogj amikor sört töltenek a poharadba ne ülj le közéjük föld holdja az élet fogságban éjjelente lelövöldöznek meghúzzák a farkát tarkán csörögnek szakad a bajusz igyekszik ellen számol pofázik csiripel mostanában.

Ha nem szaladsz ott ölnek meg püffedt lábadat molekulák lépik el a határon ágyú csahol csak lohol mértékegységbe kapcsolódnak a deszkák lények utaznak az űrhajóban poros csizmájával tapos faragják a bábut rongyból szerelem a krumpliszsákban támadják rúgják tépik rettegnek hogy mi az ami megérné.

Azt figyeli hogy ki keserű.

(Balaton vizét távfűtéssel fűtik. A dombok végrehajtják azt. Tihanyba kecskekörmöket telepít az áramfejlesztő. Nagy Katalin egy sámlin ült, és Gyorgyevics nagyherceg arcát símogatta szerelmesen. Élhetsz a gyanúperrel, hogy a tevékenység öröklődik. Ránéz a világra, ebből eredmények lesznek. Nem tudom meddig, de meglehetősen álmodozva. Komolyan acélos és zavaros a húsleves, dermedten melléd állnak és nem is tudod, meghajolsz a forró óceánban szemrehányással, ami eszedbe jut. Őrző vagy Katalin újra próbálkozik, meztelen emberek szoroznak osztanak.)

Elteszi összeütközik vele túlságosan közel hozzá.

Arról szól, hogy a keblére vonja, és hagyja éneklő szavakkal.

(Arra hivatkozik, hogy egy szent mellé ül a szekéren, faldarabok, meg árnyék, rímbe foglalt esőerdő, Búvár Kund a hajót fúrja. Már kapál és zeng. Szétesik, elgörbül,

t

eny

erét.

 

(Óvatosan a szájára teszi, botorkál, a lova telhetetlen, kocsonyás szél fúj trójai faló húzza a sziklák között csavar nyikorog a fában, reped a régi darab. Attól tartott, hogy Annie párnás talpával rálép, ha misét hallgat. Erkölcsi célzatú verset írt, amikor megszámozták. A falu apraja nagyja. A kohászok. A füst kavarók. A vécépucolók. A szőrszálhasogatók. A technológusok. Így megy végbe a hegyomlás. Szép pajzsmirigy az asztalon, meg hormon, verőerek, tulipánok ugatnak egymással, a széles vállú veréb a kormos házakon tapéták, vannak pöttyökkel, feketén, maszkosan. Feketeszemű drótszőrű vizsla támad, kérdez, bajnok tüzet lövell a kozmosz szerű granulátumban. Ficnik és szerelem, az angyalok lakmároznak. Amennyit akarsz, Illés próféta összetördeli. A tüntetésen meneteltél pörgősen. A világ öltözködik, ütközik, megfelejtkezik. Incidens nincs, mindenki a másikra figyel. Tíz forintos bankjegyeket görget nyomatékosan, becsülettel, a történelmi jelentőségű pincékben. Kerék a szájban a motor alatt. Állvány, kihajtott ingnyak, mint egy akasztófa. Kérem, vigyázzanak. Komoly emberek, arcuk kong. Kész, ha nem látod az is élet, megrendelések között, még a nevét is, a legtalányosabban, kitöltötte, igazságtalanság, melltű, kemény, forró, a szivedbe szökik a vér és azt mondom, hogy jön, óvatosan, a vadászkuty-öröm, álnéven terjed mint az arcon növő szakáll.)

tulajdonképpen

illetve a korcsolyázástól

a front szélessége több ponton egyezik a bútorokéval

A lépcső mentén levetette magát, semmit sem tudtak róla. A fák akasztották meg őket, a légzőszerveiket. A tömeg oszladozott, senki sem gondolt közlekedési balesetre. Az erőszak tette láthatóvá. Akik álltak az esőben. Hozhatod, mondta, adjátok ide, míg vissza nem vonja a csapatait. Felugráltak a járdákra a munkanélküliek. Összefüstölve a nagy csatában. Dohánykészlet a kamu az asztalon, a napnál is világosabb történetben nem történik semmi.

Júlia rövidnadrágban kalapban. Magas sarkú cipőben csenget. Hosszú, vékony hang, álmélkodikⁱ, majd hirtelen életre kel. Az élők, olvastam róluk, megszülettek. Szalmaszínű nők összetörik a szemüvegemet. Gurul, hébe-hóba, megáll, mint napkelte után a szél, óvatosan megtámad, kimetszi a szívémet, táncol, a sudár jegenyék különböző hangszínekben sugdolódznak. A legóvatosabb botladozik, az arcán zavart vigyor. A kellékes a holdkrátert rendez be. Ebben a percben imádkozik, bajuszt ragaszt, leveti magát a mennyezetről, ami a legtöbb baleset forrása. Az énekesmadarak a vállára telepednek, apró sárgömböket tapasztanak, felfrissülve szárnyalnak a tenger felé.

Amikor felfedezték őket még közép korúak voltak. A sziklák felmelegedtek, legyezték egymást, az volt a nevük, hogy. Kiszívták egymás agyát a homlokukon keresztül. Sakkoztak, és a falábakat fűrészeltek. Leeresztjük az égboltot, bocsánatot kérünk, és mindenki megtarthatja a szívét. Európa csicsereg, millió apró száj, protézis, sok véreb. Repkednek a kockás égen, csicseregnek és elmondják azt. Összevarrják az igazságot az igazságtalansággal. Nem vagyok ott, mondja Alíz, és a ház falai között, a liftaknában megáll a lift. Különben is mindig állt, mondja az egyik, leveszi a puskáját és a többiek után lő. Aliznak gyönyörű kis ökle van, olyan, mint a füle, Elmaradtak az összejövetelek az utolsó 12 hónapban. Az emberek megrakják a vagonokat, elkeseredett krákogással, beszállnak ők is, a kint maradottak rájuk zárják a vagonajtót. Lehet, hogy az ember így csinálja, de a szőlőtőkékkel mi lesz (?), kérdezik.

Annyiszor ott álltál te is, és azt kérdezted, mi van? Mindenkit szeretnünk kell aki minket szeret. Lehajol a fűben, káromkodik, piros ajkai közé nyomja a biciklipumpát. Kirajzanak és azt mondják, én nem ilyen hasat akartam, meg ilyen nyakat, meg feneket. Az erekben bugyborékol a vér. A jó sérójú lányokat szeretik. Ringó sorokat rónak egymás mellé, talán könyv lesz, vagy talmi átok. Építik a falat, egy lányért szenvednek gyolcs gatyában. Salome keresztelő János fejével gurigázik. Hallja a lélegzetét. Az éneke tört varázs. Fekszik az ágyban mozdulatlan. .A munkások saját tapasztalataik alapján sorra tépik szét. Ami ennél hatásosabb, annak nagyobb a vonzata. Írja a névtelen cikkeket korommal. Egyre rövidebbek lesznek. Nyomatékosan fáradt szájhagyomány. Ennyi kell a feltámadáshoz.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-03-24 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.